Tarlós István egy értelmes pasi, nem is tudom, hogyan keveredett a korpa közé. Persze a disznók nem eszik meg, egy darabig még tündökölni fog a Fidesz egén, aztán, mikor a negyvezírnek már nem hajt hasznot, eltűnik a süllyesztőben.
Furcsa kérdés ez a „szociális népszavazás” címen elhíresülni látszó bolondokháza. Aki kitalálta, nyilván azt kellene messzire zavarni a politikától is, a hatalomtól is, az országtól is. Épp olyan ez, mintha engem az atomfizika vagy a csillagászat rejtelmeiről faggatna valaki, s három mondatban kell megfogalmaznom a pontos választ, amely nyolcvan könyvnyi anyagban lelhető fel. Eszetlenség. Sajnos nem szól másról ez, minthogy elfedje a valós dolgokat.
Ha jól tudom, jelenleg 3,9 millió munkavállaló van Magyarországon. Ez a népes sereglet tartja el a többit. Ők a hivatalos munkavállalók, kiket valahogyan, valahol, valamiért bejelentett a munkáltatójuk, vagy ők mint vállalkozók, bejelentették magukat. Az igazi számot persze senki nem ismeri, hiszen a szürke- és feketegazdaság tökéletesebben működik, mint a fehér.
MIt is akarunk? Elmenni szavazni arról (s most csak kettőt szeretnék kiemelni) a tandíjról, meg a többbiztosítós egészségügyi rendszerről? Valószínűleg elmegyünk. Valójában nem értünk ahhoz, amiről szavazni kellene, de nem is azért megyünk, hogy a mi szakértő véleményünket bárki is kikérje. Egyszerűen a pártszimpátiánk alapján fogjuk a megfelelő rubrikába kanyarítani az ikszet. Több nem is várható tőlünk.
Bokros Lajos óta katartikus kérdés nálunk a tandíj. Ha tehetnénk, nem fizetnénk. Tandíjat sem, adót sem, tébét sem, semmit. De miért is kell tandíjat fizetni? Ha mi nem fizetjük, akkor az állam fizeti. Az állam meg nem alarja fizetni. Most kérnek igazolásokat, hogy a szülők milyen jövedelemmel rendelkeznek. Bemegy a papír, pl.: egy szegény pedagógus bruttó 170 000,. Ft.ot keres. Vag ápolónő 89 000-et. Egy még szegényebb vállalkozó a minimálbérből (65 500.- Ft.) nyilván nem vagy csak kevés tandíjat fizet a gyermeke után. Igazságos ez a rendszer? Nyilván nem. (Bocsánat, amiért ennyire leegyszerűsítettem, de a lényege valami hasonló). Fizessen mindenki tandíjat. Legyen miből megfizetni. Nyilvánvalóan ez kardinális kérdés. De amikor 3,9 millió munkavállaló próbálja „eltartani” az országot, akkor valami nagyon nincs rendben.
A politika mit is tesz ebben az ügyben? A milliárdos Gyurcsány és Kóka, s a Fideszben havi hétszázezer körüli fizetést megkapó Orbán (Semjén nem tudom mennyiből szűkölködik havonta, s most a többi után ne is kutakodjunk) úgy látja jónak, legyen népszavazás, olyan kérdésekben, amelyekben komoly, hozzáértő szakemberek sem teljesen tudnak jó megoldást javasolni (lásd a bálványozott nyugati országok egészségbiztosításának különféle rendszereit). Tehát a nép rohan szociális népszavazni. Persze ha az lenne a kérdés, hogy a parlamenti képviselők továbbra is megkapják-e a pofátlanul magas költségtérítésüket, akkor a nép könnyebben tudna dönteni. De ez nem cél. Az sem, hogy könnyebben tudjon dönteni a nép, az sem, hogy értse, miről is kell dönteni.
Fáradt vgyok, és élmos is. Nincs is kedvem tovább írni ezt az egészet, mert dühös és kiábrándult leszek tőle. Ugyan meddig akarnak engem (és még sok embert) teljesen hülyének nézni? S állítólag évi nevetséges 1 % a növekedés. És akkor népszavazunk, meg tüntetünk, meg kocsikat, tévészékházakat gyújtogatunk, meg nagyon magyarok vagyunk, meg nagyon zsidók vagyunk, meg a cigányokból is elegünk van már, meg illene már kulturálódnunk, meg illene nem csúsztatni, meg végre már megmondja valaki az igazságot...
Hát én ettől az egésztől nagyon szomorú vagyok. S ezen a szomorúságon a haditechnikai élménypark csodálatos víziója sem segít sokat. Sajnos.
Pá:
Josephin
