CEGLÉD Virtual.huh - Josephin

Olvastam ezt a pártos ceglédi kiadványt, amely kiverte a helyi Fidesznél a biztosítékot. Értem a reakciót, mégha nem is biztos, hogy jó így. Egyik sem.

Kovács Gábor szerint nincs világgazdasági, pénzügyi válság. Lehet, hogy minden csak egy rossz álom. Rosszul álmodunk, és nagyot. Ki ilyet, ki olyat, de ez a sarkított álmodás megmérgezi a lelkeket. Ne csak a Népszabadságot olvassam? Nem csak a Népszabadságot olvasom. Az emberi élet kioltása nem bocsánatos bűn, tegye bárki, tegye bárki ellen. Ehhez nem kell másképp gondolkodni, legfeljebb gondolkodni, elgondolkodni.

Kovács Gábortól többet vártam volna. De nem változik a stílus sem, a gondolkodás sem. Egyik oldalon sem. Valóban igaz a felvetés, el kellett volna számoltatni az előző testületet, azokat is, akik most ellenzékben nagyon okosak és nagyon harcosak. Múlt idő.

Tótin Lórántot sem értem teljesen. Az önkormányzat hivatalos lapjában válaszolni egy pártkiadvány támadásaira... Minek is. A nagyvonalúság fontos lenne bizonyos ügyekben.

Amit az ember tesz, fontosabb, mint amit mond. Aki megreked a pártpolitika szintjén, az ő baja. Fontosabb lenne tenni valamit, fontosabb lenne emberi dolgainkkal foglalkozni. Nem csak a karácsonyt kellene tisztelni, hanem egymást is. Nem a másképpgondolkodással van baj, s nyilván nem az én dolgom megmondani a „tutit”. De mondhatnátok is valamit a folyamatos hadakozás helyett. Az talán hihetőbb lenne.

Engem jobban érdekelnek az emberi dolgok. Magyar Gárda? Hát, igen. Takáts úr elcseszte. Ezt már nagyon nehéz lemosni magáról, s ezzel egész Ceglédet hozta hírbe. De ez nem nagyon érdekli.

NINCS VÁLSÁG! Vicces. Kedves lányok és fiúk!

2009-re minden jót kívánok nektek. Kevesebb küzdelmet, több türelmet, megbékülést, szeretetet és megértést. Kell küzdeni, nem vitatom, de mindig jobb valamiért, mint valami (valaki) ellen. Annak lenne értelme. Mégha nehéz is ezt elfogadni, megérteni. Engedjétek el ezeket a hülye pártos ügyeket. Az élet dolgai, a barátságok, szerelmek, a családok sokkal fontosabbak ennél. Csak ennyi. Ez talán jó kiindulási alap. A többi nem számít. S ettől még lehet mindenki magyar. De ne csak mondja, tegye is. Az úgy izgalmasabb.

Josephin

Kár, hogy nem érted kedves Meggyvágó. De nem érdekes. A civil kurázsi már nem tartozik bele a világ normális működésébe, helyette megosztottság, felosztottság, politikai hovatartozás, indulatok vezérelnek sok mindent. Hallgatni arany, ugye ezt mondja a közmondás. Hallgassunk együtt, ne beszéljünk semmiről, senkiről, hagyjuk, engedjük, hogy nélkülünk múljanak el a napok, hetek, évek.

Ehhez vagyunk szokva, tudod, még az előző rendszerből, hogy kussban legyünk, ne nyilvánítsunk véleményt. Abból nincs baj.

De nem javultunk. Tudod, semmit nem változtunk, nem olyan régen feljelentett a szomszédunk, mert a fű nem úgy volt lenyírva, s nem olyan gyakorisággal, mint szerette volna, a házunk előtt.

Ez még megy nekünk. De ha nem érted, nem érted, én senkit nem kívánok meggyőzni semmiről, legfeljebb leírom a véleményemet. S ha nem tetszik? Azzal sem tudok, azzal sem akarok mit kezdeni. Természetesen az én véleményem is csak egy a sok közül, mint a Tiéd is. De legalább vélemény. Ez is valami.

Kívánok minden jót Neked, és mindenkinek.

Josephin

Nem volt szükséges. Semmi nem szükséges. Be kell látnom, nem vagyunk érettek semmire sem, csak azt akarjuk látni és hallani, amit... De ez sem érdekes.

Nyilván nem számít semmit az én „igazságom”, de a másé sem, csak szövegelünk, teljesen feleslegesen, álproblémákon, álelveken, ál...

A civil szféra, úgy látszik, megbukott. Nem előttem, hanem önmaga előtt. Érdektelen, tunya, lusta, mellébeszélő...

Legyen így. Ha nekünk ez is jó, akkor álljunk fel, tapsolva, mint régen, dicsőítve választott vezéreket. Ha ennyi is elég, akkor legyen így.

A városi jégpálya bejött. Szeretik a gyerekek. Kicsit drága, de legalább működő ötlet.

Nyakunkon a karácsony. Ez talán egy fontos téma.

Egyébként semmi nem szükséges. Tényleg. A jó dumák kora lejárt. A rossz meg felesleges.

Örüljünk annak, hogy ennyire csodálatosak vagyunk.

Úgy látszik, én már értetlenül és hülyén halok meg, bár teljesen értem minden szavadat kedves Meggyvágó. Ez a túlkompenzálás (vagy túlreagálás?) számomra ismerős, még az előző rendszerben volt technika. Az elhallgatás az meg érdekes momentum. Beszéljünk őszintén mindenről. Itt lehet, de nem egészen úgy, ahogyan teszed, hogy Te már minden lényegesről elmondtad a véleményed. Azért, mert nem mindenhez szólsz hozzá (pontosabban csak általában vagy jobboldali, konkrétumokban a baloldal szidásán kívül nem nagyon), még nem jelenti azt, hogy csak az a fontos, amit Te annak ítélsz. Én azért sokkal többet várnék Tőled.

Princepsnek igaza van, s én is azt gondolom, nem a nemzeti értékek mocskolása folyik itt a blogon, hanem (szavaddal élve) a faszság kritikája. Ha fellapozod a régebbi bejegyzéseket, akkor szembesülhetnél vele, hogy senki nem csinál szentet a baloldalból sem, Gyurcsányból sem.

Ha számodra lényegtelen kérdések, hogy a XXI. században Magyarországon romákat ölnek, hogy fasizálódási jelenségek vannak, hogy nem képes az Országgyűlés egy normális törvényt meghozni a gyűlöletbeszédről, az utcai agresszióról, hogy politikusaink álpolitizálást folytatnak, hogy...

Mennyi kérdést kell még feltennem? Szidhatjuk a kommunistákat együtt, meg az elcseszett rendszerváltozást is, de ennél nem kellene több? Konkrét ügyekben konkrét vélemények?

Attól, hogy a baromira tehetségtelen Koltai Gábor az István, a királyban felvonultat  ezer néptáncost, nem attól lesz magyar és szerethető a mű, hanem a tartalma miatt, a zene miatt, attól, hogy a miénk. Ez a melldöngetős hazafiság mindig hamis volt számomra, olyan mint a neovallásosság: nem elég, ha mondom, tegyem  is.

De én már tényleg értetlenül éshülyén halok meg. Komoly médiakitüntetést kapott (ha jól emlékszem) Pest megye Önkormányzatától Tankos  Takáts Laci barátja, az  új tévévezetőnk. Biztosan megérdemelte. Mert hogy pl. Tűri László megéremelte, az talán evidensebb. De szidjuk egütt a kommunistákat, s legyünk nagyon magyarok. Ha ez is elég, akkor a Kánaánhoz, ám legyen. Ha nem, akkor meg játsszunk tovább hősies hallgatással és mellébeszéléssel.

Szintén visszalapozhatsz   a régi bejegyzésekhez: hányszor leírtam már, hogy a helyi emeszpések felett eljárt az idő? Eltűntek már a közéletből? Dehogy. A "zsé" fontosabb, mint bármi más. Kínai kapcsolatok? Vicceljünk még?

Szóval. kedves Meggyvágó, azt látjuk és halljuk, amit látni és hallani akarunk. És számomra most úgy tűnik. mintha Te nem akarnál mindent látni és hallani. Természetesen nem várom Tőled, hogy másképp gondolkodj, mint eddig, de azt igen, hogy reálisabban.

Ha a megbocsátáson, vagy a bocsánazkérésen múlna bármi is, akkor jó lenne. De kérjen bocsánatot Gyurcsány,  s meglátjuk, mi lesz.

Üdvözlettel:

Josephin 

Kedves Meggyvágó!

Látni és hallani, vagy nem látni és nem hallani? Ez fontos. Én azt hiszem, ma sokkal fontosabb sok ember számára az, amit látni és hallani akar, mint ami valójában van. Az előző bejegyzésem konkrétumaira érdekes módon egyikőtök sem reagált. Általában megfogalmazni bármit is, talán könnyebb, legfeljebb nem igaz (s most ne a tudomány paramétereit  és módszereit vegyük alapul.

