Álltam a tükör előtt zuhanyzás után (mindig a tükrökkel van a baj), s megállapítottam, nézhetnék ki jobban is. Nem mintha olyan rosszul néznék ki, de az idő kiméletlen, s egyszer a legjobban megépített ház is fakulni, repedezni kezd. Nem borzolom a kedélyeket, tehát most az összes erotikus részletet cenzúráztam. Szükségünk lenne már renoválásra. Újat nem építhetünk, hát hozzuk ki a meglévőből a legjobbat – ha akarjuk egyáltalán a legjobbat. Már ebben sem vagyok biztos teljesen. Tehát odahagytam a fürdőszobai tükröt (mert mindig a tükrökkel van a baj), s leheveredtem a televízió elé nagy magányomban. Mert most éppen nagy magányom van. Van ez így.
Koglernét én nem ismerem személyesen, s nem lenne korrekt, ha bármit is írnék róla. Ott lesz előtte feladatnak az összevont „öszvérállapot”. Majd meglátjuk, mit tesz, és hogyan. Aki személyesen ismeri, dolgozott vele, biztosan többet tud a vezetői hozzáállásáról, hozzáértéséről., ha ez egyáltalán számít valamit.
Azért kérdezem ily kedvetlenül, mert nem oly rég hallottam – Arany Zsolt után szabadon –, Réthi Mari is nulladik évfolyamot akart a Táncsicsban. Nem jött össze, hiszen nem törvényes az ügy. Persze a Refiben sem törvényes, de ott tényleg csak a Jóisten lehet a nagyfőnök, s holmi törvényesség sem irritál senkit, mert ott van nulladik évfolyam.
Most különösen jó ott a buli, hiszen az állam utalt valami elmaradt pénzeket (vagyis rosszul kiszámolt pénzeket), tehát már van miből kifizetni a munkaügyi per után járó suskát. Valamelyik nap találkoztam egy ott dolgozó pedagógussal, nagyon rendes, értelmes, s nagyon elege van már az egészből. Úgy tűnik, a Jóisten nem mindenkire néz egyforma szemmel, bár gyanítom, nem a Jóisten igazgatja ott a dolgokat.
Érdekes módon sem a Bemről, sem a Kerről nem hallok semmit. Az új seprűk jól sepernek? Vagy hírzárlat van?
Azon gondolkodtam, vajon meddig leszünk még díszkivilágítva? Jól néz ki, tényleg, de már semmi ünnepi hangulatom sincs, szerintem sokba is kerül, meg értelmét sem látom tovább ily módon kivilágítani a városközpontot.
Kielégítetlenül maradtam az ünnepek alatt, három könyv is érintetlenül maradt a polcomon. Nem jutott rájuk időm. Nem is csoda, hogy a tükörben azt látom, amit. Bár ez így van jól. Azért nem dobom ki a tükröt, s nem is haragszom rá.
Aludjatok jól:
Josephin
