Az ember azt hinné, egy köztársasági elnöknek mindenhez értenie kell, mindenek felett, s mindenkitől függetlenül kell állnia az ország kirakatában. Persze ez nem így van a gyakorlatban. A rendszerváltozás óta Göncz Árpádon kívül nem nagyon tudunk olyan köztársasági elnököt említeni, aki visszafogottan, mértékletesen, korrektül állta volna a politikai élet viharait, s képes lett volna tisztességesen önálló, pártpolitikai érzelmeitől mentesen elnökölni.

Most épp (már nem először) Sólyom László bizonyította be, hogy (Mikola hasonmásként) képes kokettálni és lepaktálni Orbán vezérrel is, csak ne a számára nem szimpatikus MSZP-nek legyen igaza. Olvastam a híradásokat, az elnöki indoklásokat, amelyek aztán igazán semmi komoly dologról nem szóltak (csak visszhangzottak), s elodázták három hónappal az egészségügyi törvényben meghatározott változásokat.

Túl sok értelme nem volt ennek a döntésnek, hiszen három hónap nem elég a kifogásolt (s elég idealista tökéletességre törekvésnek tűnő szándékkal) változtatásokra bírni a törvény alkotóit. Tehát csak az idő megy vele addig is. Nyilván az is hozzátartozik ehhez a játékhoz, hogy az egész világon soncs olyan ország, ahol tökéletesen működne az egészségügy, s az egészségbiztosítás.

Szükség lenne a változásokra, az biztos, de árgus szemekkel figyelve a pénzre éhes politikai elitet, legkevésbé sem az fog számítani, hogy mindenki elégedett legyen a változásokkal, hanem, hogy legyenek „néhányan”, akik elégedettek lehetnek a megmutatkozó haszonnal.

Ha az ön- családkitüntető Mikola doktor készítette volna elő az új egészségügyi törvényt, akkor sem lenne ez másképp, tehát nem is értem, minek tartunk mi Parlamentet, pártokat, stb., elég lenne kiírni a pályázatokat, nyerjen az erősebb, a nagyobb tőkével bíró, a feladatot valahogy megoldó cég, üzletember arab sejk, mexikói olajmilliárdos.

A galambok soha nem szólhatnak bele a légi küzdelembe, egyszerűen csak áldozatok, a vadászatot a sólymok és egyéb nevű ragadozók irányítják. Aami meg megmarad konc, azt a keselyűk takarítják el (s az sem kevés).

Tehát a magyar képviseleti demokrácia  ismét bizonyította alkalmatlanságát (s ezt nem azért mondom, kedves Heretic, mert az MSZP lenne a szívem csücske), s én úgy vélem, ideje lenne már magához térnie a politikai eltnek, hiszen lassan a románok is lehagynak bennünket, ha tovább folyik ez az eszetlenkedés.

(Egy más téma: azon gondolkodtam a múltkor, vajon ki fizette Lizik tiszteletes amerikai útját? Meg minek ment oda, s miért jött vissza? Ha valaki tudja, árulja el nekem.)

Csók:

Josephin