Szerettem régebben a „Dózsában” ebédelni, jól főztek. Most is jól főznek gyerekem szerint, pedig ő eléggé válogatós, bár kipróbálta valamikor a „sodexhós” (nem tudom, jól írom-e a nevét) élménytúrákat is.

Endrődiné Ágota vitathatatlan érdeme, hogy ez a konyha ilyen színvonalon működött, működik, ám hiába a elv- és párthűség, a Pest megyei Önkormányzat a napokban kiadta egy budapesti cégnek az üzemeltetést.

Aki járatos a mai gazdaság ügyeiben, pontosan tudja, mit is jelent ez, megkapjuk a nőt ingyen, s azt csinálunk vele, amit akarunk, amihez kedvünk van. Marad a konyha személyzete, a szakácsok, minden gond és baj, ami manuális, a profit meg átvándorol. A többségében diákétkeztetésről szóló ügylet azonban nem lehet ennyire profitorientált. Szerintem, bár ebben lehet, hogy tévedek. Ha a Sodexhoval kötött hétéves szerződésből indulok ki, amelyet bizony még – a mára nagyon kiokosodott – helyi emeszpés potentátok kötöttek (gondolom ennek is volt nyertese közbeszerzésileg és magánzsebileg, és bizonyíthatatlanul), akkor nem örülök. Ugyan ki lehetett az a barom, aki például a Sodexhoval hét évre kötött szerződést. Egy évre persze, megnézem, mit főzöl ki, utána két évről ismét lehet szó, majd talán háromról. Ennyit egyetlen sumák sem bír ki.Tanústhatom (néha ételhordóban került haza a sodexhós étel), az ehetetlenség határát súrolta olykor a minősége, pedig én nem vagyok olyan nagyon finnyás.

Nehéz felbontani ezt a szerződést, elhiszem, addig, amíg ténylegesen, anyagilag nem verik el valakin a port, addig ezeket a szerződéseket meg lehet kötni, s nehéz felbontani. Fantomfelelősökkel nehéz igazságot szolgáltatni, ha egyáltalán akar valaki ilyen elvetemült eszközhöz folyamodni.

A Dózsa ügye kicsit talán más, bár a profit itt is fontos lehet, mert a cégvezetés első dolga volt több mint 25%-al megemelni a vendégétkezők térítési díját (gondolom majd januártól a diákokra is sor kerül), s csak egész hétre lehet ebédet rendelni, két-három napra nem. Furcsa üzletpolitika, bár nyilván nem a vendégmegtartásról szól, hanem...

Két év van még a választásokig, sok idő, sok lehetőség, sok pénz – lehet benne. Ki kell használni a lehetőséget...

Cegléd mezőváros, el tudná tartani, fel tudná tölteni az összes működő könyhát terménnyel, áruval, jól járna a vállalkozó, jól járna a konyha, biztos piac, biztos minőség, elfogadható árak... Idealizmus, mint kiderült a Pest megyei Önkormányzat döntése szerint, mert egy budapesti cég biztosan jobban tudja, mi is kell Cegléd diákjainak, olcsóbban, jobban, stb.

Ugye lassan megértitek már, hogy miért is nem hiszek én ebben a magyaros demokráciában, pró és kontra!

Épp az előbb ragadtam le a televízió előtt, a Fókusz műsorában a leggazdagabb magyarokról volt szó, Demjánról a háromszázmilliárdos vagyonával (melynek állítólag 90 %-át támogatásra fordítja), aztán Csányiról, a második helyezettről, a bankvezérről is szó volt. A mai válságos pénzügyi helyzetben nem is nagyon csodálkozom, hogy egy bankvezér a második. Volt miből...

De ezt hagyjuk is, szerepeltek olyan nevek is a listán, akik talán tényleg megdolgoztak milliárdjaikért, okosak, kitartóak, kreatívak voltak. Mert van közöttük olyan is, legalábbis jó lenne ezt hinni.

Budaőrs. Százhalombatta. Csak példának. Nagy cégek települtek be (voltak régóta). Nincs helyi adó a polgároknak. Tizennyolcéves korig az önkormányzat állja a tankönyvek árát a helyi általános- és középiskolákban. Nincs szemétszállítási díj...

Nem is folytatom. Nálunk az üresen tátongó ipari park biztosan elhozza a Kánaánt. Állítólag Sós János idejében jött volna a Clarion, a BMW (kis picsa cégek Cegléd nemzeti öntudatához és hozzáértéséhez képest). Végül nem jöttek (és még miről nem tudunk?).

Örülök neki, hogy Orbán Viktor ennyire tájékozott, örülök, hogy Gyurcsány ennyire optimista. Ma hallotam, szintén a televízióban, hogy Pécsen huszonyolcezer távfűtéses lakás gazdája közül hétezer egyáltalán nem, vagy csak félig-meddig képes kifizetni a havi számlákat, miközben a statisztikai hivatal azt mondja, emelkedett a keresetek reálértéke. Statisztikailag biztos.

A liberalizmus a szabadságjogok elfogadása. A  hülye mondatokat máshol lehet megtalálni, s nincs egyenlőségjel az SZDSZ és a liberalizmus között...

Tehát itt tartunk. S mondja valaki, hogy nem zajlik az élet.