Tényleg divatosak mostanában ezek a klisék, én sem szeretem őket, de ez van, ettől a véleményem még nem változik meg. De még mindig Göncz volt a legnormálisabb az összes közül, Antallt meg nem szerettem, s ma sem szeretem, túl sok mindent elszúrt.

A politikai hovatartozás meg nem nagyon érdekel már, ahhoz elég öreg vagyok, hogy ne dőljek be mindennek, viszont a tegnapi hír elgondolkodtatott. Gyurcsány vitára hívta ki Orbánt a népszavazás előtt, s a Fidesz szóvivője azt nyilatkozta: Aki egy hazug emberrel akar vitatkozni, annak elment a józan esze. Na, ez elkeserítő. Orbán vezér, úgy tűnik, csak szűkebb pátriájában, ahol még tapsolnak neki, ott hajlandó szónokolni. Ha már valaki ellentmond neki, akkor már baj  van. Ennyit a politikáról és a politikusokról.

A „retiküllös Mariról” én nem sokat tudok. Az biztos, nagy túlélője a városnak, minden garnitúrában megtalálta a megfelelő... embert, hogy érvényesülhessen.

Azt igértem, néhány ceglédi eseményt kommentálok. Rögtön belevágok, itt van a Magyar Kultúra Napja. Lehetne esemény, még itt Cegléden is. Persze nem Wass Albert tehet arról, hogy a ceglédi városvezetés ennyire a magasba akarja emelni, ennyire a magyar kultúrába akarja illeszteni. Beférne egyébként? Nyilván, bár én azért még mindig nem hiszem, hogy a díszvendég státusza kijárna neki. De majd a mindenhez értő városvezetésünk megmutatja, hogy Wass Albertnek ott a helye, ahová ők szánják. Lelkük rajta.

Bár ezen se lehet csodálkozni, ha láttátok, ifjú alpolgármesterünk, a „tankos László” már történészi babérokra (is) tör. Nyilván van még mit tanulnia, leginkább a papírból olvasást, hogy kellemesebb és hitelesebb legyen az előadás, bár a tartalommal is többet kellene foglalkozni. A II. Világháború eseményeit aktuálpolitikai mondanivalóval összekötni, ez bizony eléggé súlyos „történészi” baklövés, főleg olyan áthallásos direktséggel, amellyel Takáts úr igyekezett jutni valamerre. Az önjelölt szónoksághoz csak a bátorság volt meg, de a kellő bölcsesség és felkészültség nem teljesen.

Az a mondata különösen tetszett: „El kell mondani a fiataloknak az igazságot. Nem ideológiai meggyőződésből, hanem parancsra mentek.” Mármint a magyar katonák a Donhoz. Drága nagyapám, aki szintén ott járt akkor, és még vissza is tért, szakácsként túlélte a borzalmakat. Mit kerestünk mi ott? Mindig ezt kérdezte. A „kenderesi hős” is tudhatta ezt, ma meg, láss csodát, nemzetmentő nagyságnak próbáljuk beállítani. Horthy Miklós felelősségéről is illene beszélni, Bár ezt ne Koltai Gábor filmrendező tegye.

Megőrült ez az ország, tényleg. Én azt megértem, hogy példaképek kellenek, eszmények kellenek, de azért lehetne válogatni, lehetne nem a történelmet meghamisítva beszélni arról, kik is vagyunk, mit tettünk, mit teszünk, hová megyünk. S ha lehetne, ezt hozzáértő, tisztességes történészek tegyék meg, akik képesek a magyar nép történelméről a realitások talaján megnyilatkozni. Azt is remélem, Takáts alpolgármester nem fog történelemkönyvet írni, legfeljebb valamikor majd a megemlékezéseit. Az még belefér a világba.