Érzelmi ország vagyunk, a tények nem nagyon érdekelnek bennünket, bár én azt látom (olvasom, hallom, tapasztalom), a civil szféra lassan ébredezik.

Általában kommunistázni, fasisztázni, zsidózni, cigányozni semmi értelme, konkrét ügyek konkrét szereplőiről már lehet beszélni.

Mellesleg még mindig azt gondolom, hogy ez nem baloldali blog attól, hogy nem vakhittel és csodálattal jobboldali lenne.

Egyébként én is felteszem azt a kérdést, amelyet Princeps is, miféle nemzeti értékek mocskolásáról beszélsz?

Azt meg végképp nem értem, hogy konkrétumok helyett egymás minősítésével vagytok elfoglalva. Melyikőtöknek van igaza ebben? Szerintetek?

Az elmúlt bejegyzésben is sok konkrétumról írtam. Arról beszéljetek, arra reagáljatok, hogy milyen a kínai levegő, a korcsolyapálya, a Szabadság tér...

Szép napot kívánok:

Josephin

Kedves Hozzászólók!

Tetszik nekem ez a parázs vita, bár nem minden részletében. Sajnálom, hogy nem tudtok elszakadni a jobb- és baloldal imázstól. Sajnálom kedves Meggyvágó, hogy belemész ilyen kategorizálásba, mikor egybként, konkrét ügyekben értelmes hozzászólásaid vannak. Nyilván Lexxnek van igaza, ebben az ügyben, kár lenne ezt így folytatni.

Stevenek igaza van, sajnos engem is aggaszt a Magyar Gárda, s nem örülök, hogy Cegléd is csatlakozik azon városok sorához (bár ezen Takáts alpolgármester eddigi ténykedését ismerve nem lehet csodálkozni), amelyek teret engednek az efféle imázsnak, az efféle gondolkodásnak és demonstrációnak. Megdöbbenéssel olvastam, hogy október végén gyerekeket is felavattak a gárda soraiba, s innentől kezdve nincs kétségem, hogy ez eléggé komoly agymosás.

Régebben már írtam, a határon túl élő magyarokat is meg kellene kérdezni, hogy akarják-e, hogy az anyaországi hős nemzeti magyarok egyre gyakrabban kimenjenek cirkuszolni. Nem hinném.

Trianon elkeserítő, ám nem hinném, hogy ez a fajta politika a megoldás, a Magyar Gárda meg nem vállalható.

Kedves Meggyvágó, régebben azt is írtam, én nem vagyok kommunista, nem is voltam soha, de ettől még nem vagyok jobboldali gondolkodású ember, abban az értelemben semmiképpen sem, mint a jelenlegi jobboldal, a jelenlegi szélsőjobb.

Nagyon helytelenül gondolod, ha leragadsz a GY.F. és O.V. képletnél. Ez csak pillanatnyi állapot, s én azért látom, hallom azt is, hogy az emberek közül egyre többen nem akarják ennyire behatárolni mozgásterüket. Én azt tartom hazaárulásnak, ha valaki külföldön minden eszközzel áztatja az országa (hogy azt ne mondjam, hazája) hivatalos kormányát, s válság idején egészen mást kommunikál, mint amit tesz. És sokan csak a kommunikációt hiszik el, mert nem értik a valós folyamatokat. S utána mennek az utcára gárdistát játszani, nagyon magyarkodni, nagyon okosnak lenni.

Jelen helyzetben senki nem tehetne mást, mint a jelenlegi kormány, még Orbán király sem, aki most kényszerpályán mozog, kénytelen nem szembeszállni riválisával. Mert ő még mindig riválisnak, ellenfélnek, ellenségnek gondolja a másik oldalt. Pedig ezen sem ártana elgondolkodni. De hagyjuk ezt.

Én is elmennék Kínába, szívesen, bár égne a pofám, hogy közpénzen ilyen jót mulatnék, mert ugye senki nem gondolta komolyan, hogy ez a két úriember bármiféle komoly elképzeléssel indult útnak. Biztos jó buli volt.

Elnézem a balra (!!!!!) dőlő fenyőfát a Szabadság téren, a fakeresztet a szörnyűségesen igénytelen „talapzatával”, és tetszik a Jézuska is, meg a jászol, teljes izgalomban vagyok a készülő csúszkapálya miatt (ami ugyan megint kinek is jó üzlet?)...

Menjünk Kínába mi is. Bizony. Szép ország, még ha nem is olyan egyszerű lehet ott az élet.

Olvastam tegnap a Hírmondóban Nagygyörgy képviselő úr nyilatkozatát. Örülök, hogy elégedett magával. Jó buli ez a képviselőség, legfeljebb az átvert kollégák csodálkozhatnak azon, hogy egyre mélyebbre képes süllyedni valaki.

Tótin alpolgármester meg azt írta, a MÁV-tól meg akarják venni a CVSE sporttelepének területét. Később még hasznosítható is lenne majd, mint írja. Lehet a focipálya helyén pláza is, vagy jó pénzért önkormányzatközeli cégek, személyek is „befektethetnek”... Vagy hogyan is gondolta?

Egészen jó volt a hangulatom, ma levették a gipszet a lábamról (bár holnap a kozmetikusom el fog szörnyülködni a temérdek szőrszál láttán), örültem annak, hogy végre jobban vagyok a negyvenfokos láz, köhögés, orrfújás után... De most nincs kedvem még örülni sem. Jó lenne, ha másképp közelednétek egymáshoz.

Josephin

Igen, igen, igen, jó, jó, jó! Utálom a gipszet, és mást is, de ez nem érdekes.

Meryl Streep!!!! Igen, nézzétek meg a filmet, érdemes. És szeressétek egymást.

Gyönyörű az új törvény az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról.

Most megyek, mert éhes vagyok!

Pá:

Josephin

Hét napja nincs internetem. A fiúk szerint a modem rossz, a szerelő szerint mással van baj, szerintem velem, de ez nem is érdekes. Megkértem egy barátomat, tegye fel ezt az írást a blogra. Utálom a levelezést, s ez most olyan számomra, hiszen egy hete semmit nem láttam, bár tegnap megkaptam a hozzászólásokat kinyomtatva. Majd lesz valami.

Tegnap a fiúk hazahoztak egy DVD-t, legnagyobb örömömre a Mamma mia! című film volt. Még járóképes koromban láttam ugyan moziban, de tegnap ezzel töltöttem az estét. Jó film. Olvastam róla fanyalgó kritikákat, de ez akkor is jó film. Elsősorban Meryl Streep miatt, és a jó rendezés miatt is. Mert pofátlanul emberi film, szemérmetlenül emberi módon beszél barátságról, szerelemről, szeretetről. Mert mosolyognak, nevetnek, hülyéskednek benne, természetesen, emberi módon.

Meryl Streep zseniális benne (pedig leszólták érte, amiért elvállalta ezt a szerepet). Amikor a lányát öltözteti, festi a körmét, amikor a lánya ott ül az „ölében”, ez mindent elmond a szeretetről. És bámulatos pofátlaság, hogy a szereplők éneklik az ABBA slágereket, jól, és jók a szövegek.

„A győztes visz mindent”, szól a dal, ebben a filmben is a győztes visz mindent, akár az életben, de itt happy enddel végződik minden. Természetes módon, nem oly szokványos hollywoodi cukormázzal leöntve, hanem másképp, emberi módon. Mint ahogyan mindnyájan vágyunk erre a happy endre saját életünkben, mint egy falat kenyérre, csak nekünk ez nem akar eljönni az istennek se.

Mamma mia! Miket is beszélek. Eljön itt is minden, csak tudjuk kivárni.

Én is igyekszem. Nagyon.

Josephin

(Kedves Mucus! Igazad van, de csak azt tudom mondani Neked is, hogy mindenkinek meg kellene néznie a Mamma mia! című filmet. Hogy szembesüljünk, hogy rájöjjünk, hogy megérezzük, hogy ráérezzünk, hogy kimondjuk, elmondjuk, szavakkal, szavak nélkül, harag nélkül...

Kedves Nutella!

Megkaptam feleséged értesítését, jobbulást kívánok Neked! Gyógyulj meg!)

Kedves Jópásztor!

Egyetértek Veled, s pontosan azért írtam le, amit írtam, mert az ideálishoz közelítő állapotban lehetne valami jót kihozni az ugyeri iskolából. Egyébként nem, s ezt mindenki tudja, de senki nem mondja ki. A Kistérségi Társulás a tagintézményekkel talán nyert valamit (bár most hirtelen nem is tudom, hogy az önkormányzati iskolák kinek a fenntartásában működnek), de ettől az ugyeri iskola ugyanúgy nem működik, nem működhet jól, mint eddig sem.

Az oktatásban irdatlan pénzek folynak el, mindenféle szakértéseket és (szakértetlenségeket) fizetnek meg rettentően jól egy szűk rétegnek, akik elég közel vannak a tűzhöz. Tehát az MSZP-s oktatásügy sem jobb, mint a többi. De ezt most hagyjuk...

