Kedves Nekünk8!
Ne mérgelődj, nem sok értelme van. Kossuth városa alszik, Kossuth meg most sem lenne annyira nagyon büszke ránk, mint egykor sem volt olyan nagyon büszke Cegléd egykori jobboldali országgyűlési képviselőjére sem. Ez már régi történet, de majdnem olyan, mint a mai.
Amikor az MSZP dirigált néhány éve a városban, akkor még tüntetés is volt a Szabadság téren Kozma Attila kinevezése ellen. Persze semmit sem ért, megválasztották, s regnálása alatt leamortizálta a Várkonyit, de még most sem fér a bőrében, mióta már nem igazgató.
Tavaly megválasztották a Táncsics élére RM-et, már tüntetés sem volt. A Fidesz sem jobb semmivel sem, mint az MSZP volt. Vagyis rosszabb. Mert az MSZP egyszerűen töketlenül nemtörődöm volt (most akarnak már okosak lenni), a Fidesz viszont kiszámítottan és szisztematikusan tör előre. No, nem a város érdekében elsősorban, hanem saját céljai, saját kis üzletei ügyei miatt. A testület zöme pártkatona, mindkét oldalon, baloldalról és jobboldalról közelítenek meg mindent, nem a józanság felől. Egyszerűen alkalmatlanok, élen a részeges polgármesterrel.
Laska- és Kanna Fesztivál. Az megy. Az jó buli. Ahhoz sok ész sem kell, majd viszi világgá hírünket, mondják. Milyen hírünket? Azt nem teszik hozzá.
Egyébként igazad van, nem volt harc, a blog nem alkalmas erre, de eljön az ideje annak, amikor valamennyi képviselőtől egyenként meg fogják kérdezni, hogy a döntéseiket felvállalják-e még, akár a Táncsics, akár a fesztiválosdi, akár Károlyi, akár az árpádsávos zászló ügyében. Sejtem, hogy akkor mit fognak mondani, de akkor már késő lesz.
Olvastam a mostani Hírmondóban a képviselői nyilatkozatokat. Emeszpés sértődöttség, Györe Anett féle semmitmondás (de ugyan mitől is tudna valami komolyat is mondani?).
Nem gondolod tán kedves Nekünk8, hogy itt Cegléden asztalra ütögetős értelmiség létezik! Látod a blogon, hogy értelmiség sincs igazán, vélemény se, gondolat se, olykor egy kis fanyalgás, és semmi más.
Ma autóval mentem a városban, s előttem biciklizett Hajdú Bandi bácsi. Jóval hetven felett lehet, s évekkel ezelőtt volt szerencsém egy népesebb társaságban találkozni vele (és sajnos azóta sem). Ő tényleg egy „fehérek közt európai”, műveltségben, szellemiségben, kulturáltságban... S akkor még nem mondtam el, ami nagyon megfogott benne: a humor, a kritikus szemlélet, az egészséges kételkedés, a vibráló, varázslatosan kíváncsi szellem, amely válaszokat akar. Órákon át dőltunk a röhögöstél, élvezet volt hallgatni minden szavát. Azt tanultam tőle, hogy a legapróbb dolognak is jelentősége van, a legapróbb dologban is meg kell találni az örömet, a mosolyt a nevetést, ha lehet. Ha nem lehet, akkor nyilván bírálni kell, mert valami nem jól működik...
Szóval sok „Hajdú Bandi” kellene ahhoz, hogy hangosan szóljanak az asztallapok. Mert most csak a körömcsikorgatás hallatszik, az is alig.
Középosztály? Értelmiség? Cegléden? Ne nevettesd ki magad! Legfeljebb közepesen értelmes. És közepesen igényes. És...
Nem folytatom. Az értelmiség attól lehetne erős, ha gondolkodna, ha kinyilvánítana, ha harcolna. De ez most a Korondi-félék városa. És a botor lélek úgy hiszi, még viheti többre is. Így is többre vitte, mint szabad lett volna engedni.