CEGLÉD Virtual.huh - Josephin

Central Europe Gigantic LED Virtual Hogy világítsanak a fények. és látszódjon Cegléd – régebben, most, és ezután –, ahogyan még nem láttuk, csak tudjuk, van ilyen arca is.

Friss topikok

  • Cassivs: Engem tanít Lovas Ottó. Szaktársaim véleményét tolmácsolom, ami megegyezik az enyémmel. Zseniális ... (2011.12.05. 11:16) „Nehézlovasság”?
  • Radiusjan: Nem kell szeretni az igazat, a gyógyító, keserű orvosságot, a fájdalmas műtéteket sem,de el kell f... (2011.11.08. 00:27) Genetikus vagy csak átmeneti?
  • hawelka: @Nutella80: 1 év után kinek jut eszébe ...Ha valaki a jóságnak és szeretetnek csak egy morzsáját, ... (2011.10.11. 16:32) Elkezdődött a jövő!
  • Dzsonszi4: Mi volt a 168 órában? :P (2011.04.25. 11:27) Lovas Ottó tényleg sztár lett
  • Meggyvágó Madár: Üdv Mindenkinek! Gondoltam benézek, de halódik itt minden. Már nem is balos, hanem provinciális. O... (2010.11.17. 22:45) Magyar Nemzet kontra Pákozdi Sándor

Linkblog

Szép, új világ

2008.10.21. 21:43 | CEG LED.huh - Josephin | 5 komment

Olvasom ezeket a bejegyzéseket. CSodálkozhatnék is, de nem teszem. Nincs min csodálkozni. Csak körülnézek a világban, a baráti körömben, s megdöbbenve látom, hogy valami nagyon elromlott. Féltékeny, zsaroló feleségek, máshol a férjüket kizsigerelő, kurválkodó feleségek, megint máshol feleségüket megcsaló, hazudozó férjek, fél- és negyedbarátságok, fél- és negyedhaverságok, fél- és negyed emberi kapcsolatok...

Valami nagyon elromlott, s ennek köze nincs a politikához, a nehéz vagy könnyű élethez. Ennek az intelligenciához, a kulturáltsághoz, az emberséghez volt köze valamikor, addig, amíg ki nem ásta mindenki a csatabárdot, s mindenki meg nem kereste magának az aktuális ellenséget.

Meg a tisztelet, a megbecsülés, a szeretet hiányának is köze van hozzá. Nem tiszteljük, nem becsüljük meg, nem szeretjük eléggé sem párunkat, sem kedvesünket, sem barátainkat, nem is szólva az idegenekről, az ellenségekről, ha egyáltalán tényleg vannak ellenségek.

A véleménynyilvánítás mocskolódás, átkozódás, a kritika szervezett lejáratása a másiknak, a normális közbeszéd, a normális gondolkodás ma szitokszó. Mert kell valahová tartozni, egyházhoz, párthoz, kocsmai bandához, drogosokhoz, buzikhoz, zsidókhoz, cigányokhoz... s aki nem az én brancsomban van, az ellenség, azt meg kell ölni, el kell pusztítani, meg kell vádolni?...

Azért szeretem a blogot, mert mindenkinek van lehetősége megvédeni álláspontját (ha van neki ilyen szörnyűsége), itt le lehet írni mindent – de.

Én azt látom másfél év távlatában, itt zömében normális emberek „fordulnak meg”, akiknek véleménye van, s nem szitokszavak gyűjteménye. Sosem felejtem el a „kukkoló pedagógusok” szlogent. Ez számomra sokkal félelmetesebb volt, mint amikor valaki egy konkrét ügyben, konkrét névvel megírt egy történetet. Mert ez a szlogen általánosított, ti és én, ti és mi. S mivel ti a másik oldalon álltok, mindegy is hol, csak kukkolók, agresszorok, árulók, hazátlan senkik lehettek. A tisztelet hiányzik ebből a mondatból, a másik tisztelete, hogy talán neked is lehet igazad, te is lehetsz jó ember.

Én nem ismerem személyesen Réthi Máriát, de egyetlen egyszer sem írtam azt, hogy eleve rossz ember lenne, legfeljebb nem értek egyet a döntéseivel. És ennyi. A világot a blogon keresztül nem váltjuk meg, de tudom, hogy sokan olvassák. S ennél több nem is kell.

Egszer, amikor majd lesz egy szép, új világ (ami már lehetett volna hamarabb is, s mi már nem valószínű, hogy megérjük), az emberek, a magyar emberek rájönnek, hogy nem ellenségeket kellene keresni, hanem barátokat, nem bezárni, kisajátítani kellene szerelmünket, hanem szeretni, megőrizni, tisztelni és segíteni. Barátokat nem érdekeink miatt kellene „tartani”, hanem mert jól érezzük magunkat együtt, s bármit, feltétel nélkül megteszünk értük...

Egyszer, amikor majd lesz egy szép, új világ, akkor mi már nem leszünk, csak elmondják gyerekeink, unokáink, hogy voltak a közelmúltban is gyökereink, de jobb lenne elfelejteni őket, de mégsem dobják ki a fényképeket, a videokazettákat, a dvd-ket, mert ők addigra már tudni fogják, hogy mi a tisztelet, a barátság, a szeretet, és a megbocsátás.

Csupa közhelyről írtam, bármelyik templomban fel lehetne olvasni, de ha én kijövök egy temlom ajtaján, akkor is ugyanazt gondolom, akkor is ugyanazt érzem, akkor is ugyanazt teszem, mint bent. Ehhez nekem nem kell imádkoznom sem, zászlót lengetnem sem.