Úgy hallottam, Réthi Mária igazgatóasszony mostanában nem sok vizet zavart a Táncsicsban, hetekig nem volt, ha igaz a hír. Persze férje halála miatt ez megérthető, az talán szomorú, hogy azt mondták, nincs ott, s csönd van.

Mástól meg azt hallottam, egész spiclihálózat épült már ki, a Budai útról bekerült kollégák lassan „átveszik a hatalmat”. Jó lehet így dolgozni. Azt azért végig kellene gondolni, hogy az a pedagógus, aki eddig a Budai úti iskolába volt jó, hirtelen egy városi iskolában is tökéletesen megállja a helyét, sőt...

De ezt hagyjuk, csak elszomorít az, ami a Táncsicsban történik. Azt is hallottam, hogy elhalasztották Aratóné Jutka perét. Időhúzás? Még meg sem volt a tárgyalás, de máris újabb időpontot jelöltek ki. Erről ennyit...

S hogy ma már csak iskolai témákról beszéljünk: úgy tűnik, a Lizik „nagytiszteletű” helyére került ifjú lelkész elég agilis, azt hallani, magának akarja a Református Általános Iskola fenntartói szerepét. Egyedül a Nagytemplomi egyházközségnek. A másik két egyházközség persze nem akarja adni, állítólag dúl a harc, de már olyan szinten, hogy a püspökség is hallatta hangját, ha nem tudnak megegyezni, akkor egyikőjük sem lesz fenntartó.

Ki is a gyenge láncszem a három közül? A fiatal lelkésznek még a nevét sem tudom, Sándor Balázs is elég határozottnak tűnik, így marad a harmadik, Szegedi nagytiszteletű, aki már az előző igazgató-választási hercehurcánál is hajlíthatónak tűnt némi ellenszolgáltatás fejében. Meg is szépült a papi, templomi környezet a régi cirkusz után.

Mindenesetre kíváncsi vagyok, ki most a meghatározó erő Cegléd református berkeiben. Az Arany-klán nem hinném, hogy olyan könnyen veszni hagyná, amiért annyit küzdött...

Iskolaügyekről ennyit, ez is sok volt.

Pá:

Josephin

Tegnap Fico és Gyurcsány tárgyalt. Olyan eszeveszettül nem közeledtek az álláspontok, de legalább valami elkezdődött. A magyar pártok képviselőitől néhány reakció (A betűnagyság nem fontosságot jelöl, csak így tudtam bemásolni):

„ Az MDF bizakodó és óvatos is egyben a magyar-szlovák kormányfői találkozó létrejötte után, mondta a párt szóvivője. Bizakodásra ad okot, hogy a két ország miniszterelnöke között létrejött egy találkozó, amelynek két szomszédos ország viszonyában természetesnek kellene lennie, mondta Kerék-Bárczy Szabolcs. Hozzátette, az is pozitív, hogy az MDF hét eleji javaslatára megszületett a két kormányfő közös nyilatkozata, amely a szélsőségek elítéléséről szól.

Ugyanakkor a párt szerint óvatosságra int az, hogy szlovák részről az önkritika elemei nem jelentek meg a szlovák miniszterelnök nyilatkozataiban. A szóvivő megjegyezte, hogy a szlovák kormányban jelen van az a szélsőséges, magyarellenes nacionalista párt, amelyik hangulatot kelt.

Kerék-Bárczy Szabolcs hangsúlyozta, pártja a kétoldalú viszonyt mindig a felvidéki magyarok szemszögéből nézi. Azt támogatja, ami jó az ott élő magyaroknak, de elítél minden szélsőséges, nacionalista megnyilvánulást, amely kifejezetten árt a kétoldalú kapcsolatoknak. E szélsőséges jelenségek ellen minden lehetséges alkotmányos eszközzel fel kell lépni,

A KDNP szerint lehet bármilyen nyilatkozatot kiadni, a jelenlegi helyzeten nem változtat semmit, ha Gyurcsány Ferenc kormányfő nem kéri számon szlovák kollégájától a Dunaszerdahelyen történteket, vagy annak szlovák elismerését, hogy nincsenek bizonyítékok a rendőri intézkedésre, mondta Halász Zsuzsa szóvivő. A KDNP feleslegesnek tartotta ezt a találkozót, semmi nem fog változni. A párt azon az állásponton van, hogy addig nem lehet jövőt építeni, amíg a múlt nem tisztázódik, utalt a szóvivő a Dunaszerdahelyen történtek tisztázatlanságára.

Halász Zsuzsa úgy vélte, hogy a helyzet addig nem fog megváltozni, amíg Ján Slota a szlovák kormány tagja, és nem lehet egyenlőségjelet tenni a szlovákiai és a magyarországi szélsőségesek között, hiszen Szlovákiában a szélsőségek kormányon vannak, míg Magyarországon nem. A párt szóvivője hozzátette, a KDNP nem akar senkit sem "menteni", hiszen pártja is elítéli a szélsőséges megmozdulásokat, de példátlannak nevezte, hogy a magyar miniszterelnök nem követeli a szlovák kormányfőtől, hogy szűnjenek meg a magyarokat ért diszkriminatív jelenségek, és ne kapjon bátorítást a magyarellenesség, ami Szlovákiában kormányszinten folyik.

Az SZDSZ ügyvivője azt hangsúlyozta, hogy a résztvevők aláírtak egy négypontos nyilatkozatot és megállapodtak abban, hogy a későbbiekben is folytatódnak a találkozók. Eörsi Mátyás fontosnak nevezte a nyilatkozatot, de hozzátette, hogy magyar szempontból az nem minden kérdésben kielégítő, és Magyarországon éppen ezért a szlovák demokraták támogatását kell megnyerni, hiszen a dunaszerdahelyi mérkőzésen történteket Szlovákia fogja kivizsgálni.

Néhány dolgot azért tisztázni illene. Hogyan is mentek ki a magyar szurkolók arra a bizonyos futballmeccsre? Nagy-Magyarország zászló és egyéb jelszavak. Nem hinném, hogy a szlovák rendőrség jogszerűen járt volna el. Hasonló helyzetben talán a magyar rendőrség se nagyon lenne jogszerű.

A Fidesz sajnálatosnak tartja, hogy Gyurcsány Ferenc képtelen volt elérni a szlovák kormányfővel folytatott szombati tárgyalásán, hogy Magyarország számára fontos kérdések, így a Dunaszerdahelyen történtek és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának ügye bekerüljön a találkozón elfogadott közös nyilatkozatba, mondta Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője budapesti sajtótájékoztatóján.

Az a tény, hogy Dunaszerdahely ügye nem került be a nyilatkozatba, sajnos azt üzeni, hogy a magyar kormány képtelen megvédeni a "magyar embereket", akiket "büntetlenül lehet agyba-főbe verni Magyarország határain túl" - mondta a Fidesz szóvivője.

Szijjártó Péter elfogadhatatlannak nevezte a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) elítélő szlovák parlamenti határozatot, és sajnálatosnak nevezte, hogy Gyurcsány Ferenc képtelen volt elérni azt is, hogy a KMKF-re vonatkozó pont bekerüljön a közös nyilatkozatba.”

Aztán itt van még a díszes egyenruhába öltözött fasiszták ügye, akiknek épp Szlovákiában volt kedvük ünnepséget rendezni. A magyar rendőrség mit tenne, ha szlovákiából jönnének ide hasonló gondolkodású és öltözetű urak bármit is megünnepelni?

És végére egy lényeges kérdés még. A Szlovákiában élő magyar kisebbségnek ezek az ügyek használnak? Mert a kiutazó és cirkuszoló „hazafiak” hazajönnek, de a szlovákiai magyarok maradnak.

És mit szólna például a KDNP (ugyanis szerintuk Szlovákiában a szélsőségesek kormányon vannak, míg nálunk nem), ha a szlovákok kifogásolnák a magyar parlamenti jobboldal képviselőinek viselkedését, akik nem határolódnak el eléggé a magyar szélsőségesektől?

Tehát akkor hogyan is van ez? Ehhez én már szőke vagyok!

Obama lett az Egyesült Államok elnöke. Meglepődött kicsit a világ, s aztán nekifogott ujjongani. Érthetően. Obama jelkép lehet, és üzenet, az egész világnak. Lássátok, nálunk egy afro-amerikai elnök lett, végleg vége a Ku Klux Klan idejének. Ami persze nem igaz.

Még egészen kicsi voltam, hét-nyolc éves lehettem, amikor találtam otthon a könyvespolcon egy könyvet, A Ku Klux Klan története vagy valami hasonló lehetett a címe (majd előkeresem, de lehet, hogy a szüleimnél maradt). A fehér bőrű szerző beépült a Ku Klux Klanba. A könyvben számtalan fotó is szerepelt, az akciókról, az agresszióról, a gyilkosságokról... Vagy tízszer elolvastam azt a könyvet, legutoljára már felnőttként, tizennyolc-húsz éves koromban. Mai fejjel nem is értem teljesen, hogyan jelenhetett meg egy olyan könyv akkoriban Magyarországon.

