CEGLÉD Virtual.huh - Josephin

Köszönöm Kocsis Istvánnak és a Kék Újságnak a biztatást.

Josephin

Kedves Hozzászólók (figyelők, olvasók és csöndben maradók)!

Határozatlan időre felfüggesztem közreműködésemet a blogon (talán örökre, semmit nem lehet tudni). Természetesen figyelemmel kísérem az eseményeket, s ha történik valami, ha úgy szükséges, nyitok új oldalt, hogy legyen helyetek a kommunikációra, bár az utóbbi időben látott aktivitásból arra következtetek, ettől nem kell tartanom.

Úgy tűnik, ennyi volt a virtuális demokrácia Cegléden, sem igény nincs rá, sem ambíció hozzá, aminek talán én vagyok az oka, nem voltam eléggé ügyes, okos és szép (bár az utóbbi megítélésében ti nem tudtok nyilatkozni).

Sajnálom kicsit, de végre fellélegezhetek, mert sokkal több munka, idő, energia volt ez nekem, mint szerettem volna, s talán mint amennyit megért. Izgalmas napokat éltünk meg együtt, tudom, hogy sokan figyelemmel kísértétek a bejegyzéseket, tudom, hogy sokan egyet is értettetek sok mindennel, s olyan is volt, akit felháborított ez a nem megszokott nyíltság.

Nyilván nem szüntetem meg a blogot, mert még mindig fontosnak tartom, legkevésbé sem magam miatt, hanem azért, mert veletek együtt egy érdekes, sajátos korrajz (kórrajz) született itt, amelyhez mindenki hozzátette a maga véleményét. Ilyenek vagyunk, ennyik vagyunk. A konfliktusok, a másképp gondolkodás ellenére is  szerethető emberek vagyunk,  igazságainkkal, tévedéseinkkel, érzelmeinkkel együtt is. Ilyenek, és kész.

Az „első könyvet” együtt írtuk, mindenki hozzátette, amit tudott, amit fontosnak tartott, a másodikat már egyedül fogom írni, nektek, rólatok, de nélkületek. Beképzelt és nagyképű vagyok? Talán igen. Húsz-harminc év múlva biztosan izgalmas lesz átolvasni, hogy mi is történt Cegléden, a XXI. század elején. Még akkor is, ha ez a bizonyos „szőke szemüveg” olykor sarkít, érzelmektől és dühkitörésektől sem mentes, s nem úgy lát, nem úgy láttat, ahogyan ma divat, ahogyan sokan szeretnék.

Sokat tanultam veletek, nagyon sokat, s az én személyes életemben is megvilágított az itt eltöltött szűk két esztendő sok mindent. Embereket, kapcsolatokat is más fényben látok, s magam megítélése is sokat változott, de ez benneteket már nem érint.

Sajnálom, ha valakit emberi méltóságában megbántottam, azt semmiképpen sem szeretttem volna, az meg, ahogyan vélekedtem a közéleti szereplők ténykedéséről, egy vélemény csak a sok közül, s úgy gondolom, szégyenkeznem nem kell. Azt semmiképpen sem.

Mindenkinek minden jót kívánok, s találkozunk majd húsz-harminc év múlva. Remélem addigra sokkal bölcsebbek és türelmesebbek leszünk.

Üdvötlettel:

Josephin

(Az e-mail címem továbbra is él, akinek van mondandója számomra, ott megteheti.)

Nyilván soha nem érem utol Zimonyi Zitát, de úgy döntöttem, a blog eddigi anyagait lezárom, s egy újabb filet nyitok. Második könyvnek nevezem, mert az eddigiekből egy már kitelne. Talán ki is telik, s kiadatom. (Ugye milyen nagyképű és beképzelt vagyok? Érdekelne valakit?)

Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, igyekeztem válaszolni, remélem senki nem maradt ki.

Sajnos kevés időm van mostanában, mással vagyok elfoglalva, mint a blog rejtelmei, pedig sok minden történt, történik, melyekre érdemes lenne odafigyelni, amelyekről érdemes lenne beszélni.

Most hallottam, hogy az óvodákból a beíratkozása versenyben kitiltották az általános iskolákat. Az egyházi iskolák nyomulása már olyan mértéket öltött, amelyet nem lehetett tovább tűrni. Helyes döntés (orrolnak is az egyháziak érte), még akkor is helyes döntés, ha ezzel az önkormányzati iskolákat is büntetik.

Azt is hallottam, hogy miféle „reprezentatív felmérést” követett el a Panoráma. Több középiskolában is ki kellett tölteni a nyomtatványt, névvel együtt. Bizonyára nagyon hiteles válaszok, és nagyon hiteles értékelés születhetett így, de biztosan olvassuk majd az újságban.

Az még mindig nem világos számomra, vajon miből képesek fenntartani ezt a lapot. Azt csiripelik a verebek, hogy Ferenczy doktor és a kistérség áll a háttérben, dehát ezt én nem hinném. Egy magánlapot közpénzből nem lehet finanszírozni. Cáfoljon meg valaki.

Azt is hallottam, már nem most, hogy... Valamikor Sós polgármester ötven ingyenes éves parkolóbérletet kapott a ceglédi parkolócégtől. Egyes „jólértesültek” azt mondják, a fideszes városvezetés már 350 darabnál tart. Szép szám, vajon kik kapták meg az ingyenes bérletet, s miért?

Ez a gázügy érdekes, bár megoldódik ez úgy, ahogy kell. Pénzzel nem játszanak a hatalmak, nem tartok attól, hogy télvíz idején ne lehessen mivel fűteni. Az meg, hogy a magyar politika hogyan reagálja le ezt az egészet, nem számít.

OV vezér egyébként is bajban van, „komisz” év lesz, mint mondja, ha... Kellene már újítani. Valami komolyabbat, mint eddig. De ez, úgy látszik, nem megy.

Kedves Steve!

Kíváncsian várom beszámolódat az említett eseményekről.

Most megyek. Pestre. Aztán Veszprémbe. Már alig várom. Imádom azt a várost.

Pá:

Josephin

Elfogy minden remény, feladom a küzdelmet lassan. Van ez így. Ennyire jutottunk, ennyire futotta. Azt kaptam, azt kaptuk, amit megérdemeltünk. Ne akarjunk többet, ha nincs miből, ha nincs miért. Megértem. Sajnálom.

Mindenkinek a legjobbakat kívánom. S beszéljetek egymással. Kommunikáció nélkül minden halott. Néha nem árt megfogalmazni, mi is nyomja a lelkünket. Ehhez meg tényleg nem kell blog.

Mindenkinek a legjobbakat kívánom.

Josephin