Tegnap este megvásároltam a Gerjepart legújabb számát, és át is olvastam gyorsan. A szokásos színvonal, ajánlom mindenkinek figyelmébe.

Bocsánatot kérek azért, mert most csak két írással foglalkozom (pedig a másik kettő is jó), de engem most ez a kettő izgat.

Kedves Ambrus V. Júlia!

Elolvastam a blogról készült elemzésedet. Nyilván nem az én dolgom minősíteni, viszont annak nagyon örülök, hogy a ceglédi értelmiségről (is) véleményt mondtál. Megállapításaiddal többségében egyetértek, bár én a helyedben sokkal kritikusabb lettem volna a blogíróval szemben.

Őszintén köszönöm (és Kisfaludi Péternek is), hogy a blog ebben a formában is nyilvánosságot kapott. Remélem, hasznunkra válik, a blog életének is, s talán az én stílusomnak is (bár nem tudok, s talán nem is akarok kibújni a bőrömből). A többit talán majd elmondják azok, akik késztetést éreznek véleményüket leírni.

A polgármesterrel készült interjú is érdekes. Emberi arc van mögötte, bár ez nem lepett meg. Ez az interjú azonban megerősített abban, hogy igazam (igazunk) van. Sajnos. Az Árpád-házi és az árpádsávos zászló hazai története, a politikai körítés egy éber és korrekt polgármesternek szemet kellett volna szúrnia (biztos, hogy tudta, tudja, miről szól ez a játék. Szomorú, hogy a Jobbiknak lehet gesztusokat tenni, a város polgárainak nem). Ennek a zászlóátvételnek a tartalma üzenet. Azt sem szerettük valamikor, hogy piros volt a városháza. Most azt sem szeretjük, hogy narancsszínű. Nem lehetne a természetes színeknél maradni? A természetnél, a valóságnál kreatívabb festőt úgysem találhatunk.

Azt pedig nem mondhatja egyetlen város polgármestere sem, hogy ő nem foglalkozik a politikai felhangokkal. Ez nyilvánvaló hazugság, hiszen a Réthi Mária megválasztásával is egyértelműen politikai döntés született. Olyan nincs, hogy egyik esetben nem érdekel a politika, a másikban meg igen.

Nagyon jól hangzik, hogy a polgármester elfogadta a bizottsági döntést, s ez a cudar törvény mennyire rossz, mert enged bohócot csinálni a tantestületből... Azt mondja, az iskoláért a fenntartó felel, s nem a tantestület, csakhogy egy lelkes, hozzáértő tantestület nélkül, egy politikai alapon kinevezett igazgatóval nehéz bármiért is felelni, s nehéz jól működni.

Szóval, kedves Polgármester Úr! Ezt a bizonyítványt nem sikerült megmagyarázni. És ezt őszintén sajnálom, hiszen mehetnének normálisan is a dolgok, csak le kellene törölni a képviselőknek arcukról a narancs meg piros harci csíkokat, s ha kell, őszintén megnyilatkozni, s nem engedni a hatalom közelébe a Korondi-féle acsarkodókat.

Na, most csak ennyi jutott eszembe. Talán este még visszatérek.

Josephin