Lexx hozzászólása érdekes Nagycsécs ügyében. A hazai radikalizmus terjedése, a szélsőségesek aktivizálódása lassan túlmegy minden határon, súrolja, sőt, gyakran át is hágja a büntetőjogi határokat. Az embereellenes cselekmények egyértelműek, de a gyűlöletbeszédről még mindig nincs értelmes törvény, bár elismerem, nehéz meghatározni, eddig és ne tovább. A rasszizmus keveredik az antiszemitizmussal, s történelmi sérelmek ürügyén politikai agressziók „színesítik” életünket. Ez már harc. S a harc megítélése is a politikai kommunikáció terepévé válik gyakran.

Nagycsécs azonban figyelmeztető jel. A cigány kisebbség eddig is eléggé öntörvényű módon értelmezte a sajátos szocializálódást, de innentől kezdve összezár. És nyilván harcos lesz, s agresszív. Még ennél is jobban.

Kedves Jópásztor, bocsáss meg, tegnap kimaradtál a felsorolásból, s még nem is reagáltam a múltkori bejegyzéseddel kapcsolatban. Nagycsécs kapcsolódik közvetetten az ugyeri iskolához. Ugye, „nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani halászni”, s ez ebben az eseben is igaz. Cegléd Város Önkormányzata, halat nem tud adni (neki is kevés van), de halászni sem tudja megtanítani a ceglédi kisebbséget (mert ő maga sem tud mindig, vagy nem elég sikeresen).

Kedves Jópásztor!

Teljesen igazad van, elhibázott volt az ugyeri iskola felépítése, az ott tanuló, többségében a cigány kisebbség köréből kikerülő gyerekek egy dizájnos karanténba kerültek. Esélyük semmivel sem lett több, legfeljebb külsőségekben változott a helyzet. Amikor azt írtam, hogy mást is kellene tenni, akkor arra gondoltam, pénzt, posztót nem kímélve kisebbségi elit oktatási központot lehetne ott kialakítani, kiválóan képzett szakembergárdával, maximálisan meglévő feltételekkel, s persze következetesebben végrehajtható törvényi háttérrel, támogatással – ha már mindenképpen elszeparálták a cigánygyerekeket az integrációs törekvések ellenére. (Az iskolabuszos járat olcsóbb lehetett volna, de ha a cigány szülők nem közreműködnek, akkor mindenféle kezdeményezés halott ügy.)

Figyelem a legújabb híradásokat, s egyre inkább azt gondolom, normális embereknek, normális országnak kellene lennünk nagyon sürgősen, mert egyébként nem sok esélyünk marad (ezt valaki megsúghatná végre Orbán Viktornak is, aki Brüsszelből baromságokat üzengetett, nélküle meg egész használhatóan működött a gazdasági csúcson megjelent fideszes társaság). A jelenlegi világválság túléléséhez be kell fejezni az eddigi viselkedését a politikai elitnek, s egészen más pályára kell áttérniük. Itt már nem lehet hisztizni, nem lehet agyonígérgetni magukat, s nem lehet hazudozni. Eddig se lehetett volna, de mindez az ő komolyságukat és komolytalanságukat jelzi.

Elemzők szerint Amerika hamarabb kilábal a válságból, mint Európa, s aztán normalizálódik minden. Nem akarok belemenni, hogy miféle nyilatkozatok jelennek meg szakértőktől (az interneten sokféle véleménnyel találkozhattok), de az nyilvánvalóan látszik, Gyurcsány és a kormányzó párt jelenleg megtesz mindent, amit csak tud, fanyalogva ugyan, de az ellenzék is támogatja. Ez is valami... De ezt most hagyjuk.

Obama lett az Egyesült Államok elnöke, de az nem valószínű, hogy nálunk belátható időn belül Kolompár Orbán legyen a köztársasági elnök, mint írta Lexx. És tényleg nem. Obama mintha egészen más iskolákba járt volna, mint az ugyeri csodaépület (s nem csodaiskola). S amíg nem fejlődünk mindannyian, amíg nem tanulunk, nem okosodunk, addig az utcán akarjuk megoldani problémáinkat, utcakővel, Molotov-koktéllal, s már fegyverrel is. S mindez nemcsak a politikai tüntetésekre igaz, hanem a bűnözésre, és lassan minden egyébre.

De legyünk optimisták, hogy a hatályos törvények és jogszabályok ott és úgy szigorodnak, ahol kell. Vagy nem. De ezt majd meglátjuk.

Egészen sokáig megálltam, hogy ne szóljak bele az itt folyó torzsalkodásba, de most elérkezett az idő.

Borz Membrok!

Ez nem az az oldal, ahol az általad képviselt stílus megengedett. Ez volt az első és utolsó figyelmeztetés.

Kedves Tarr Erika!

Ne légy biztos semmiben. Én sem vagyok az, az viszont elgondolkodtat kissé, hogy két arcot mutatsz, a Borz Membrok elleni kirohanásod megdöbbentett, mint némely kinyilatkoztatásod is. Szeretnélek kérni, annak a stílusú hadakozásnak, amelyet Borz Membrok ellen folytattál, itt nincs helye, blogon kívül oldjátok meg.

Kedves ismerősöm tanácsára az interneten megnéztem, mit is találok rólatok. Érdekes dolgokat, úgyhogy figyellek mindkettőtöket.

Kedves Lexx!

Bocsánatodat kérem, de nagyon tetszett ez a „bulvár-blog” kifejezés, ezért utólagos engedelmeddel „elragadtam” Tőled erre a postra.

„Bulvár-blog.” Nagyon találó, hiszen kevés igazán mély, szellemes megszólalás van itt, beleértve engem is, hiszen zömében nagyon általános, nagyon érzelmi alapú, nagyon akaratos kommunikáció folyik, mégha olykor törekszünk is meggérteni, megölelgetni, megcirógatni egymást. Be kell látnom, ennyire futja, bár nem tudom, akarok-e ennél többet, jobbat (haát persze, hogy akarnék!!!!). Lehetne, nem vitatom, de az sok időbe, energiába, odafigyelésbe kerülne, s nekem egyik sincs feleslegben. És talán az is hozzátartozik, egy pletykadélután nem ugyanaz, mint a blogírás. Ehhez azért kell tehetség, műveltség is, én meg gyakran érzem azt, nem elég, amit itt nyújtok. De sajnos csak ennyire futja.

Kedves Mucus!

Kösznöm, hogy kisegítettél. Nagyon jó a fotó, amire felhívtad a figyelmemet!

Kedves Meggyvágó és kedves Nutella!

Köszönöm a Ti támogatásotokat is, igazán értékes hozzászólásokkal gazdagítjátok a blogot! (Steve, Princeps, és a többiek. Köszönöm. Veletek kerek ez a világ!)

Még mindig ráérek rettentően, így sokkal többet nézek tévét, mint régebben (bár sokkal többet olvasok is, s ez nagy jó!). A héten hallottam valamelyik híradóban, hogy a nehéz helyzetben lévő önkormányzatoknak (legalább ezer van), hatmilliárd forintot adott az illetékes minisztérium, hogy kilábaljanak a szorultságból. A bankok most háromszázmilliárd segítséget kapnak, ha kérnek, két és félmilliárd körül van egy kilométer autópálya, a pártok meg... Ez már le sem írom.

Polgár Géza ellen megszüntették az eljárást. Kíváncsi lennék a véleményetekre. Örülök, hogy gyorsan megoldás született, s talán még törvényi változás is történhet hasonló esetek elkerülésére. Megdöbbentett az a hevenyészett felmérés (ezt is valamelyik televíziós csatornán láttam), hogy a beszavazók 30 %-a egyetértett Polgár Géza rabosításával. Ennyire nem lehet a világot másképp látni és értelmezni.

Viszont a Médiatörvény tervezete megdöbbentett. Szerencsére módosítják a tervezett hülyeséget, de ki készítette elő, ki tette a javaslatokat? Ha azt megszavazták volna, rosszabb lett volna, mint a Kádár-korszak cenzúrája, s ismerve a mai világot, se vége, se hossza nem lett volna a szerkesztőségek bezárásának, a házkutatásoknak.

A magyar-szlovák viszony a politikusok műve, állítják sokan. Én ezt nem igazán hiszem, bár magas polcon is vannak hülyék, nem csak az utcasarkon és a közértben. Vajon bíróság elé állítják-e és lecsukják-e azokat a magyarokat, akik Szlovákiában egyáltalán félre nem érthető módon demonstráltak díszes egyenruháikban?

A „bulvár-blog” mai száma ennyi volt, már teljesen elzsibbadt a lábam. Meg kellene tanulnom gyorsabban gépelni. De képtelen vagyok rá, pedig már könyvet is kaptam hozzá. Lustaaaaaaaaa vagyok foglalkozni vele. Jó ez nekem így. Jaj, a lábam!

