Sajnos más újság is van.
Tegnap meghalt Dobozi Erika. Szinte mindenki ismerte. Fuvolaművész volt. Egy vonattal találkozott. Sajnos. Nem tudni, mi visz rá erre egy embert. Milyen világ ez, hogy ez lehet a befejezése egy emberéletnek? Nem értem. Nem értem.

Nagyon sajnálom, ami Dobozi Erikával történt. A tragédiáról való tudósitás stilusa azonban rendkívül cinikus..."egy vonattal találkozott. sajnos" . Több emberséget, több részvétet könyörgöm!

Kedves Tarr ERIKA!
Egy ember halála mindig nagyon megrázó, és elszomorító. Ilyenkor az ember keresi a szavakat gondolatokat, hogy hogyan is beszéljen róla. Magát a szót kimondani is borzasztó nehéz, hogy nincs többé! A gyászt, az eltávozást, az ember belül éli meg. Aki csak a külsőségre ad, az képmutató! Én Nutella megnyilvánulását értesítésnek tekintem ,nem pedig tudósításnak. Nutella nem oknyomozó ujságíró, hanem egy jószándékú érző ember. Az emberséget talán azokon lehetne számonkérni, akik nap mint nap találkoztak Erikával, és nem vették észre, hogy milyen rettenetes bajban van.Akkor kellett volna megfogni a kezét,és kivezetni a bajból.
Én megnyugvást és lelkibékét kivánok Erikának a túlvilágon.

Régóta ismertem Dobozi Erikát. Nem egy településen éltünk, de ha találkoztunk is mindég kedvesen mosolygott, érdeklődően beszélgettünk. Mióta nincs, rájöttem a mosoly csak álca volt.
Egy roppant érzékeny embert vesztettünk el.
Bár találkoztunk volna többször, engedett volna a mélybe látni, de nem tette, nem terhelt másokat a saját gondjával.
Fantasztikus ember volt, és én sem mondtam soha ezt Neki.
Velünk lesz mindég.

Kedves Steve! Továbbra is úgy gondolom, hogy egy jó szándékú ember nem fogalmaz így...Nutella, olvasatom szerint valóban nem oknyomozó újságíró. Hogy kin kellene számonkérni az emberséget, nem az én kompetenciám eldönteni. Mindenkinek a maga keresztje, és bizonyára családtagjai, akik nap mint nap találkoztak vele ma már szenvednek az önmarcangolástól. Hogy nem figyeltek eléggé rá, hogy nem úgy szerették, ahogyan kellett volna...mindez már múlt idő. Azt gondolom, akár Steve, akár Nutella környezetében, akár családon belül is, vannak olyan közeli hozzátartozók, akiknek lelki szenvedését nem érzékelik, mert a mai eldurvult, önző világban csak kevesen figyelnek oda a másik szenvedésére. És nem csak hogy önző ez a világ, de tele van gyáva emberekkel is, akik kommentjüket nem vállalják fel névvel. S ha nem vállaljuk fel önmagunkat, véleményünket, álnév mögé bújva miként segíthetünk embertársainkon? "Ahhoz, hogy a homokban gyémántot keressenek vagy a tengerben gyöngyöt, ahhoz van türelme az embereknek, de hogy az emberben az Úristen különös és becses ajándékait keressék, nehogy elvesszenek, az eszükbe se jut" Karel Capek. Igen, ez a világ tele van képmutató emberekkel, akik álarc mögé bújva ítélkeznek és számon kérnek. "Ha valakinek azt mondom: szeretlek, az lényegében azt jelenti:"te nem halsz meg". Gabriel Marcel

Kedves Tarr Erika!
Természetesen tiszeteletben tartom az érzelmeidet, nekem is vannak, ha nem lennének, nem az lett volna az „újság” számomra, hogy Dobozi Erika „találkozott egy vonattal”. Sajnos így történt, írhattam volna másképp is, feszegethettem volna annak a mozdonyvezetőnek a felelősségét, aki állítólag már két órával előbb is látta, csak félreugrott Erika, de a mozdonyvezető nem szólt senkinek, hogy egy nő rossz helyen van...
Persze gondolhatsz, amit akarsz. Én is ismertem Erikát.
Az meg felháborít, hogy ezen az ürügyön kapva, a blog névtelenségét firtatod, s legyávázod azokat, akik itt írnak.
Ha egyetlen komoly véleménnyel hozzájárulsz saját neveden a város ügyeihez, akkor ítélkezhetsz, egyébként csak törődj az emlékezéssel, a magad módján. Én is ezt teszem.

Kedves Nutella!

Paradoxiákat vélek felfedezni válaszodban...nem világos számomra milyen kontextusban lehet szegény Erika drámai halála a város ügyeihez való attitüdömhöz...Soha nem ítélkezem, hogy ne ítéltessem, de véleményemet mindig markánsan és nem sunyi módon, a pálya széléről fogalmazom meg. Ahogyan méltó módon ezekkel a sorokkal búcsúzom, teljes pszichológiai-szakmai rálátással e fiatalon elhúnyt nőtársamtól, Erikától:
Kosztolányi Dezső: Én félek

Én félek.
Az élettől és a sötéttől,
mely mindenütt kegyetlenül elér.
Ha száll a nap,
az ablakom alatt
hullámozik az ismeretlen éj,
a végtelen és ismeretlen éj,
egy tenger - vészesen és feketén -
csöndes sírásom benne elmerül,
mint holt madár a tenger fenekén,
a kisgyerek magában sír szegény.
Sírok, sírok, mindig csak egyedül,
és senki nem értett még soha.
Oly ismeretlen ez a Nagyvilág,
s oly borzasztó a sötét szoba.
Lábujjhegyen kell járni a világban,
az éjszakában annyi a vonat,
mely összerág és széttöri gerincem,
s vígan megőrli fájó csontomat...

