Siklás a havon. Siklás a hullámokon. Kisiklás a síneken. Kisiklás a mondanivalóban... Melyik a jó megoldás? Melyik a jó válasz szerinted Szpokk? Én így gondolom a dolgokat. De Te hogyan? A siklás jó. Erő van benne, és tűz, és tempó, vigyázz meg ne égessen, se Téged, se engem, senkit...

Amint néztem a közvetítéseket, figyeltem az arcokat (jó tanulmányt lehetne írni erről is), valójában nem lepett meg a retorika egyik oldalon sem (bár Wittner Mária talán mégis). Azt mondod, ez félresiklás. Mihez képest?

Siklás. Ha azt vesszük, már nem vagyok mai lány. Sokat láttam. Talán a legrosszabbakat, és talán a legjobbakat. Kontraszt. Fekete és fehér. Igen. Meg nem. Ilyen egyszerű. Meg nem ilyen egyszerű.

Az intellektus hiányzik. De nem csak lent, a pokolban. Az egyszerű emberek (bármily hihetetlen), nem hülyék. S nincs különbség, a gazdag, egyetemet végzett épp úgy érzelmi alapon itálkezik olykor, mint a félrészeg, egyik napról a másikra élő. Legfeljebb az egyinek van vesztenivalója, míg a másiknak nincs.

Ezért tartom vészesen hazug dolognak, amit a politka közvetít. MOndhatod Te, hogy ez gáz. És akkor mi van, ha Te ezt mondod? Semmi. Mint ahogyan az sem sokat számít, hogy én mit hordok itt össze a blogon. Egyikünk sem számít. A történések és folyamatok tőlünk függetlenek. Próbálkozhatunk meggyőzni embereket, úgymond a magunk oldalára állítani, de ennek nincs jelentősége. Nem ezen múlnak a dolgok.

Amíg a Takáts elvtárs (mint alpolgármester) nem tudja, hogy mi az a tisztelet, amíg nem tanul meg köszönni, amíg nem szembesül azzal, hogy ő ugyanúgy egy senki, mint bárki más, addig nem számít semmi.

De mondd nyugodtan, hogy félresiklottam. Néha jó félresiklani. Néha jó a siklás. De azért nagyon kíváncsi vagyok, Te mit is mondasz. Mert ez is fontos. MInt ahogyan az is, bárki bármit mond, fontos. És ez így van jól.

Pá:

Josephin