„A múltat végképp eltörölni” – valami mozgalmi nóta volt ez, vagy miben is van? Már hülyülök, tegnap Koltai Gábor vezeténeve nem jutott eszembe, ma meg ez, pedig nyilván valamikor nekem is kellett énekelni. De ez nem is érdekes.

Azon gondolkodtam ma, miközben vezettem, hogy vajon Csuti Emese is így akarja? A dicső Szovjetuniónak se sikerült ez (szerencsére), akkor ma miből gondolják a Csuti Emese féle „forradalmárok”, hogy nekik sikerülhet? Kedves kislány! Nem eltörölni kellene, hanem szembenézni, értékelni, megérteni, s megbékélni...

Annyi mindenről akarok most írni, de alig van időm, mindjárt vendégek jönnek. A mai Kék Újságban Zimonyi költőnő írását olvashattuk, s a fejtegetéseket, hogy mi is maradt el az Esterházy-est kapcsán. Azt talán már sejtjük, de ez az írás Zimonyi Zitától nem vet jó fényt sem Esterházyra, sem Ceglédre. Hogy a költőnőre hivatkozzam, ebből az írásból tényleg kiderült, hogy mi a különbség egy „bővérű lángelme” (bár Esterházyról ez a bővérűség nem is tudom milyen esetben jutna eszembe) és a „bővérű nőstény” között. Szegény Zimonyi Zita nem tudta „magáévá tenni” Esterházy Pétert, s átment bővérű nősténybe úgy, hogy jelét sem mutatta közben annak, hogy sejtené, mivel jár a „lángelmeség”.

Nem tudom miért gondoltam, hogy 2007. április 10-én történt meg az első blogbejegyzés. Nem így volt. Tavaly április 4-én jelent meg az első néhány sor. Már el is múlt a születésnapi lázam, írni akartam valamiféle összegzést, ujjongást, szomorkodást, hogy mennyire is öregszünk, de így már érvényét veszítette. Talán majd legközelebb, s jobban fogok figyelni.

Tehát elmúlt az első elfelejtett születésnap. Annyit azért mindenképp el kell mondanom, hogy köszönöm mindenkinek, aki jelen volt, jelen lesz. És sokan vagytok, ez pedig azt jelenti számomra, annyira nem gáz itt az élet. Köszönöm.

Most mennem kell, szórakoztassátok magatokat és egymást nélkülem! Bocsánat!

Josephin

(Az érdekesség kedvéért bemásolom ide a legelső bejegyzést. Változott valamit is a világ?

Üdvözlök MINDENKIT, aki épp most tévedt hozzám!

Josephin vagyok, sokan ismernek, sokan nem, nevem épp lehetne álnév is, de nem teljesen az. Aki rám akar ismerni, talán felfedezi a turpisságot, bár kérek mindenkit, egy nővel illik udvariasnak lenni, tehát ne bántsuk egymást feleslegesen.

Miért is keveredtem én ide? Hiszen a közéleti harcok, a világ dolgainak, prolémáinak rendezése, megoldása – a férfiak szerint – a férfiakra tartozik, ám nekem olykor elegem van ezekből a „félig megoldásokból”. Senki ne értsen félre, nem vagyok elvakult feminista (egy jó kefélés számomra is aranyat ér), de nem gondolom, hogy mindent úgy kell látnom, gondolnom, mint ezt úgy általában teszik az emberek.

Nem tudom, mennyire tudom rendszeresen leírni a gondolataimat (tudjátok, család, férj, gyerek, munka, stb.), de igyekezni fogok.

Akinek van véleménye, bátran jelezzen vissza, amennyiben nem ért velem egyet. Ez egy őszinte oldal, ahol száműzünk mindenféle prűdséget, álságosságot, hazugságot. Na, akkor fogjunk hozzá.

Koromból adódóan (harminc és negyven között, lassan utóbbi felé tartva) alig hiszem el, hogy ilyen lett nálunk a világ ettől a fene nagy szabadságtól, meg álájtatosságtól, miközben lehetnénk normálisak is. Magyarország lehetne normális ország, Cegléd lehetne normális város – mégsem az, egyik sem.