Kedves Tarr Erika!
A markáns véleményed Dobozi Erika körül mozog, s itt le is ragadtál. Én azt hiszem, mindannyian sajnáljuk őt, de változtatni a tényeken nem tudunk.
Az meg, hogy továbbra is sunyisággal vádolsz, a Te dolgod, bár bánt, mert nem ismersz, s nem ismered a blogra író embereket sem. A paradoxon az paradoxon, de azt gondolom, akkor ítélj, ha Te jobban tudod csinálni, és saját neveden nem csak Dobozi Erikáról vagy képes megnyilatkozni, hanem másról is.
Ha mégsem, akkor nincs miról beszélnünk tovább, s gondolhatsz, amit csak akarsz, a pálya közepén, egyedül.

Kedves Nutella! Hogyan ismerhetném a blogra író embereket, akár téged is, ha álnév mögé bújnak? Bánt, hogy sunyisággal vádollak.Ne bántson, inkább legközelebb nyíltan, névvel vállald véleményedet!Mondjátok meg végre, mitől féltek? A KGB-től vagy az AVH-tól?!!
Soha nem ismertem a félelmet, mindig kiálltam embertársaimért...ti mitől, kitől féltek? Hogy leragadtam Dobozi Erika mellett....Hát nem ő halt értelmetlen halált?! Miért nyilatkozzak mással kapcsolatban, ami nem érint? Sok mindenről képes lennék véleményt formálni, de miért beszélnék mellé? Miről akarsz hallani? Morálról, szegénységről, hajléktalanságról, áldozatokról, árulókról, esetleg álnév mögé bújt szellemekről?
Bármiről beszélek, amiről csak akartok... ha szükséges. Most azonban Erika temetésére készülök. És nem érdekelnek a város közügyei, a pletykák és a kicsinyes viták. Az sem érdekel, hogy miért éppen a Nutella név mögött bújtál meg. Csak az, hogy mindenkiből hiányzik a civil kurázsi. Ezért halt meg Erika is értelmetlenül...mindenki álarcot visel és nem vállalja a következményeket. Ez egy gyáva ország, gyáva emberekkel. Soha nem lesz Feltámadás!
Isten veled Erika!
uk.youtube.com/watch?v=ykCIO8XC5vM&feature=related

Kedves Tarr Erika! Nem értem, miért kell álarcnak nevezni azt a nicket, amivel ír valaki... én sem a saját nevemmel írok, mert valóban nem szeretném, hogy tudják mások, hogy ki vagyok, mert nem akarom, hogy visszaéljenek vele. És nem értem, hogyha Erika halálánál "ragadtál le", illetve nem érdekelnek a kicsinyes viták, akkor miért indítassz el egy ilyen vitát, az "álnevek" miatt? Miért nem lehet szépen emlékezni róla?
Én is ismertem Erikát. Sőt a családját is ismerem. Én is ott voltam a temetésen. Rettentő sokan jelen voltak, és ezek szerint mégis túl kevesen látták meg az álarc mögötti valódi arcot. De mégis, ki tartotta volna veszélyesnek a folytonos boldogságot tükröző arcot, még ha tudtuk is, hogy olykor hamis volt!?
Mindenki visel ilyen álarcot. Ő is viselt, te is viselsz, én is viselek, és viselni is fogjuk örökké, és rossz pillanatainkban elfedjük vele a világ elöl a valódi érzéseinket.
És nem értem, miért nyilatkozol azzal, hogy a családtagok marcangolják magukat. Látták, hogy baj van, segíteni akartak, de már késő volt! Minden tőlük telhetőt megtettek! De aki ismerte Erikát tudja, hogy erős nő volt, aki nem mondta el a saját baját, sőt ha segítségre is szorult, nem élt a lehetőséggel. Mindig azt mondta, majd megoldja.
Sajnos, rossz utat választott.
Nyugodjon békében!

Nem értem mit kell veszekedni azon, ha valaki álnév alatt ír. Én is az alatt írok és akkor mi van? Igaza van Nutellának mert visszaélhetnek vele. Szerintem nagy bátorság kell ahhoz is, hogy valaki egyáltalán elmondja, hogy mit érez. Én nem is tudom elmondani, hogy mit érzek...
Én is ismertem Erika nénit... Nagyon jószívű, kedves, és ÉRTÉKES ember volt...A halála nagyon megrázott minenkit.
Mindenki csak válaszokat keres és kérdéseket tesz fel hogy MIÉRT???
A választ már soha sem fogjuk megtudni...
Nyugodjon békében Erika néni!!!

Isten veled Erika! Napként ragyogsz tovább a lelkünkben!

uk.youtube.com/watch?v=M2OnxTL0VSg&feature=related

próba