Vagy a gárdafelvonulás...

Kedves Josephin!
Azt gondolom, hogy amire reagálni akartam, arra reagáltam. Nem hiszem, hogy kimaradt valami fontos "konkrétum".
Tisztelem, becsülöm fáradozásodat, de nem győztél meg. Nem bántásként mondom, de az, hogy kijelentesz valamit, az még nem azt jelenti, hogy az az objektivitás és passz.
Nem tudom, hogy belevágjunk-e újra a nemzeti értékek és azok mocskolása, semmibe vétele témakörbe. Hosszú fejtegetés lenne, amihez sem kedvem, sem időm nincs. Én is és a blogon megszólalók külön-külön is más értékeket vallunk. vannak köztük azonosak, hasonlók és nagyon különbözők.
De!
A keresztény értékek, a magyarság, a nemzet mind olyan alapérték, amiből az összes leszármaztatható: család, nemzettudat, 1848-49, '56, Szent Korona, stb. Nem lezárva, de csapongva.
Csak gondolja végig mindenki ezek mentén, hogy mi a nemzeti érték és ezek hol, mikor lettek megalázva, megcsúfolva, mocskolva.
És vesse mindenki össze azt, hogy kinek, mit és mikor kellene, kellet volna megbocsájtania.
Üdv.:
M.M.

Ha már nemzeti értékek, a magam részéről nagyon egyet tudok érteni a nemzetietlennek nem igazán mondható Sólyom Lászlóval:

"Szerintem nem kellett volna kiírni a [kettős] népszavazást: ez az ötlet tipikus példája volt a végig nem gondolt érzelmi politizálásnak" .

Sólyom László szerint ahhoz, hogy a jövőt megtervezhessük, de hogy a nemzetiségi kérdéshez egyáltalán hozzászóljunk, tudnunk kellene a történelmet nekünk is. "Amikor Nagy-Magyaroszág-matricát látok egy autón, kedvem lenne tulajdonosától megkérdezni, tudja-e, milyenek voltak az etnikai viszonyok 1918 előtt. Inkább a Teleki-féle nemzetiségi térképet tenné ki, vagy akármelyik bécsi vagy Prágában kiadott korabeli térképet! Akkor tudná, hogy például már 1848 előtt román többség volt Erdélyben. Hogy hol húzódott a szlovák-magyar nyelvhatár. Megszámolták-e a matricán, hogy nem 64 vármegye, hanem 63 volt és egy corpus separatum, Fiume városa? Amely közös, ne féljünk a szótól: multikulturális alkotása volt a monarchiának, olaszokkal, horvátokkal, magyarokkal, osztrákokkal."

Vagy (és ez már nem Sólyom-idézet!): ki tiszteli a Szent Koronát? Aki a nemzet múzeumában, mindenki számára látható helyen őrizteti, vagy az, aki a saját politikai céljaira használva úsztatja a Dunán, és berakatja az Országházba, ahol viszonylag nehezen látogatható?

Azt gondolom, hogy faszságot mindenki csinál, de nem jelenti azt, hogy a lényeg is az.
Ebben az országban agyon lett hallgatva sokminden, ezért teljesen normális, hogy néha túlkompenzálunk. Majd ha mi is 400 éve nyírjuk és locsoljuk, akkor helyére áll a világ. Addig pedig az ártalmas eszmék és emberek miatt túl kell kompenzálni.
Azt pedig nem hiszem, hogy az érzelmi alapon való politizálás mindig rossz.
István király intelmeiben olvasható, hogy befogadó nemzet kell legyünk. De ne legyünk háttérbe szorítva.

Hát ami a nemzet szót illeti, az teljesen mást jelentett István korában, 400 évvel később, vagy manapság. Istvánról pl. azt írják a krónikák, hogy németekkel győzte le a magyarokat. Akor ő is idegenszívű hazaáruló volt?
A túlkompenzálás csak a hülyeséget növeli, és a kommunista mítoszok helyére régi nemzeti romantikus meg újpogány mítoszokat állít. Azokkal sem jutunk előbbre... (sőt!)
A nemzeti önismeret azokal a dolgokal kezdődik, amikről Sólyom beszél, meg hogy ne románozzuk már le az erdélyi magyarokat, meg hogy őseink jelentős része a XVIII. századi benépesülés miatt szláv meg német volt (genetikailag ebből adódóan ők a legközelebbi rokonaink, nem a finnek, a törökök vagy a sumerok)!