Pá:

Josephin

Most van sok. Önjelöltek és jól reklámozottak. Megváltók és világmegváltók. Amikor a vasárnapi ebéd után mosogatok (vagy épp a mosogatógépbe pakolom az edényeket), vagy amikor vasalok, takarítok, tanulok a gyerekkel, bevásárolok, akkor én mi vagyok? Hétköznapi hős? Vagy természetes állapot?

A férfiak zöme mindezt csak akkor tudja meg, hogy mit is jelent, amikor a párja épp nincs kéznél, mert elutazott, iskolába, továbbképzésre ment három napra, vagy épp eltörte a bokáját.

Ez is hétköznapi hősiesség, talán a legnagyobb, mert permanens állapot, hogy helyt kell állni, rosszkedv és nyűglődés nélkül kommunikálni, mosolyogni, nőnek és feleségnek lenni, vagy férfinak és férjnek – lehetőleg megbízhatóan, szélsőségek nélkül.

Persze másféle hősiesség is kell. Véleményt mondani, tüntetni, szeretni és megmenteni embertársainkat, harcolni az elnyomás ellen, harcolni a butaság ellen...

De innen folytassátok TI, hogy ne én legyek ismét az okostojás. Ígérem, nem fogok beleszólni. Most kiveszem a vasárnap délutáni pihenőmet én is, mert rosszul aludtam az éjjel.

Pá:

Josephin

Ami Nagycsécsén történt, az figyelmeztető jel, mindannnyiunk számára. Vége az utcaköves időszaknak, már házi készítésű bombák, Molotov-koktélok és a valódi fegyverek időszaka következik. Teljesen mindegy, kinek a kezébe kerül a fegyver, teljesen mindegy, hogy ki ellen használja, ez bűncselekmény. Az a két cigányember az első valódi áldozat, s innentől kezdve nem lehet, nem szabad azt mondani, hogy ez a Közép-európai demokratizálódási folyamat ilyen, kicsit radikalizálódott, de majd lesz még jobb is.

Való igaz, a roma kisebbség eléggé öntörvényűen kezeli a szabadságjogokat, képviselőik leginkább önmagukat és saját pénztárcájukat képviselik, de a „cigánybűnözés” címen elhíresült kategorizálás valós jelenség.

Itt a blogon is beszéltünk már róla, de az országos híradásokban is folyamatosan hallhatjuk, hogy valami nagyon nincs jól, s ezt még a cigányvezetők is elismerik olykor. Az egész segélyezési rendszer alkalmatlan arra, hogy ösztönzőleg hasson a romákra. Munka nélkül is lehet segélyhez jutni, kell hozzá néhány gyerek, agresszív fellépés az illetékes önkormányzatok felé, s máris meg lehet élni, összehasonlítva minimálbéres családok jövedelmi viszonyaival, talán nem is olyan rosszul. A megélhetési bűnözés szintén ront a képen, a rendőrség tehetetlen, a civilek szintén, így lassan polgárháborús állapotok alakulnak ki bizonyos területeken, a tulajdonnal rendelkezők egyre agresszívebben védik tulajdonukat, ha már a törvények, a hatóságok nem tudják megvédeni. Nem tudjuk, mi lesz ebből, lassan annyira szembekerült egymással a társadalom zöme és a roma kisebbség, hogy kibékíthetetlennek tűnnek az ellentétek, megoldást meg nem nagyon tud senki, félmegoldásokkal próbálkozik a hatalom, de ez kevés.

Szintén beszéltünk már az ugyeri EU-s iskoláról. A szép épület nem telik meg tartalommal, ha ehhez valóban nem adunk meg minden segítséget. Kell hozzá komoly felszerelés, valóban hozzáértő és elhivatott pedagógusok, s olyan törvényi háttér, amely a roma szülőket minden eszközzel rákényszeríti arra, hogy a gyerekük járjon iskolába. AZ ő felemelkedésüknek egyetlen útja lehet a tanulás. A társadalom meg nem fogja ölbetett kézzel nézni, hogy azért, mert kisebbségi valaki, többet megenged magának, mint a többi.

A Magyar Gárda „üzenetei” nem sokat javítanak ezen a helyzeten, inkább ellenállásra és összefogásra késztetik a romákat, aminek borzasztó vége lehet.

Természetesen az a legnagyobb baj, hogy egyéb kérdésekben sincs egyetértés a döntéshozók között. Mi lesz a vége? Nem tudni. De jó lenne odafigyelni már, hivatalból. A szélsőségek már ellopták ünnepeinket, azt azért nagyon nem szeretném, ha a hétköznapjainkkal is ez történne.

Pá:

Josephin

(Milyen volt Kisfaludi István kiállításának megnyitója? Kik voltak ott?)

Riogatnak bennünket a válsággal. Rettentően. Itthon is, külföldön is. Azt mondják, most baj van, s ilyen apró ország gazdasága, mint Magyarországé is, nem viseli jól a befektetői bizalmatlanságot. Hát, igen. 600 milliárd forint, most ennyit készül adni a kormány a hazai bankoknak, ha kérik. Tulajdonrészt akarnak érte.

Ha nem csal emlékezetem, az elmúlt néhány évben tíz- és százmilliárdos adózótt nyereségük volt a hazai bankoknak (és a hazánkban lévő külföldieknek is). Ugyan melyik vállalkozói réteg kapott már az államtól hatszázmilliárdot? Egyéb társadalmi rétegekről nem is szólva. A megszorítások ismét az elérhető, ismét a megsarcolható rétegeken csattannak, elsősorban a bérből- és fizetésből élők fognak rosszul járni. (S akkor látom a televízióban az újabb bankos reklámokat...)

Érdekes módon elhangzott már az is, hogy ha a belső fogyasztás csökken, az sincs jó hatással a gazdaságra. És itt az adócsökkentések kérdése is...

Nem kívánok beállni a jobboldali sajtóorgánumok sorába, de én is azt mondom, ezer kérdést meg kellett volna már oldani a rendszerváltozás óta. Dehát a játék és az egyéni érdek mindig fontosabb volt. Most persze már az ország érdekéről szólnak a beszédek. S talán lesznek értelmes intézkedések is? Előbb kellett volna jönnie ennek a válságnak, hogy az undorító valóságshowt játszó politikusaink kicsit magukhoz térjenek?

Már unom a lábamon a gipszet. Valaki azt mondta, túl sokat okoskodom. Igaz. Talán. Nem kellene. Valaki azt is mondta, azt gondolom, mindenki hülye, csak én nem. Pofátlanul szemtelen vagyok, s túlzóan kritikus. A fenét. Lehet. Unom lábamon a gipszet, meg ezt az egész hazugságáradatot és látszatpolitikát, amellyel szembesülök. Nincs mit tennem.

Jön Obama, én meg megyek. Mennék. Ausztráliában éjszaka van még? Persze, Anyakukac, nem kell rám hallgatni, igazad van, nem kell mindig valakihez, valamihez tartozni. Én sem tartozom sehová. Én annak örülnék a legjobban, ha egyetlen sort sem kellene írnom, naponta nyitnék egy oldalt, s megtelne tartalommal.

Tart a lom, magasra tart, kitart, betart... Oh.

Most el sem kezdem, mert valami közbejött. De folytatom. Ti is elkezdhetitek.

Pá:

Josephin

Szép verset írt Döbrentei Kornél.

Megyek az utcán (amikor még tudtam, s amikor még fogok tudni menni), s nem találkozom soha egyetlen emberrel sem, akire haragudnom kellene bármiért is. Valóban, a kövek. Tényleg így van, s én magam is azt vallom, harcolni kell. Próbálom is, saját eszközeimmel, de én még mindig azt gondolom, aki gyűlöl, az nem látja a célt, mert elfedi elméjét egy furcsa ködgomoly. Nem elemez, nem gondolja végig a problémát, nem tárgyalni akar, nem megoldani szeretne, hanem elpusztítani. A másikat, a vélt vagy valós ellenséget, a másik gondolatát, szellemét, az ágyát, házát, gyermekét, unokáját...

Amikor kinyitjuk a történelemkönyveket, akkor megpróbáljuk megérteni, hogy miért is kellett meghalni idők során ennyi embernek. Meg akartak halni? Nem hinném. Voltak „csúnya” időszakok minden történelmi korban, amikor nem csak a háborúk szedtek áldozatokat, hanem maga az elnyomó hatalom is. Bőven vannak hazai tapasztalataink.

Harcolni kellett, harcolni kell. Talán, bár ha belegondolok, számtalan háború elkerülhető lett volna, ha azok, kik döntési helyzetben voltak, nem egy eszményt kergetnek (legyen bár jó vagy rossz), hanem tárgyalni, megérteni, mogoldani akartak volna.

