Bibónak nyilván igaza van, s ebből következően nem hinném én sem, hogy nálunk demokrácia van. Ez a demokráciának látszó valami viszont az életünk, a mindennapjaink. Ivó, Neked igazad van, ez az interaktív „csevegés” életbevágó, s természetes, hogy nem tetszik sem a hatalomnak, sem a hatalommal szimpatizálóknak. Ilyen a (magyar) hatalom beállítottsága, s ezért nincs nálunk még demokrácia, ezért van az, hogy másképpen értelmezünk tényeket, mást hallunk ki a szavakból, mondatokból. Persze nagyon nem kell szégyellnünk, mert ha a bíróságoknak nem megy olyan nagyon jól a gyönyörű magyar nyelv megértése és egyértelműsítése, akkor mi, itt a blogon csak arra kell, hogy ügyeljünk, ember módjára nyilatkozzunk, tényszerűségre törekedjünk.
Nem félni. Ez a legnehezebb, mert a demokrácia álcája alatt valóban indulatok munkálnak, bosszúállásra és vagdalkozásra hajlamosan. Én a helyi hatalom helyében kommunikálnék, akár a bloggal is, megmutatnám, elmondanám, hogy én is emberi arccal, amberi lélekkel, emberi gondolatokkal rendelkezem. Nem kell feltétlenül egyetérteni a hozzászólókkal, nem kell minden egyes esetben „magyarázni a bizonyítványt”, de én a hatalom helyében kommunikálnék, nem csak dühöngenék az íróasztalom mögött.
Ivó, tényleg igazad van (s ezért nem teljeseen értem Értetlenkét), az interaktív kommunikáció maradt az egyetllen lehetőség, hogy tudomására hozzuk a világnak, szerintünk nem működik teljesen jól. És ezzel semmiféle tragédia nem történik, senki nem akarja legyűrni a másikat, senki nem akar okosabbnak látszani a másiknál. Ha a hatalom nem nem válaszol, akkor valószínűleg nem tud érveket felsorakoztatni, ha a hatalom nem válaszol, akkopr beképzelt, mert azt hiszi, nem kell törődni néhány száz ember véleményével. Ha a hatalom nem válaszol, akkor nem akar kommunikálni, akkor nem képvisel mindenkit, nem akar képviselni mindenkit.
Nem félni. Ez a legfontosabb. Nem szeretnék én sem félni, mint ahogyan más sem. Az ötvenes években (de lehet, még később is), minket már régen börtönbe csuktak volna, vagy felakasztanak államellenes tevékenységért. Most nem így történik. Szerencsére. Névtelenségbe burkolózunk, de én biztos vagyok benne, ha „aki nem minket támogat, az pusztuljon!” elv valósul meg, ha a helyi vezetés tényleg tisztogatni akarna (bár én ennél sokkal intelligensebbnek és megfontoltabbnak gondolom őket), akkor a blog megélénkülne.
Kisfaludi Péter úrnak sok mindenben igaza van, de én azt gondolom, jobb egy színtelen (vagy csak olykor színes) Kék Újság, mint a semmilyen, nem létező újság.
A blog meg él, egyelőre, s ez a legtöbb, amit én tehetek ebben az ügyben. És ingyen, természetesen. De nézzétek meg a Dömsödi Gábor pásztói blogját (www.domsodiblog.hu). Ott sem könnyebb a helyzet, ott sem könnyebb az élet a demokrácia szempontjából.
Josephin
