Persze nem mindenki, s ez a viszonylagosság sokszor tévútra vezetett, vezet bennünket, azt halljuk meg, azt értjük meg, amit meg akarunk hallani, amit meg akarunk érteni. Azért felmerül a kérdés a nagy pátosz közepén, hogy tényleg kíváncsiak vagyunk a másikra? Tényleg akarjuk hallani a válaszokat, vagy csak udvariasak vagyunk? Vagy még az sem, csak egyszerűen idővel már kérdések sem fogalmazódnak bennünk?...
Van Lázár Ervinnek egy csodálatos meséje, amelyben Dömdödöm elindul megmondani kedvesének, hogy szereti. Különféle párbeszédeknek lesz fültanúja, melyekben az egyik fél azt mondja a másiknak: „Én igazán szeretlek, de...”
Furcsa mondat. Nem igazán szeretni valakit hogyan is lehet? És mi az a „de”?
Viszonylagosságaink közepette hát ilyen könnyű bizonytalanná válni, érzelmeinkben, gondolatainkban egyaránt. Kényszeres cselekvés részünkről a viszonyítás, a mérlegelés, a méricskélés, ki szebb nálunk, ki okosabb, ki ügyesebb, ki hogyan gondolkodik, ki melyik pártot kedveli, ki melyik Istent imádja, kinek milyen a bőrszíne, ki melyik nemet szereti...
Fel tudjuk-e idézni párunk bőrének, hajának illatát? Érezzük-e még ujjaink hegyén a bizsergést, mikor megérintjük? Tudunk-e még felszabadultan nevetni, ha épp tréfálkozik? Mi tudunk-e még tréfálkozni?
Ezer kérdés. Halottak napja előtt. A múlt idézése előtt. A „temetői járatok” előtt. Halottak napja. És mikor van az Élők napja? Vagy már ezt is elfeledte a csend nemzedéke, csak a tudatalattiban motoszkál, hogy az élet tele van gyönyörűségekkel is? De sose ezek érdekesek, pedig aki nem találja meg a mosolyt, aki nem találja meg a szeretkezéseiben az eufóriát, akinek nem kihívás a szellemi élet, az nem fogja tudni megélni az Élők napját sem. Azt sem tudja miről van szó, mert nem tudja felidézni párja bőrének, hajának illatát, nem bizseregnek az ujjai, s mindig bekerül az egyre erőszakos mondatokba az „igazán” és a „de” szó is. Pedig heti egy Élők napja nem ártana senkinek sem.
Én azt hiszem, sokkal könnyebb (és kellemesebb) szeretni, mint utálni, gyűlölni. Sokkal kellemesebb ölelkezni, mint verekedni.
A hippik talán tudtak valamit a világról. Ők nem csak a túlélésben, a győzni akarásban gondolkodtak. Talán nem. (S ki is „pusztultak”, mint a dinoszauruszok, vághatnák rá rögtön a nagyokosok. Igen, s talán soha nem.)
Charlie 60 éves. Ünnepi koncertje lesz Pesten. Hihetetlen. Az a nap is az Élők napja lesz. Tehát van remény.
Pá!
Josephin