Elemzők szerint törvényszerű folyamat a szocialista utódállamokban a radikalizálódás. Számtalan embert ismerek az országban, mindenféle társadalmi rétegből, sok emberi sorsot is ismerek részletesen. Sokat gondolkodtam azon, vajon mitől válik az ember (sokszor tapasztalataival, élményeivel szöges ellentétben) valaminek (valakinek) az elvakult hívőjévé. Megint előhozakodhatnék a történelemmel, de nem leszünk tőle okosabbak (sajnos), mert a ma nem arról szól, hogy meg kellene értenünk folyamatokat, meg kellene értenünk egymást. Nem azt mondom, hogy egyformán kellene gondolkodnunk, talán épp a sokszínűségünk lehetne az erőnk, de mi a másságot, a másképp gondolkodást támadjuk, s nem a problémákat akarjuk megoldani. Harcolni akarunk mindenképpen, mindenáron. Vannak felbújtóink, de szükség se lenne rájuk, mert magunktól is kirántjuk hüvelyéből a kardot, ha épp úgy szottyan kedvünk.

Meg kellene békélnünk – adott keretek között – egymással. Teljesen mindegy, ki van kormányon, ha majd egyszer kimegyek ismét sétálni az utcára, akkor sem az fog érdekelni, hogy ki milyen zászlót lobogtat, hanem hogy milyen ember. Nem a dumájával győz meg, hanem amit tesz. S Cegléd kisváros ahhoz, hogy tudhassuk, ki mit tesz, s ki mit mond.

Nekem nincs okom haragudni senkire, sem Réthi Marira, sem Kozma Attilára, sem Arany Zsoltra, sem a polgármesterünkre, sem az alpolgármesterekre, sem Korondi Miklósra... Lehet, hogy nem mindenben értek velük egyet, de haragudnom nincs miért. Mint ahogyan nincs okom haragra Tarr Erikával szemben sem. Minden szavát és mondatát értem, azt is sejtem és megértem, honnan és miből táplálkozik ez a hit. Nincs vele bajom. Mint ahogyan a Horváthné és fia városi pályafutása miatt sem haragszom, legfeljebb azt mondom, nem értek ezzel egyet. S ha mindannyian harag helyett képesek lennénk pusztán csak elmondani a véleményünket, adott helyzetben hajlandóak lennénk közösen megoldani közös problémáinkat, ha hajlandóak lennénk egymásra mosolyogni, s leülni adandó alkalommal egy asztalhoz, meginni egy pohár bort vagy bármi mást, s hajlandóak lennénk beszélgetni úgy, hogy nem akarjuk mindenáron meggyőzni a másikat, akkor talán könnyebb lenne...

Most lemegyek ,s lefekszem kicsit a tévé elé, mert nagyon elfáradtam. Nem kapcsolom be, olvasni fogok. Talán nem Döbrentei Kornélt, de ez sem baj. És megbékélek. Önmagammal is.

Kedves Tarr Erika!

Ez már maga a forradalmiság. Úgy látom, ellenséget keresel. Elárulom, én nem vagyok az. beidegződött sem, meg demagóg sem (legalábbis remélem). Értem minden egyes szavadat, még azt is megértem, ami hajt. Nem hinném, hogy baloldali beállítottságú lennék, de nem vagyok jobboldali sem, s mivel nem vagyok jobboldali, az még nem jelenti azt, hogy baloldali lennék). A rendet és a törvényességet szeretném. Az összeesküvés-elméletek nem nagyon érdekelnek, én is tudnék néhányat említeni.

„Az emberek csak haza akartak menni”. Igen. Én ezt elhiszem.

Diktatúra? Nem hinném. 1990 előtt volt, mégha puha is volt már a végén. De előtte tudott keménykedni. Budaházy és a többi. Igazad van. Miért nincsenek még börtönben. Én is azt gondolom, az ember mehessen az utcára bátran, ha véleménye van, hogy tüntethessen, mondhassa el a magáét. Ez a szabadság. Az az édesanya meg, aki ötéves lányát viszi ilyen helyre, igen, kedves nagyon együttérző és az igaz szeretetben hívő Tarr Erika, gondatlan elkövető. Ez nem bonyolult kérdés. Válaszold Te meg magad. Ne nekem. Ne nekünk. Magadnak. És persze küzdj tovább. És mindenkit erre biztatok. Hite szerint.

És örülök, hogy van véleményed. Az fontos.

Üdvözöllek Anyakukac! (remélem jó lírtam le választott nevedet!!!)

Ez itt a retroreformációs Cegléd valóságshowja! Túlteszünk még Győzikén is. Érezd jól Magad!

Kedves Mucus!

Láttad a gipszemen a szívecskéket és a virágokat? Nincs is ennél fontosabb! A Kármán Sanyiról akartam értekezni, de nem volt időm rá. Most hallottam, hogy a ceglédi másodosztályú focira tízmilliót ad az önkormányzat (vagy többet?). Kármán Sanyi programjaira mennyit ad? Mert az kevés. Pedig nagyobb nevet szerez Ceglédnek, mint ez a grundfoci (Jól írtam? Jól.).

Aludjatok jól. Én is megyek.

Josephin

(Kedves Tarr Erika! Jobban éreznéd magad, ha barátokat keresnél, mint ellenségeket. És – mint szülő – állítom, gondatlan veszélyeztetés (büntetőjogi kategória) vagy butaság (emberi kategória). Ilyenek vagyunk. Szépek, csúnyák, okosak és buták. Kinek mi is jut. Hite szerint.)

Kedves Tarr Erika!

Elolvastam, amiket éjjel írtál. Sok mindenben egyetértek Veled, valóban jobb és egyszerűbb lenne a világ, ha minden az általad leírt módon működne. Talán.

Amikor teszek valamit, sejtem, hogy mi lesz a következménye. Vakmerő vagyok, hittel megerősített, vagy csak egyszerűen buta? Nem tudni.

Az írod, „az igaz szeretet”. Mert van olyan, hogy nem igaz szeretet?

Nyilvánvalóan harcolni kell az embernek a maga igazáért – a megfelelő módon, a megfelelő eszközökkel. A hatalommal szemben is, ha úgy tetszik. Én azonban azt gondolom, a gyújtogatás, a rombolás semmiképpen sem a harc megfelelő eszköze, mert a hatalom ezt nem fogja tűrni. Igaza is van.

A hit nagyon fontos, hit nélkül nem működhetne semmi, de miben is hiszünk? Egy kettéosztott ország egyik „fele” hisz valamiben, a másik „fele” valami egészen másban, a „harmadik (legnagyobb) fele” meg azt szeretné már, hogy normális ország legyünk.

Azt írod, az anyuka elájult, amikor ötéves kislánya... Mennyire szerette ez az anyuka az ő édes kislányát, ha ilyen helyre vitte, amelyről tudhatta, veszélyes. Az ő felelőssége a legnagyobb, mert rosszul ítélte meg a helyzetet, a lánya életét tette tönkre. Ebben az esetben nem a rendőr volt a hibás, aki kilőtte a könnygázgránátot. Ez is a szeretet tárgyköre. Mert a szeretet tényleg felelősség és döntés kérdése.

Egyetértek Veled, valóban megengedhetetlen dolgok történtek akkor 2006-ban, a tüntetők részéről is, a rendőrség részéről is. Néztem a híradásokat a mostani ünnepről. Elkeserítőnek tartom, hogy kordonok között kell ünnepelni. S ez nem annak a néhányszáz tüntetőnek köszönhető, hanem a politikának, a politikusoknak, hogy hagyták ennyire elfajulni a helyzetet, hogy a problémákat nem a Parlamentben rendezték, hanem kivitték az utcára, engedték kivinni az utcára. S ha tetszik, ha nem, ez a jobboldal, Orbán Viktor felelőssége, aki valamikor ugye azt mondta, „majd mi megvédünk benneteket”. Nagy Lászlónak is segít most, ugye, meg a többinek, aki megsérült, mondván, helyettem harcoltatok az utcán, mert én nem tettem meg a kötelességem a Parlamentben, hanem csak kivonulgatattam.

Teljesen egyetértek Veled, sajnálni és segíteni kell azokat, akik megsérültek akkor, legyen akár tüntető, akár rendőr, de be kellene látni végre mindenkinek, a problémák megoldása nem az utcai harcokban, a rombolásban keresendő. Ott csak fájdalmat, sérüléseket, csalódottságot lehet találni.

A hit fontos, de amiről Te beszélsz, az idealizmus, sosem volt, s talán sosem lesz állapot. Csak Ceglédből, ebből a kisközösségből indulj ki. Micsoda indulatok, micsoda vad kinyilatkoztatások, micsoda szenvedélyek dúlnak itt, s mellette micsoda tisztességtelen hallgatások, tisztességtelen intézkedések, tisztességtelen alkupolitika, és tisztességtelen sakkozás folyik sokhelyütt. A látszat meg miről szól? Csak nézd meg a helyi tévé adásait, nyisd ki az újságokat, s azt mondod, egészen jó itt élni, mert...

Jól lehetne itt élni, s Máriának van igaza, aki tegnap azt írta... Ugye, lehetne így is.

Dobozi Erikát meg engedd el végre, ő már megy a maga útján, s utólag már nem teheted meg, amit előtte nem tettél meg. Ezt el kell fogadnod. Ezzel mindannyian így vagyunk.

