Azt tudomásul kell venni, ha egy választáson megjelentek 85 %-a egységesen voksol valamire, hiszen ennek komoly súlya van. Az persze más kérdés, hogy mire és miért adja voksát ennyi választópolgár. Nyilvánvaló volt, az ismert módon feltett kérdésekre csak így fognak válaszolni az emberek.

„Alkotmányos népítélet” – mondja az ellenzék felkent vezére, világszabadalom. Új egység, új jövő, etcetera, etcetera... Veszélyes út, ha az Alkotmány Bíróság nem áll a helyzet magaslatán... De ne ezt feszegessük. A világszabadalom egészen másról szól, s a kép sokkal összetettebb és bonyolultabb, minthogy egyszerűen el lehetne intézni, minthogy beszédekkel, nagygyűlések rendezésével, politikai adok-kapokkal el lehetne intézni. A történelmi esélyek nem az új többséggel, hanem az új (tizenöt-húsz éves) kisebbséggel úsznak el. S ez a kisebbség a vezérlő politikai elit, pró és kontra, látszólag egymás ellen, valójában egymás mellett, háttérben ki- és megegyezve.

Valamelyik nap olvastam egy interjúban, hogy a politikának jó ez a Molotov-koktélos, köpködős, odamondogatós cirkusz, mert elvonja a figyelmet a valós problémákról. Állítólag huszonegy embert állítottak elő tegnap a rohamrendőrök. Én a televízióban többet láttam, akiket elő lehetett volna állítani. Szélsőjobboldali megnyilvánulások? Lehet. Érdekes módon a Fidesz rendezvényeit soha nem kell kordonokkal védeni, nem kell rohamrendőrséget bevetni. Mi lenne, ha én is meg akarnám dobálni tojással Orbán Viktort? Niylván ott a helyszínen eltiporna a tömeg (bár eszembe sem jutott még soha tojással dobálózni).

A világszabadalom inkább arra érvényes, hogy hogyan lehet egy szerény adottsággal rendelkező országot még szerényebbé és még szegényebbé tenni nagyon rövid idő alatt.

Ha csak az elmúlt tizenöt-húsz évének korrupciógyanús ügyeit tennénk egymás mellé (pártzászlótól függetlenül), akkor meglepődnénk azon, hogy mi is folyik ebben az országban. Az egyik oldal a másik bűneiről beszél, míg a  másik az egyik oldaléról.

Nézzük meg Ceglédet. A fideszes többségű testület irdatlan hiánnyal vette át a vezetést. Az eltelt másfél évben nem neveztek meg felelősöket, nem indult átfogó vizsgálat, nem derült ki semmi, a jegyző és a volt polgármester tízmilliós végkielégítéssel távozott, az előző testületből számtalan ül a mostaniban is. Ez a világszabadalom, erről tessék beszélni. És akkor ne is említsünk semmit a protokollról, szellemiségről, szakértelemről, egyebekről... Minek! Felesleges. Az új többség az új vesztesek társasága. A rendszerváltás veszteseinek társasága. Furcsa érzeteim támadtak a kék zászló láttán, melynek a közepén ott tátongott a kör alakú lyuk, mint 56-ban a nemzeti lobogón is. Ez is alkotmányos népítélet? Még eljöhet ennek az ideje is. Sajnos.

Nem kellene már megkeresni józan eszünket, s nem kellene már tényleg megszüntetni a politikai demarkációs vonalakat? Nem kellene már lecsukni száz évre a Molotov-koktélt dobálókat? Nem kellene már megkérdezni a nagyoktól és a kicsiktől, hogy kedves hölgyek és urak, lehetne végre értelmesen beszélni?

A világszabadalom tehát az új kisebbség. Helyi önkormányzatunkban is egy szűk kisebbség, akik meghatározzák a dolgokat, az irányokat, míg a többség csak felteszi a kezét, ha szavazni kell. S megyünk, amerre megyünk.

És akkor azt várjuk például, hogy Károly Tamás legalább két értelmes mondatot elmondjon ünnepi beszédében hiba, fogalomzavar nélkül? Ez sem megy. Mert a világszabadalom alapján a politika már a spájzban van, áthatja a szaga az élelmiszereket, a kenyér is megszínesedik a kenyértartóban, a lezárt konzervek és befőttek sem menekülnek... Mindez egyben nevetséges, és nagyon szomorú is, bár a tragikomédiát nem mi találtuk ki. Csak játsszuk. Elég nagy átéléssel, váltakozó közönsiker mellett...