Tényleg érdemes a piacra járni. Érdekes emberek, kedves ismerősök, jó árúk. És RM. Mert RM az örök. Változatlan és megkerülhetetlen, még ha tíz év múlva a kutya sem tudja a nevét. De most mindenki tudja ki ő. A régi. Változatlanul.

Azt mondják továbbra is a Refi Igazgatótanácsának tagja. Uygan miért? Egy önkormányzati iskola igazgatójaként mi keresnivalója van ott? Még mindig. RM a régi.

Most épp azt mondják a piacon, hogy megtámadott egy Refiben tanító ifjú hölgyet. No, nem szemtől szemben, az azért még nem megy, de mint ahogy a piaci szél suttogja, Gergelyné lánya. Ki a Gergelyné? Hivatalosan némiképpen RM főnöke a polghiv. Humánszolgáltatójánál.

RM tehát a régi, s úgy látszik, nyeregben érzi magát. Igaz, hogy egy seggel nehéz megülni két lovat, de ő teljesít. A Táncsicsban is (bár azért vannak még régi gyengeségek, szakmailag is), s a Refiben is. Milyen könnyű és jó átjárás ez így egy önkormányzati és egy egyházi iskola között, szakmai, erkölcsi, hitéleti együttműködés, gyümölcsöző kapcsolat. A tönkrevágott Szegedi Györgynél szerzett tapasztalatok működnek. Szakmailag, erkölcsileg, hitéletileg is. És tíz év múlva tényleg a kutya sem fog rá emlékezni, még akkor sem, ha a nagy nullát teljesítő Nagygyőrnél jobban is csinálja valamivel a dolgát. Persze nem Nagygyőr a mérce. Már régen nem az.

És tényleg érdemes kimenni a piacra. Gyakrabban fogok kijárni.

Pá!

Josephin