Hét napja nincs internetem. A fiúk szerint a modem rossz, a szerelő szerint mással van baj, szerintem velem, de ez nem is érdekes. Megkértem egy barátomat, tegye fel ezt az írást a blogra. Utálom a levelezést, s ez most olyan számomra, hiszen egy hete semmit nem láttam, bár tegnap megkaptam a hozzászólásokat kinyomtatva. Majd lesz valami.

Tegnap a fiúk hazahoztak egy DVD-t, legnagyobb örömömre a Mamma mia! című film volt. Még járóképes koromban láttam ugyan moziban, de tegnap ezzel töltöttem az estét. Jó film. Olvastam róla fanyalgó kritikákat, de ez akkor is jó film. Elsősorban Meryl Streep miatt, és a jó rendezés miatt is. Mert pofátlanul emberi film, szemérmetlenül emberi módon beszél barátságról, szerelemről, szeretetről. Mert mosolyognak, nevetnek, hülyéskednek benne, természetesen, emberi módon.

Meryl Streep zseniális benne (pedig leszólták érte, amiért elvállalta ezt a szerepet). Amikor a lányát öltözteti, festi a körmét, amikor a lánya ott ül az „ölében”, ez mindent elmond a szeretetről. És bámulatos pofátlaság, hogy a szereplők éneklik az ABBA slágereket, jól, és jók a szövegek.

„A győztes visz mindent”, szól a dal, ebben a filmben is a győztes visz mindent, akár az életben, de itt happy enddel végződik minden. Természetes módon, nem oly szokványos hollywoodi cukormázzal leöntve, hanem másképp, emberi módon. Mint ahogyan mindnyájan vágyunk erre a happy endre saját életünkben, mint egy falat kenyérre, csak nekünk ez nem akar eljönni az istennek se.

Mamma mia! Miket is beszélek. Eljön itt is minden, csak tudjuk kivárni.

Én is igyekszem. Nagyon.

Josephin

(Kedves Mucus! Igazad van, de csak azt tudom mondani Neked is, hogy mindenkinek meg kellene néznie a Mamma mia! című filmet. Hogy szembesüljünk, hogy rájöjjünk, hogy megérezzük, hogy ráérezzünk, hogy kimondjuk, elmondjuk, szavakkal, szavak nélkül, harag nélkül...

Kedves Nutella!

Megkaptam feleséged értesítését, jobbulást kívánok Neked! Gyógyulj meg!)