Igen, kedves Saxof barátunknak talán van igaza. A csámcsogás való nekünk, nem kell hozzá viselkedni, gondolkodni, kommunikálni, csak... csám-csám... Nem olyan rossz ez sem. Már kezdem érteni Zimonyi Zita elkeseredett, reménytelen küzdelmét a sikerért, az elismerésért. Ez tényleg nehéz küzdelem. Igaza van, volt, foglalkozzunk inkább a pasikkal. Neki már megvolt a kilencvenkilenc (ez becsülendő), de erre nekünk is törekedni kell. Törekszünk is, sokan, többen, mint gondolnánk. Ha a Hotel Aquarell mesélni tudna, már okosabbak lennénk... (Biztos, hogy meg fogom venni Zimonyi legújabb könyvét! Az eddigiekbe csak beleolvastam, de majd most! Kedves Művésznő! Reklámozlak!)

Talán a blogot is átnevezem Csám-csám blognak, hiszen azok a témák voltak eddig „sikeresebbek”, amikor konkrétan bele lehetett harapni valakibe, le lehetett rántani róla a leplet, vagy csak egyszerűen köpni is elég volt. Bulvárosodunk. Nem baj. Az legalább jó üzlet, mégha más nem is.

Persze ez sem számít, semmi sem számít. Hamarosan Magyarország megszervezi saját Trianonját, az ország ketté fog szakadni, lesz belőle Magyarország I. és Magyarország II. (de lehet, hogy lesz egy egészen kicsi Magyarország III. is, hogy akinek folyamatosan hányingere van ettől az egésztől, az mégiscsak lakhasson valahol, de nekik persze azért csak kicsi hely fog jutni).

Nem számít ez sem, majd unokáink, dédunokáink, amikor majd elemzik ezt a századvéget-századelőt, akkor tudományos alapon megállapítják, hogy a magyarság legnagyobb ellensége a magyarság! Majdnem teljes kipusztulásához is ez vezetett hosszú, küzdelmes, évszázados folyamatos acsarkodásával.

A XXI. század elejére oly mérvű szellemi pusztulás ütötte fel fejét a magyarság körében, amely rosszabb volt mint a spanyolnátha. Elvek már régen nem voltak (elvtelenségek igen, vezérlőelvek meg nem is léteztek soha), tehát a magyarság önpusztító acsarkodása megfelezte, majd még sokkal jobban elaprózta a 93000 négyzetkilométert, fizikai, szellemi és virtuális értelemben is. A szociálpszichológiába, mint Trianon-effektus került be, a gazdaságtudomány magyar-szindrómaként emlegette...

A ceglédi reformátusok lelkében Lizik nagytiszteletű komoly űrt hagyott, mert a három egyházközség és az acsarkodó presbiterek képtelenek hozni helyette valakit a Nagytemplomba. Jelölt már lett volna, de aztán nem felelt meg, valami cikk miatt, melyet valamikor Ifj. Hegedűs ellenében írt. Túl okos pasi, ilyen ide nem kell. SZóval megy a huzavona, lassan letelik a hatvan nap, amíg valakit választani kellene. Ha nem történik meg, akkor a püspök jelöl, s akkor nem lesz apelláta. Nagy hát a zsivaj, csak nem kellene olyan papot ideengedni, gondolják a reformátusok, akit nehéz irányítani, s nem hajt fejet az Arany-klán előtt. Az pedig nagy hiba. Végzetes hiba...

Mára ennyi, fiúk, menjetek meccset nézni, lányok, foglaljátok el magatokat valami mással.

Pá:

Josephin