Azt is igértem, hogy az iskolákról is beszélünk. Nincs hozzá sok kedvem, de a Ceglédi Panoráma nevű ingyenes újság dörrentette el a startpisztolyt az évenként ismétlődő tébolyult beíratkozási versenyben. Aki régebben olvassa már a blogot, emlékezhet, viszonylag teljes kép alakult ki a helyi általános iskolákról a hozzászólásokkal együtt. Mindenki tudja miről beszélünk, tehát nem kell újabb tablót készítenünk.

Nem irigylem azokat a szülőket, akik most akarják valamelyik intézménybe beíratni csemetéjüket. Ha a Ceglédi Panorámára hagyatkoznak, akkor könnyen melléfognak, jobban teszik, ha ismerőseiket kérdezik meg (vagy olvassák a blogot!)

Az újság szerkesztője korrektség ügyében még tanulhatna. Azt láttam, viszonylag azonos terjedelemben szólalhattak meg az iskolák, kivételt csak a Táncsics anyaga képezett. Ők – valamilyen csoda folytán (vagy némi ráhatásra) – nagyobb felületet kaptak. A városvezetés által támogatott igazgatónőt így kell támogatni? Nem tisztességes eszközökkel? Persze ezt a módszert már megszokhattuk. Talán másképp nem is futna a szekér. (Nagyon sajnálom azokat a pedagógusokat, akik ottrekedtek a Táncsicsban, s jobb, normálisabb, elviselhetőbb munkahelyet, normálisabb vezetést, légkört, hangulatot érdemelnének. De majd egyszer Takáts úr a Táncsics történetét is elmeséli nekünk, hogy a fiatalok megtudják az igazságot!)

A tartalomról: a középiskolákról nem szólnék, nem ismerem őket elég jól.

Református Általános Iskola: Szegény anyuka. Nem is tudom, hogyan sikerült befűzni erre a szörnyűségre. Azon kívül, hogy a szövegben helyesírási hibák vannak, a tartalom is szörnyű. Az igazgató, Arany Zsolt szerint „túlnyomórészt rendes gyerekek” járnak a Refibe. Az igazgató biztosan tudja. De milyenek lehetnek a nem rendes gyerekek? És velük mit csinálnak? Ha az igazgató így nyilatkozik a gyerekekről, akkor mit mond a többi pedagógus? A nyelvi és művészeti osztályokba felvételi van. Persze törvénytelenül, hiszen általános iskolákban nem lehet felvételiztetni. És nem is mond igazat Arany Zsolt, amikor azt állítja, hogy csak náluk van művészeti képzés. Egyszerűen hazudik, hiszen a többiben is van (bár a színvonalról ne beszéljünk). Szóval Arany Zsolt szerint a Refi egy „modern egyházi iskola”. Ahová rendes gyerekek is járnak.

Mészáros Lőrinc Katolikus Általános Iskola: Maga a tökély!!! Csak egy mondat a szövegből: „A katolikus iskola befogad és továbbad minden olyan kulturális, szellemi és tudományos értéket, amely legfőbb pedagógiai célját, a teljes emberi személyiség negatív értékektől mentes kibontakoztatását segíti.” De még egy mondat: „Ez az iskola nevelőitől határozott világnézeten alapuló, kritikus, ugyanakkor nyitott és modern gondolkodásmódot követel meg.”

Tehát az az ifjú matektanár, pontosabban tanárnő, aki állat módjára beszél a gyerekekkel, biztosan az új személet követője. A szülők már zúgolódnak, szervezkednek. Ahogy hallom, nem csak ez a baj a Mészárosban.

Várkonyi Isván Általános Iskola: Nem nagyon sikerült színesre ez a bemutatkozás, inkább tényszerű, mint szülő- és gyerekcsalogató. Ha legalább Kozma Attila történetekkel színesítették volna...

Tényleg, erről jut eszembe: elküldené valaki nekem a Kozma Attila anyagot a közmeghallgatáson produkált kirohanásáról! Vagy tegye fel a blogra, nekem az is jó.

Megyek, lefekszem egy kicsit, fársztó volt ez a visszatérés. Ma talán még ismét visszajövök.

Üdvözlettel:

Josephin