Azt mondod, „igaz szeretet”. Én azt mondom, szeretet. Mert a szeretet nem válogat, ha tényleg az. Az igaz szeretetnek titulált érzés már igen, feltételeket szab, s megmondja, hogy szerinte mi a helyes, ki a jó, ki nem. Lázár Ervinnek ebben a témában teljesen igaza van. Dehát az csak mese. Ugye?

Üdvözlettel:

Josephin

Hm.

Nem tudok délelőtt írni, még nagyon délután sem. Az oka egyszerű, bagoly vagyok, éjjeli bagoly, ne kelljen korán kelnem, de éjszakáig képes vagyok fennmaradni, ha úgy van kedvem. Milyen furcsa is az ember. A párom meg épp fordítottja, pacsirta a drágám, este elalszik a tévé előtt, de már hajnalok hajnalán képes kukorékolni (No, most akkor pacsirta vagy kakas?). Nagyon nem zavarjuk egymás köreit, talán ez a jó házasság titka? Nem tudni.

Múltkor sokáig ácsorogtam a Kossuth szobor előtt. Miután már elkészült, eredeti fényében csillogott. Mint köztudott, Horvay János készítette 1902-ben. Hová vagy mire is mutat Kossuth? Nem tudom, sokáig néztem a megformált arcot, a szemeket. Az a gyújtó hangú beszéd, itt Cegléden – talán akkor így nézett ki. Talán.

Cegléd Kossuth városa. Mondják. Minden tiszteletem Reznák Erzsikéé, de én azért nem hiszem, Kossuthnak nem volt városa Cegléd, csak járt itt, nem is igazán kedvelte a ceglédieket, miután egy agresszív ceglédi képviselővel összevitatkozott. A kialakult-kialakított Kossuth-kultusz hát ceglédi találmány. Szép, de nem igaz. De ha már ez sem lenne, akkor mi maradna?

Anyukámat infarktus kerülgette, amikor meglátta készülő kerítésünket. Csak ekkora? Igen, anya, belátnak, s aki akar, be is ugorhat. Ilyen alacsony. Szegény nem ehhez volt szokva, nekik háromméteres kerítésük van, hatalmas kapuval. Erődítmény. Tényleg nem lehet bemászni, átmászni rajta. Persze ez sem lehet akadály, ha valaki nem egyenes szándékokkal közeledik.

Tehát ezek a magas kapuk, kerítések még ma is jellemzőek ránk. A mi házunk, a mi várunk, senki ne lásson bele titkainkba, csak az jöhessen be, akit mi beengedünk, de mi a „lőréseken át szeretünk mindent látni, mindenről tudni. Tényleg ilyenek vagyunk. Nehezen fogadjuk be az idegent (talán sohasem), másokról mindig van véleményünk, magunkról egyáltalán nem, legalábbis nem hangoztatjuk, s azt sem szeretjük, ha mások teszik ezt.

Nekem szerencsém volt, néhány évig nem laktam itthon, láthattam másféle világot is, találkozhattam másféle gondolkodással is. Cegléd még mindig belterjes, hiú és konok. A genetikusan is meglévő tekintélytisztelet kiirthatatlannak tűnik, s kiváltképp működik az idősebb generációk felé. A lázadozó fiatalabbak csak titokban mernek lázadozni a szüleik ellen, s gyermekeiket is valamely furcsa liberalizmussal nevelik, amely bizony sokszor hiányos. A tekintélytiszteletet zsigerből elvetik, de még nem találták meg helyette a megfelelő értékrendet, ezért határozatlanok, mellékvágányokat keresnek, az iskolára hárítják a felelősséget, egyházakra bízzák őket, vagy egyszerűen csak hagyják nőni mindet, s csak néha sandítanak feléjük. Persze nem csak ők a hibásak. A világ is más lett, s Cegléd furcsa egyvelege a régi, zárt mentalitásnak, gondolkodásnak, s a mai hihetetlen szabadosságnak. Bizonyos területeken. Mert egyébként maradtunk ugyanolyan prűdek és álságosak, mint nagyszüleink voltak. Mindent tudni akarunk, de semmiről sem beszélünk, viszont ha cseresznyefánkról két ág átlóg a szomszédba, akkor cseresznyeszedés idején ásóval, kapával, villával próbáljuk visszahódítani az elkóborolt ágakat, s a tizenhét szem cseresznyét. Csodák persze vannak, előfordulhat olyan értelmezhetetlen viszoiny szomszédainkkal, amikor felhívjuk figyelmüket a tizenhét szem cseresznyére, s azt mondjuk, fogyasszák nyugodtan, egészséggel.

Aztán még azt is gondoljuk, mi vagyunk a legszebbek, legokosabbak, legkedvesebbek (nézzetek csak meg nyilvános rendezvényeket). Kell-e még mást mondanom? Buta ötlet volt részemről a kérdezősködés. Tényleg elég olvasnom a blogot (bár nem mindig elég ez sem) kedves Nutella. Kíváncsi fáncsi vagyok. Pusztán ez az oka mindennek. De ez is ceglédi tulajdonság. Hát ne csodálkozzunk magunkon. Egy kicsit sem.

Pá:

Josephin

(Majd folytatjuk, mert most sok minden eszembe jutott még, de muszáj lefeküdnöm egy kicsit.)

Kedves Lányok és Fiúk!

Inkább arról beszéljünk, miért is szeretjük Ceglédet, mi benne a szép, a vonzó, az érdekes, s mi az, amit nem szeretünk benne, amit ki nem állunk, ami szerintünk rossz...

Inkább beszéljünk arról, milyenek is vagyunk mi, ceglédi emberek, mit várunk magunktól, polgártársainktól, a városvzetéstől, egyáltalában az élettől, itt, Cegléden...

Most hagyjuk a politikát, ha valami fontos történik esetleg, arról úgy is beszélni fogunk. Most beszéljünk inkább Ceglédről.

Köszönöm.

Josephin

Gyerekem telerajzolta a gipszemet színes virágokkal és piros szívecskékkel, hogy ne unatkozzam. Kell ennél több?

Kedves Meggyvágó!

Most fedeztem fel bejegyzésedet, nincs kedvem felmászni az emeletre ebben a furcsa csizmában túl gyakran. Persze – gondolom – Nutella is reagálni fog, de elgondolkodtatott az, amit írtál.

Régóta azt hangoztatom, a politikai elitnek észre kellene térnie, s  befejezni ezt a gerillaharcot, amely megmérgez mindent. Ha az 1990 óta eltelt időszakot megvizsgáljuk, voltunk fent, voltunk lent, „ÜGYEK” mindig voltak, hol itt, hol ott. Nagyvonalúan az igazságszolgáltatás soha nem „csinált ügyet” ezekből az ügyekből, az eredmény meg ez, ami most körülvesz bennünket.

Orbánnak semmi programja nincs, semmi komoly, ez nyilvánvaló. Talán az MSZP-nek sincs, bár még ők kormányoznak. Azt is írtam már itt valamikor (visszakeresheted, ha gondolod), amíg a nagy ellátórendszereket nem reformálják meg, amíg a befolyó pénzek újraelosztásának módszereét nem változtatják meg, addig végig csak pengeélen táncol a költségvetés, a gazdaság, az infláció, minden...

Az is egyértelmű, ez a jelenlegi világméretű pénzügyi válság nem kedvez Magyarországnak sem, itt is az adófizetőknek kell megfizetniük az extraprofit és a hazardírozás árát, mint mindenütt, egy gyenge gazdasággal, alacsony növekedéssel, ilyen politikai helyzetettel, ami van.

Azt írod, Orbán tehetséges, igen, talán így van, ahhoz is tehetség kell, hogy valaki eddig felszínen tudjon maradni nyilvánvaló bukásai ellenére. Én Rogánt vagy Kósát sokkal tehetségesebbnek tartom, de ez más kérdés. Én azért a helyedben átgondolnám ezt a fehér és fekete elméletet, hogy a jobboldal a fehér és szent, a baloldal meg a fekete, amelytől származik minden rossz és gonosz. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ez nem igaz.

Az egyéni szimpátia alapján működik minden ebben az országban, de engem már régóta nem érdekelnek a politikai lózungok, csak a tények, a konkrét cselekvések, s ebben nincs hiány egyik oldalon sem, jó és rossz döntésekben egyaránt. S ezt kell átgondolni. Nekem teljesen mindegy, hogy ki Magyarország miniszterelnöke, de az legyen végre, konkrét kiállással, gondolatokkal, tervekkel. Azt azért ki kell mondani, sem Gyurcsány, sem Orbán nem hülye, a megfelelő információkkal rendelkeznek. Persze nem lesz újabb tévés vita a választások előtt. Vajon miért nem?

