Valamelyik nap álltam egy szál tangában a szekrény előtt, s toporzékoltam, hogy nincs mit felvennem. Aztán megláttam magam a másik szekrény tükrében, fejemen a törölközővel, s elnevettem magam. Tényleg ilyen vagyok? Szép mellek, formás csípő, lapos has, kívánatos combok, miközben elhagyatott és elkeseredett pillanataim vannak. Női szemmel nézve is még a legjobb korban és a legjobb formában vagyok. Tudom mikor és kitől esik jól, ha benyúl a bugyimba, még olykor az is izgató, ha a pillanat hevében „neki támasztanak” a falnak, de a játék szerintem ennél többről szól. Kihozza belőlem a perszónát, ha olyan is a bugyimban akar kotorászni, a falnak támasztani – valós és átvitt, szellemi értelemben is – akitől nem ezt várom, akivel nem ezt akarom, aki csupán egy szőke nőt lát bennem, akit meg kell dugni mindenképpen. Hímsoviniszta vágyak, melyek csak a bugyin belülre akarnak jutni, elvégezni, egyszerűen akarni, férfi felsőbbrendűséggel eldönteni, hogy én mit is akarjak. Ennek a szemléletnek nem része a kommunikáció, a felek tisztelete, a közös célok, a közös örömök, a közös harcok.

Aztán lehiggadtam, kiválasztottam a megfelelő ruhát, s elmentem arra a városi rendezvényre, ahol találkoztam néhány olyn emberrel is, akik blogom szereplői is néha. Nyájasak és kedvesek voltak, miközben tekintetük az illőnél gyakrabban tévedt szolid dekoltázsomra. Nehezen álltam meg nevetés nélkül.

Bocsánatot kérek a hosszú bevezetésért, de ezt le kellett írnom. Sok e-mailt kaptam mostanában, bátorítóakat, kedveseket. És sok információt. Például azt is, hogy a Nagygyőr Árpád, mint öreg Fideszes és ifjú nyugdíjas-jelölt, terrorizálja beosztottjait, a személyes meggyőzés eszközeivel akarja rábírni őket, hogy az ő és a Fidesz jelöltjét támogassák, azt a Réthi Marit, akiről elrémült sok pedagógus, mert akaratos és sértődékeny vezetőt láttak benne, amikor bemutatkozott. Nagygyőr Árpád tehát nem továbbra is igyekszik nullára tenni a Táncsicsot, beszűkült akaratosságával nyúlkál az „iskola bugyijában, a falhoz akarja támasztani, s úgy istenesen, jól megdöngetni”. Ez párthűség? Amit a nagy testvér mond, azt feltétel nélkül végrehajtani? Öregkori agyérelmeszesedés? Nekem már úgy is mindegy, megyek nyugdíjba, ti meg nem érdekeltek tovább? Három és fél évig még kapom árulásomért a lóvét a testületben, aztán utánam a vízözön! Nem számít a kollégáimnak tett igéret, hogy támogatom az ő javaslatukat, az ő jelöltjüket. Milyen sokat, és milyen gyakran változik a világ, el sem hiszem.

Persze csodák is előfordulnak. Szemtanúk szerint Arany Zsolt már azt is tudja, ki lesz a Várkonyi Iskola új igazgatója. Mert az a Milusné Józsa Márta persze Földi polgármester szerint sem alkalmas tovább igazgatónak, aki a Kozma nevű hurrikán után végre normális iskolát csinált a Várkonyiból. Polgármesterünk ugyan nagyon következetes, mert a Józsa Mártit már akkor sem tartotta alkalmas igazgatónak, amikor még csak a pályáztatás folyt. Ez is valami.

A férfi többségű testület végül nem tudni, mire jut. A tisztesség ér többet, vagy a pártfegyelem, de az is lehet, néha jól tud esni megerőszakolni bárkit, bárhol, bármikor. Ez a férfias öntudatba még belefér. De mi van a testület nőtagjaival? Kételkedem abban, hogy ők is részt akarnak ebből a fajta szellemi szexualitásból. Nem lenne stílusos.

Kíváncsi vagyok, a Demokrácia nevű ifjú hölgy mit is akar. Hagyja magát megalázni, vagy kiáll női identitása mellett? Egy szerelmes ölelés sokszor messzebbre visz, mint három dugás. Ezt még mindig nem tanulták meg a férfiak? Kár.

Puszi:

Josephin