Most hallotam épp, hogy az egyik ceglédi református pap fiát, aki véletlenül épp a helyi református iskolában tanít, az iskola igazgatótanácsa nem nevezte ki határozatlan időre. Állítólag az erkölcsi élete miatt, mivel együtt él egy hölgyeménnyel. A papa (mármint Lizik Zoltán nevű „nagytiszteletű” lelkipásztor) vélhetően a saját csapdájába esett, mert az előző igazgatót, ki kellően szálka volt a szemében, hasonló indokok alapján csinálta ki.

Mindjárt folytatom, de a gyereknek vacsorát kell adnom!

Már itt is vagyok. Tehát ott tartottam, buli van a Református Iskolában. A jelenlegi igazgató, aki egy igazi „aranyember”, nem olyan hosszú ténykedése alatt csődbe viszi az iskolát. Persze mit is várhatnánk tőle múltja alapján, „szeszgyáros” nagybátyja és a tisztesség mintapéldányai, a helyi református papok tették igazgatóvá, nem a tehetsége és esze alapján lett első ember a „hit” és nem az oktatás templomában. Erről ennyit, bár ez a hamarosan bekövetkező iskolaválasztás és beíratkozás fényében érdekes.

Nem teljesen értem, miért kell ebből versenyt csinálni, mintha a gyerek eladható, megvehető termék lenne, s csak a jó reklám szükségeltetik ahhoz, hogy a többségében alulképzett szülők végre „jó” iskolába írassák a gyerekeiket.

Két önkormányzati, egy református és egy katolikus iskola van Cegléden. Az egyházi iskolák „állam az államban” működnek, ne dumáljon bele senki a dolgukba, persze a papok tartják a markukat, mert a fenntartáshoz szükséges pénzt még mindig az állam adja. Újdonsült polgármesterünk a Katolikus Iskola vezetői székéből pottyant a polgármesteri székbe, így nem csoda, hogy nem teljesen az önkormányzati iskolák érdekeit képviseli. Mint hírlik, az állását sem mondta fel teljesen, csak „másodállásban” polgármester, ha négy (vagyis már csak három és fél) év múlva megbukik, mert ez biztos, lesz hová visszamennie.

Még igazgatóként nem egyszer hallottam tőle igazán jó zsidóvicceket, bár státuszából következően ezt kissé furcsállottam. Földi úrnak (ő most Cegléd város polgármestere) nem áll valami jól a politika. így nem véletlen, előre néz, s virtuálisan a papok csuhája alá bújik. Érthető, bár a két önkormányzati iskola látja ennek kárát, mert a latens igazgató maximalizálja az önkormányzati iskolákba felvehető gyereklétszámot, mit sem törődve a szabad iskolaválasztásról szóló törvénnyel. Erre nyilván a szülők is reagálni fognak majd. Remélem, ugyanis a testvérem gyermeke most kezdi az első osztályt.

Érdekesen alakul a világ, ahogyan hallom, most a Várkonyi Iskola viszi a prímet, mióta leváltották az „ámokfutó” Kozma Attilát, a volt igazgatót, azóta kezd régi fényében tündökölni az iskola, hacsak a papbarát polgármester be nem tesz nekik.

A jelek arra utalnak, ezt akarja, mert a külterületi iskolák összevonását sem szakmai alapon vezényelte le, hanem hitéletileg, ugyanis – és ez a legújabb pletyka – az a Réthy Mari lesz a Táncsics Iskola igazgatója, aki Lizik Zoltán református lelkész mellett nyerte vissza „szüzességét”. Így megy ez az egyházi világban, az önkormányzat pedig asszisztál, a Budai úti iskola a Táncsicshoz kerül, az Örkényi úti a Várkonyihoz. Nem értem benne a logikát, nem látom mögötte a szakmai érveket, legfeljebb ismét csak a politika mutyizását, aljasságát merem felfedezni, de ez mezei közgazdász létemre érthető, az emberi természettől nagyon messze áll a számok világa.

Mára talán ennyi elég is lesz, de megígérem, folytatom. Biztosan akad még téma ebben a kisvárosban is, s biztosan akadnak olyanok is, akiket érdekel a közélet.

Jóéjszakát!)