Természetesen becsülöm elhivatottságodat Orbán és a jobboldal mellett, de az országos politikában (akár jobb- akár baloldalon) épp azt a realizmust hiányolom, amelyet Te itt a blogon sokszor képviselsz. Elvek nélkül nem tudunk létezni? Kell valahová tartoznunk? Lehet. Te is, és itt még sokan leginkább a józanság pártjába kaphatnánk meghívót, ha lenne ilyen párt, de ott valószínűleg nem lenne párttársunk sem Gyurcsány, sem Orbán. Persze az is lehet, hogy nincs igazam, s a pénz a legnagyobb úr, amely mindenféle elvet, elhivatottságot, tisztességet felülír, s amiről most diskurálunk, az csak a látszat, amelynek fenntartása fontos Gyurcsánynak is, meg Orbánnak is. Gyanítom, ebben is van valami.

Tegnap (is) rettentően ráértem, s életemben először megnéztem a Megasztár közben a Popdaráló című műsort. Azóta én nem is csodálkozom már semmin sem, ami ebben az országban zajlik. Semmin.

Most lebicegek az ebédhez, amelyet most nem én készítettem. Jó dolgom van. Kiszolgálnak. Néhány nap után ez még egészen kellemes. Néhány hét után majd megmondom, hogyan viselem.

Kedves Meggyvágó!

Hangsúlyozom, értékelem a bejegyzéseidet, de nem feltétlenül értek Veled mindenben egyet. És egy így van jól. (Egyébként megkóstoltam az ágyaspálinkát. Érdekes élmény volt, de rájöttem – miután kaptam levegőt –, a pálinka nem nekem való.)

Üdvözlettel:

Josephin

Az ígéretek ellenére fáj. pedig anyám is azt mondta, nem fog, és sejtelmesen mosolygott hozzá. Ilyenek a szülők, mind azt mondja, nem fog annyira fájni, nem lesz olyan rossz, majd felnőtt leszel, s megérted.

Köszönöm a jókívánságaitokat, Neked is Mucus. Az ember jobb, ha nem mindig tesz valamit. Például zöld színű gipszben nem mászik lépcsőt, de ilyenek vagyunk. Hajt valami, valami, amiről nem is igazán tudjuk, hogy mi lenne.

Jobb volt, hogy nem tettek semmit. Egy szürke 56-os megemlékezés sokkal jobb, mint egy aktuálpolitikával felforgatott, gyomorforgatóan szétzilált 56-os megemlékezés. A kevesebb néha több, a több néha kevesebb.

Gyújtóbombák, meg csőbombák. Elképedtem. Meghalhattak volna emberek. Nyilván ezer évre le kell csukni a a kitalálókat, a kivitelezőket.

Az ember esendő, és apró porszem, és törékeny (most tapasztaltam testközelből). De sokan úgy vélik, ők mindent tudnak. Mindent a világról, önmagukról, a másikról, rólam...

Semmi nem úgy van, ahogyan látszik, s csak azok képesek látni és elfogadni a valóságot, akik saját árnyékukat, saját korlátaikat is képesek látni. Egyébként tévúton járunk mindannyian, mert elhisszük mindig, amit mondunk, s lassan azt is elhisszük, mi tévedhetetlenek vagyunk.

Találkozom olykor olyan emberekkel (akiket előtte is ismertem már, régről), hogy kivetkőzve magukból egészen mássá válnak. Megdöbbentenek, és félek tőlük, s el sem hiszem, hogy a gyűlölet ilyen veszedelmes tud lenni. Pedig az. Én soha nem akarok veszedelmes lenni, talán nem is tudnék, nem is akarok.

Olajbogyó azt hiszi, hogy én akarok valamit. Nem én akarok. Én nem vagyok senki. Olajbogyó jól látja, Aratóné és RM nem maradhat ugyanott. Most talán Aratóné Jutka megy. Aztán majd RM is. Valamikor. Az ember esendő. A könnyebb ellenállás felé törekszik, ha feltámasztom a lábam, s ez a ronda zöld gipsz eltakarja a televíziót, akkor nem fáj annyira a bokám. De nem látom a tévét. Néha a kis problémák is nagynak látszanak, a nagyok meg kicsinek. Attól függően, honnan is szemléljük. Steve és Meggyvágó pálinkája talán használna, de egyelőre valami gyógyszert tuszkolt belém családom.

Üzenem a túlpartról, hogy léteznek megoldások. Csak keresni kell.

Most az a megoldás, hogy lebicegek a lépcsőn, s próbálok egy avantgard fürdés után aludni. Igyekszem jelen lenni. Igyekszem.

Pá:

Josephin

Tegnap Pesten eltörtem a bokámat, úgy hoztak haza, gipszben. Szép zöld színe van. Kérlek benneteket, hogy tájékoztassatok itt a blogon a mai eseményekről.

Köszönöm:

Josephin

(Kedves Jópásztor. Egyetértünk az általad írottakban.)

Olvasom ezeket a bejegyzéseket. CSodálkozhatnék is, de nem teszem. Nincs min csodálkozni. Csak körülnézek a világban, a baráti körömben, s megdöbbenve látom, hogy valami nagyon elromlott. Féltékeny, zsaroló feleségek, máshol a férjüket kizsigerelő, kurválkodó feleségek, megint máshol feleségüket megcsaló, hazudozó férjek, fél- és negyedbarátságok, fél- és negyedhaverságok, fél- és negyed emberi kapcsolatok...

Valami nagyon elromlott, s ennek köze nincs a politikához, a nehéz vagy könnyű élethez. Ennek az intelligenciához, a kulturáltsághoz, az emberséghez volt köze valamikor, addig, amíg ki nem ásta mindenki a csatabárdot, s mindenki meg nem kereste magának az aktuális ellenséget.

Meg a tisztelet, a megbecsülés, a szeretet hiányának is köze van hozzá. Nem tiszteljük, nem becsüljük meg, nem szeretjük eléggé sem párunkat, sem kedvesünket, sem barátainkat, nem is szólva az idegenekről, az ellenségekről, ha egyáltalán tényleg vannak ellenségek.

A véleménynyilvánítás mocskolódás, átkozódás, a kritika szervezett lejáratása a másiknak, a normális közbeszéd, a normális gondolkodás ma szitokszó. Mert kell valahová tartozni, egyházhoz, párthoz, kocsmai bandához, drogosokhoz, buzikhoz, zsidókhoz, cigányokhoz... s aki nem az én brancsomban van, az ellenség, azt meg kell ölni, el kell pusztítani, meg kell vádolni?...

Azért szeretem a blogot, mert mindenkinek van lehetősége megvédeni álláspontját (ha van neki ilyen szörnyűsége), itt le lehet írni mindent – de.

Én azt látom másfél év távlatában, itt zömében normális emberek „fordulnak meg”, akiknek véleménye van, s nem szitokszavak gyűjteménye. Sosem felejtem el a „kukkoló pedagógusok” szlogent. Ez számomra sokkal félelmetesebb volt, mint amikor valaki egy konkrét ügyben, konkrét névvel megírt egy történetet. Mert ez a szlogen általánosított, ti és én, ti és mi. S mivel ti a másik oldalon álltok, mindegy is hol, csak kukkolók, agresszorok, árulók, hazátlan senkik lehettek. A tisztelet hiányzik ebből a mondatból, a másik tisztelete, hogy talán neked is lehet igazad, te is lehetsz jó ember.

Én nem ismerem személyesen Réthi Máriát, de egyetlen egyszer sem írtam azt, hogy eleve rossz ember lenne, legfeljebb nem értek egyet a döntéseivel. És ennyi. A világot a blogon keresztül nem váltjuk meg, de tudom, hogy sokan olvassák. S ennél több nem is kell.

Egszer, amikor majd lesz egy szép, új világ (ami már lehetett volna hamarabb is, s mi már nem valószínű, hogy megérjük), az emberek, a magyar emberek rájönnek, hogy nem ellenségeket kellene keresni, hanem barátokat, nem bezárni, kisajátítani kellene szerelmünket, hanem szeretni, megőrizni, tisztelni és segíteni. Barátokat nem érdekeink miatt kellene „tartani”, hanem mert jól érezzük magunkat együtt, s bármit, feltétel nélkül megteszünk értük...

Egyszer, amikor majd lesz egy szép, új világ, akkor mi már nem leszünk, csak elmondják gyerekeink, unokáink, hogy voltak a közelmúltban is gyökereink, de jobb lenne elfelejteni őket, de mégsem dobják ki a fényképeket, a videokazettákat, a dvd-ket, mert ők addigra már tudni fogják, hogy mi a tisztelet, a barátság, a szeretet, és a megbocsátás.

Csupa közhelyről írtam, bármelyik templomban fel lehetne olvasni, de ha én kijövök egy temlom ajtaján, akkor is ugyanazt gondolom, akkor is ugyanazt érzem, akkor is ugyanazt teszem, mint bent. Ehhez nekem nem kell imádkoznom sem, zászlót lengetnem sem.

Talán túlzottan sokat beszélek. Lehet. Elismerem. de nekem nincs egyetlen ellenségem sem, mert nem gyűjtöm őket, bárkivel tudok beszélgetni, ha akar velem beszélgetni, bárkivel megtalálom a hangot, ha ő meg akarja találni. És nem több.

Valami nagyon elromlott, de látom a vágyat is, hogy megjavuljon. És ezért nem agggódom.

Semmiért sem.