Kedves Szpokk!

Még akár lehetne is igazad. Miért is ne? Bár én ezt a „sikeres” kormányzati propagandát nem tartanám nagyon sikeresnek. Azt írtam, ha választanom kellene a két beszéd között, akkor...

Nem kell választanom. Én sokkal messzebbre datálom Magyarország problémáit, mint Te, kedves Szpokk. Úgy a rendszerváltozás első egy-két évére. Az első négy év katasztrófa volt, azért is tudtak a szocik újra nyerni. Bárki bármit is mond, Bokros hozta helyre akkor a gazdaságot (még ha én azért jobb módszert is szerettem volna annál, mint ami akkor sikeredett). Aztán Orbánék három évig (ha emlékszel) ugyanazt a gazdaságpolitikát folytatták. A választások előtti évben már nem. Minden kormányzat idejéből tudnék olyan bevezetett változásokat (törvényeket, rendeleteket hozni), amely mindig csak félmegoldás volt.

Én bevallom, kétszer is a Fideszre szavaztam, még 94-ben és 98-ban is. Aztán nagyot csalódtam. Orbán hatalomimádata engem nem érdekel, viszont miniszterelnökként kiírta magát Erurópából. Sajnos. Ez a jobboldal ma nem jobboldal, mint ahogyan a bal sem igazán bal. S Orbán mai napig nem találja a fogást Gyurcsányon, s megvallom őszintén, én jobban szeretnék egy olyan jobboldalt, amelyik versenyképes, s nem csak köpködni tud komoly és határozott érvek helyett. Lehet azt mondani, Gyurcsány hazudott, elárulta a határon túliakat, ő a megtestesült gonosz, de én az elmúlt hat évben nem hallottam komoly gazdasági javaslatot a Fidesztől. A humbugra meg nem nagyon vagyok kíváncsi, mint ahogyan az MSZP mellébeszélésére sem. Mindannyian tévedünk, ha mindent csak Gyurcsány és Orbán viszonylatában vizsgálunk. A gazdaság mindig élni fog, mert mindig megtalálja a kiskapukat. Talán csak akkor nem, ha lőnek az utcán, ha nem lesz közlekedés, ha nem tudnak munkába jutni az emberek. És én mindezzel egy pillanatig sem azt állítom, hogy szeretem Gyurcsányt, vagy az MSZP politikájával értek egyet, vagy Orbánt jobban utálnám, mint bármelyik politikust ebben az országban.

Néhány bejegyzéssel ezelőtt azt kértem, mondjon valaki a mai politikai életben legalább egyetlen hiteles személyt, mert én egyet sem tudnék említeni. Most sem. Ahhoz meg már elég öregnek (s remélem - ne hangozzék ez nagyképűen - bölcsnek) tartom magam, hogy bármiféle politikai vallásháborúban én is kardot rántsak bármiféle zászló alatt.

Valóban nem politikai lufikat kellene eregetni, s nem marionettbábokat lökni a hívők közé. Ennél már sokkal többre lenne szükség, mert az nyilvánvaló, az embereknek elegük van a hazugságból, elegük van abból, hogy a Parlementben folyó cirkusz jut nekik csak. S ebben mindegyik képviselő, mindegyik párt hibás. S azt is tudomásul kell venni, Gyurcsány Ferenc jelenleg Magyarország jogszerűen hivatalban lévő miniszterelnöke. Orbánnak 2006-ban lett volna lehetősége javítani. Nem tette, s erre azért durva dolog lenne azt mondani, az ország egyik fele hülye, a másik meg nemzeti.

Már többször is írtam, a szürke- és feketegazdaság működteti az országot, s rengeteg gazdagm törvény feletti embert termel ki – természetesen a politikai elit tudtával. Azt mondják, a pénznek nincs szaga, s tényleg. Ha létezne olyan gazdasági térképe Magyarországnak, amely megmutatná, hogy hol piros, hol meg narancs a befolyás, akkor nyilván meglepődnénk. S ez a befolyás mindig pénzről szól. Utána jön csak a többi, akár a határon túli magyarok, akár a határon belüli magyarok.

Addig meg nézzük a marionetteket, kik színes lufikat eregetnek, s mérgelődünk, hogy az egyik szebb, a másik meg csúnyább.

Akár még lehetne igazunk is, kedves Szpokk! De ez kit érdekel?

Üdvözlettel:

Josephin