Ihatatlanok a Kökény- és Klément féle borok. Persze mondhatnám azt is, ízlés dolga, csakhogy az ember tud (és akar is) különbséget tenni. Nyilván vannak ismereteitek ezekről a borbírálatokról és díjazásokról. Én is lehetnék az év borásza, enyém lehetne az év bora, mert azt senki nem kérdezi meg, hogy van-e a pincémban a díjazott borból még legalább százhektónyi. S vehetnek-e belőle mintát, hogy egyezik-e azzal, amit én a pályázatra elküldtem. Innentől kezdve én vagyok a király. Persze ott kezdődik a probléma, hogy nincs pincém.
Ki a Korondi Miklós? Én is csak annyit tudok róla, mint bárki más. Nagyon magyar, s nagyon keresztény, nagyon harcos... Próbáltam az interneten is „rákeresni”, de kiderült, indifferens személyiség. Csak Cegléden „valaki”. Pályafutásáról akkor hallottam először, amikor presbiterként Lizik egyik jobbkeze lett (Réthi Máriával egyetemben). Meg is buktatták úgy együtt a Szegedi Gyurit. Arany Zsolt áldásos tevékenysége meg szintén közismert.
Aztán a jobbikos tortúrával és elvakult kommunista-ellenességével (ezt így kell írni?) Cegléden nevet szerzett magának. Listán még a testületbe is bejutott. Egyéniben nem szavazták meg. Annyira azért még józanok az emberek.
A Táncsics igazgatóválasztásán is kitett magáért, ő volt a „kérdezőbiztos” (mint nem pedagógus), biztosan nagyon jól értett a témához. Réthi Mari pályázata tele volt Wass Albert idézetekkel, biztos a Korondi írta a pályázatát. Persze ez csak vicc volt.
Az viszont biztos, Somodiné bármiféle pályázatot írhatott volna, a jobbikos főmufti vezérletével és megalapozott szakmai felkészültségével eldöntött tény lehetett már a választás előtt, hogy ki lesz a Táncsics igazgatója. Felesleges volt bohócot csinálni tantestületből, szülőkből, akárkiből...
Az ominózus zászlóátvételben is benne volt Korondi Miklós, és ezt a szégyent nem nagyon lehet megbocsátani neki. Nem az Árpád-házi zászló a bűnös, hanem az adók és vevők politikailag tuningolt marhasága. Ez jutott Ceglédnek.
Ez az újabb őrültsége most Korondinak a Károlyi Mihállyal. És ezzel nincs is baj. Mindenki annyira elvakult, amennyire csak akar elvakult lenni, de hogy a többség sem teljesen normális, vagy annyira gerinc és gondolat nélküli pártkatona, aki mindent vakon megszavaz... Ez szomorú.
Az újság szerint az illetékes bizottság (Közművelődési, Oktatási, Ifjúsági és Sportbizottság a szörnyület nevük), állítólag támogatták a névváltoztatás ötletét. A nevüket azért ismerje meg a köz (bár már a Táncsics esetében is ők voltak a javaslattevők):
Elnök: Dr. Ferenczi Norbert
Alelnök: Fábri Attila
Tagok: Horváth József, Korondi Miklós, Nagygyőr Árpád
Testületen kívüliek: Apáthi-Tóth Sándor, Kiss Attila, Tóth Géza, Ványi Zsolt. Ha még informatív és pontos a városi honlap. Kilenc közismert ember. Ebből a kilencből talán háromról sejteném, hogy nem lelkesedett az ötletért, kettőnek volt támogató véleménye, a többi pedig töltelék, aki arra szavaz, amit mondanak neki.
Tehát ezen nincs mit csodálkozni, Cegléd ide jutott, hogy önjelölt világmegváltók megmondják a tutit. Ez szép.
Én azért nagyon kíváncsi lennék Tótin alpolgármester véleményére!
Egyre több számomra hiteles személy szájából hallom (s a hitelesség a tévedések elkerülése végett megint nem politikai kategóriát takar), hogy nagyon nagy bajt hoz ránk, ha nem nézünk végre szembe saját történelmünkkel, ha nem tesszük helyre saját dolgainkat. Egy magyar történelem van, ha tetszik, ha nem. S ezt a magyar történelmet nem lehet, nem szabad ezerféleképpen magyarázni, főleg nem pitiáner céljaink érdekében. (Jó lenne, ha azok is elmondanák erről véleményüket, akik nálam sokkal jobban értenek ehhez a témához!)
EZ a TISZK-es és pályázatírós játék számomra nem jelent mást (s ehhez sem értek, az biztos), mint képmutatásról.
Te írod kedves Tábori Laci:
„Egy hat osztályt végzett, fogyatékkal élő cigány nővel bármilyen pályázatot meg lehet nyerni.” Ez egy képmutató ország. Ebből a nyertes pályázatból legkevesebb jut erre a cigány nőre, s ez a kevés pedig egyáltalán nem oldja meg a problémáit. De a képmutató ország kiteszi a kirakatba, mennyire fontosak a kisebbségek, a sérültek, miközben ebből a tevékenységből leginkább az egészségesek, leginkább a „normálisok” élnek meg, a hat oszályt végzett cigánynő helyzete viszont nem sokat változik.
De miért is kellene ezen csodálkoznunk, úgymond a „normálisok” világa is egyenesen káosz. Ilyen Korondi féle figurák jelennek meg, s nincs egy józan többség, aki azt mondja: eddig, s ne tovább! Lassan se józan többség, se józan kisebbség nem lesz már. „Olyan - amilyen” a világ, ugye, kedves Tábori Laci? (Egyébként a blog kapcsán megköszönném, ha kifejtenéd, mit is értesz azon, hogy „olyan - amilyen”!)
Az Ökovíz és a testület merénylete a város ellen meg egyenesen észbontó, úgyhogy elhatároztam, megkérek néhány kollégát, nézzék át tüzetesen a városi költségvetést. Elvileg a könyvtárban hozzáférhető. Vagy már ez sem igaz?
Megyek aludni. Holnap Szegedre megyek. Szeretem azt a várost, szép emlékek fűznek hozzá. De most nem mesélem el. Talán majd egyszer.
Aludjatok jól!
Pá:
Josephin
