A Magyar Gárda kapcsán keresgéltem az interneten, s valahogy eljutottam a Kuruc.info nevezetű weboldalra. Még soha nem jártam ott, bár hallottam róla, hogy a radikális jobboldal  egyik „szentélye”.

Megdöbbentem. Azt hiszem, már nincs mit csodálkoznom ezen a „magyargárdistás” össznemzeti játékon. Először azt gondoltam, váratlanul szövegértési problémáim támadtak, újra és újra elolvastam sorokat, mondatokat.

Jól író, összefüggő, értelmes mondatokban gondolkodó emberek írásaiba botlottam. Valószínűleg eddig nem disznót őriztek valahol a faluszélen.

A rokonságban is előfordul, hogy valaki a Magyar Nemzetet, a Demokratát olvassa, s egy-egy családi összejövetelkor én is a kezembe veszem ezeket a (számomra szélsőséges) sajtótermékeket. Olykor még beszélgetünk is ezekről a dolgokról, természetesen soha nem közelednek egymáshoz az álláspontok, s azt ugye mondanom sem kell, hogy nem azért, mert én kommunista, vagy elfogultan baloldali érzelmű lennék. De ez a weboldal, az ott olvasottak megdöbbentettek.

Mit is kellene mondanom a gyerekeimnek, amikor látják a televízióban a Magyar Gárdáról készült riportot? Nyilván azt, jaj, jaj, ezek rossz bácsik! Persze én is ismerem Lovas Ottót, s nem hinném, hogy rossz bácsi, bár életünkben sem beszéltünk még egymással, de váltig állítom, aki életeket ment, nem lehet rossz bácsi!

S azok, akik hihetetlen dolgokokat írtak le ezen a bizonyos weblapon, lehet, hogy épp szüleik, nagyszüleik csapták be a marhaszállító vagonok ajtaját a deportáltakra, a zsidókra, a politikai elítéltekre, vagy egyszerűen csak a köztörvényesekre. S talán nem is tudják. Talán a szüleik, nagyszüleik közül valaki agresszíven kampányolt a ceglédi gettó felállítása mellett (mint tudjuk, Magyarországon az elsők között), s aki ma zsidózik, cigányozik, nem is tudja, hogy felmenői miben vettek részt. S akik ma szintén így vélekednek, azoknak a szüleit, nagyszüleit talán meghurcolták, megölték, Rákosi verőlegényei leverték a veséjét, megnyomorították, megalázták...

De ma véletlenül nem 2007-et írunk? Nem olyan túl régen keveredtünk vissza Európába, s akkor nem tudjuk törvényi szinten normálisan megfogalmazni, mi is az a gyűlöletbeszéd? Vitatkozunk az Árpád-házi és árpádsávos zászlóról, összemosunk dolgokat, elfelejtkezünk tényekről, kreálunk újakat, új történelmet alkotunk, új ellenségeket teremtünk...

Nekünk mindig muszáj valami vagy valaki ellen harcolni? Nem lehetne egyszer normális, európai ember módjára jutni valamerre? Ne is mondjatok semmit. De akkor sem akarok félni. Akkor sem!

Josephin