Furcsa egy nemzet vagyunk (finoman szólva), álszent és irigy. De ez már nem sokat fog változni. Na, mindegy, most nem is ez a lényeg.

Összeesküvés-elméletek nélkül lenne jó beszélni erről a bizonyos közoktatási tervezetről. A megrendelő, a mostanában felkapott és csodaszerként emlegetett kistérségi társulás rendelte meg ezt a tanulmányt. Négy-négy és fél millió forint körül van az ára. Elfogadott tarifa, de a tanulmányból rögtön kiderül, hogy a megrendelő milyen prioritásokat tartott fontosnak. Valójában egyetlen egyet, a gazdaságosságot, a hatékonyságot, a költségcsökkentést.

Tényleg ne az összeesküvés-elméleteket keressük, de ez a bizonyos úriember, aki készítette szakértőként ezt a tanulmányt, Kiskőrösön már elkövette ezt a kistérségi csodát, tehát elvileg van tapasztalat.

Én úgy érzékelem, sok pedagógus megfordul a blogon, s nem bánnám, ha szakmai szempontból értékelnék ezt a fajta szemléletet. Lehet-e egy iskolát (sok iskolát) pusztán gazdaságossági szempontok alapján vizsgálni? (Majd későbbiekben leírom azt is, hogy még minek kellett volna szerepelnie ebben a tanulmányban, szigorúan csak az oktatás, a pedagógia szemszögéből – amely persze nem az én „mérhetetlen okosságom” lesz, hanem a hozzáértő szakmabeliek összefoglaló véleménye.)

Tehát a kistérség testületei bökkenő nélkül meg fogják szavazni ezt a csodaszert, a környék településeiből egyetlen nagy iskola lesz, főigazgató, igazgatók, intézményvezetők, egységes gazdasági vezetés... Az nyilvánvaló, jó magyar szokás szerint ezek a státusok politikai álláshelyek lesznek, jutalomállások.

Aki ismeri a Számviteli Törvényt (és a kapcsolódó jogszabályokat), tudja, hogy mi a szabadság (és a haszon) ebben a játékban, s erős a gyanúm, hogy a jelenleg kedvezőbb kistérségi finanszírozás nem feltétlenül az oktatás minőségében, a körülmények javításában fog lecsapódni.

Nem olyan nagy az érdeklődés a téma iránt, de ha akarjátok, felteszem a tanulmány összegzését is a blogra. Érdekes következtetésekre jut a szerző.

A Budai út, Örkényi út, Mikebuda tekintetében már vannak városi tapasztalatok is, elsősorban az intézményvezetők és az önkormányzat kapcsolódó területein dolgozók részéről.

Normális nemzet úgy gondolja, az oktatás a jövő, s mindenképpen a legjobbat akarja kihozni belőle, a legtöbb pénzt beletenni, államilag is, helyi szinten is. Ez nálunk sem államilag, sem helyi szinten nincs így. Kár.

Amikor olyan intézményvezetők vannak (s most az egyházi iskolákat is ideveszem), akik sokféle eszközt használnak céljaik elérésére, s legkevésbé az oktatás fontos, hanem a fejkvóta, akkor ne csodálkozzunk. Tényleg, erről jut eszembe, RM imázsát erősítendő: Somodiné büntetésbe került, rosszabb osztályt kapott, mint eddig. Úgy hallottam, nem fogadta el. Szóval ezt hívják kisstílű, kicsinyes bosszúnak. Kár.

Mint ahogyan az is érdekes, hogy a Panoráma – szinte friss lapként – máris ötszázezer támogatást kap az önkormányzattól. Uram-bátyám ország vagyunk még mindig, Móricz óta  szinte semmit nem változott ez az ország.

Majd folytatjuk.