Most van sok. Önjelöltek és jól reklámozottak. Megváltók és világmegváltók. Amikor a vasárnapi ebéd után mosogatok (vagy épp a mosogatógépbe pakolom az edényeket), vagy amikor vasalok, takarítok, tanulok a gyerekkel, bevásárolok, akkor én mi vagyok? Hétköznapi hős? Vagy természetes állapot?

A férfiak zöme mindezt csak akkor tudja meg, hogy mit is jelent, amikor a párja épp nincs kéznél, mert elutazott, iskolába, továbbképzésre ment három napra, vagy épp eltörte a bokáját.

Ez is hétköznapi hősiesség, talán a legnagyobb, mert permanens állapot, hogy helyt kell állni, rosszkedv és nyűglődés nélkül kommunikálni, mosolyogni, nőnek és feleségnek lenni, vagy férfinak és férjnek – lehetőleg megbízhatóan, szélsőségek nélkül.

Persze másféle hősiesség is kell. Véleményt mondani, tüntetni, szeretni és megmenteni embertársainkat, harcolni az elnyomás ellen, harcolni a butaság ellen...

De innen folytassátok TI, hogy ne én legyek ismét az okostojás. Ígérem, nem fogok beleszólni. Most kiveszem a vasárnap délutáni pihenőmet én is, mert rosszul aludtam az éjjel.

Pá:

Josephin