Talán túlzottan sokat beszélek. Lehet. Elismerem. de nekem nincs egyetlen ellenségem sem, mert nem gyűjtöm őket, bárkivel tudok beszélgetni, ha akar velem beszélgetni, bárkivel megtalálom a hangot, ha ő meg akarja találni. És nem több.

Valami nagyon elromlott, de látom a vágyat is, hogy megjavuljon. És ezért nem agggódom.

Semmiért sem.

A bejegyzés trackback címe:

https://josephin.blog.hu/api/trackback/id/tr82725469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jópásztor · http://www.jopasztor.hu 2008.10.22. 08:59:50

Kegyednek nagyon igaza van a világ elromlott, bár most egy kicsit visszavág a pénzügyi mohóság mindent bedöntő vonzása. Ez a mammon hatalma, ami az egyik fő mozgató erővé vált. Ma a szükségleteink messze nem funkcionálisak, hanem abszolút virtuálisak. Csak azt hisszük, hogy szükségünk van arra, amit megveszünk, pedig valójában nincs. Ha már szupermarketekbe járnak, kérem álljanak meg egy csöndesebb sarokban és nézzék meg mi van a kosárban, aztán tegyék fel a kérdést: tényleg szükségem van nekem erre? és meglátják nagyon sok mindent azonnal vissza lehet tenni a polcra.
Az utolsó élhető világ maradványaival már csak a piacon lehet találkozni, ajánlom menjenek ki nézzék az árusok szemét, kezét. Azt a portékát, amit féltve termelt, takarított be, ami megpróbál a "marketek" kifényesített, felturbózott, "leakciósított", agyon reklámozott portékáival versenyre kelni, de ebben a versenyben nincs esélye. Ha csak egyszer meg nem próbálják a kiporciózott spenóttal pótolni a mirelitet, ha megkóstolják " a tojásmódra egyforma" almák helyett a különböző nagyságúra nőtt házikertben termeltet, ha illatos őzláb gombát rántanak a konzerv "sampinyon" helyett ebédre talán megérzik mit veszítettünk a régi világgal. Persze a piacon illik köszönni az árusnak esetleg szóba elegyedni vele, mesterfogásokat elhallgatni a tésztagyúráshoz, a gomba és hal tisztításhoz. Erre viszont idő kell, mennyivel egyszerűbb és gyorsabb becsörtetni egy multihoz, szótlanul lekapkodni a polcról a szükségletet?, a pénztár előtti sorban a földet nézni.
Remélem a mostani válság magához térít minket embereket, mennyi fontosabb dolog van, mint a bankbetét hizlalása. Állt-e valaki mostanában a Gimi előtt és nézett végig a Rákóczi úton milyen gyönyörű. A színskála tobzódása a leveleken, az átsütő napfény sejtelmessége, igazán lelket melengető és közben cseppet sem érdekel, hogy 280 Ft az Euró és ki mennyit bukott az OTP-részvényeken, ahogyan az sem váltott ki belőlem izgalmat, amikor szárnyalt a tőzsde és zuhant a forint.
Én azért kicsit aggódom, hogy kevesen akarják(juk) ezt a világot megjavítani, lehet, hogy már időnk sincs sok?

Nutella 2008.10.22. 20:43:14

Kedves Jópásztor!
Teljesen igazad van, és nagyon tetszett ez a hozzászólásod, mert olyan igazi élet szagú volt, mint MM ágyas-pálinka ajánlata.
Én azárt optimista vagyok, hogy még mindig sokan akarjuk megjavítani ezt a világot, csak nem mindig jól csináljuk. De legalább próbáljuk.
Üdvözlettel:
Nutella

Nutella 2008.10.22. 20:46:31

Tarr Erikának üzenem, itt, mert nem akarok már visszamenni az eredeti bejegyzésekhez: Jó lenne, ha végre elengedné már Dobozi Erikát, s hagyná nugodtan menni az útján. Azt nem tudom, hogy Tarr Erikának mi fényeskedik, engem jobban érdekel, hogy Dobozi Erika gyerekeinek lelkében mi zajlik. Remélem, hogy anyjuk emléke.

jópásztor · http://www.jopasztor.hu 2008.10.23. 13:48:27

Lehet, hogy a nevezett hölgynek? Dobozi Erika halála miatt lelkifurdalása van, talán Ő volt az akinek meg kellett volna hallani, azt a suicidumkutatók által sokat emlegetett segélykiáltást (Cry for Help), amit minden öngyilkos megtesz halála előtt. A nevezett esetben, amikor készül valaki a tettre, szinte biztos, hogy utalt rá valaki(k)nek, csak pont az előző hozzászólásom értelmében elnézünk a másik feje felett, nem halljuk meg ezt a kiáltást, mert úgy hisszük a mi gondjaink ennél sokkal fontosabbak. Aztán, ha megtörténik a tragédia látványosan együtt érzünk, "készülünk a temetésére" brrrrr, és belül érezzük: voltak jelek, amit nem akartunk észrevenni. Az élőkre kellene egy kicsit több figyelem, de az nem olyan látványos, mint a teátrális siratás.

Meggyvágó Madár 2008.10.23. 17:00:54

Kedves "jópásztor"!
Én is egyetértek veled, örülök - szerintem nem csak én -, hogy újra írsz.
Üdv.: M.M.

süti beállítások módosítása