Nagyon dühös vagyok, legalább harmadszor járok úgy, hogy beírok egy oldalnyi szöveget (ugye közben nem mentem, mert visz a hév), a végén meg már nem engedi elmenteni a rendszer. Aki ennyire szőke, az meg is érdemli. Pedig olyan jót írtam. elmeséltem, hogy tegnap egy budapesti bevásárlóközpontban leszánkáztam a mozgólépcsőn, három vagy négy embert döntöttem le a lábáról. Ott feküdtünk egymás hegyén-hátán, s azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek. Szerencsére nadrág volt rajtam, nagyon röhöghetnékem támadt, de annyira fájt a hátam, meg a hátsóm, hogy mégis egy enyhe sírásnál mardtam.
Mára már kék és zöld foltok jelentek meg rajtam, s teljesen úgy éreztem magam reggel, mint akin átment combinó. Volt aki lekurvázott, más egyszerűen csak lehülyézett, s olyan is akadt, aki tekintetével ölni tudott volna. Nem az én napom volt.
Persze ennek a pillanatnyi kurvaságnak is vannak előnyei, rögtön babusgatni kezdik az embert, s megkapja a hőn áhított figyelmet. Valójában a prostitúció nem is szól másról, minthogy valaki pénzen vásárolja meg a másik figyelmét, azt a pillanatnyi odafigyelést, kedvességet, amelyet egyébként – pénz nélkül – nem kap meg. Ez nagyon ronda elgondolás? Szerintem nem. Ha megvizsgálhatnánk tudományos eszközökkel, hogy a férfiak miért akarnak ágyba bújni a nőkkel, s a nők miért a férfiakkal (jobbik esetben), akkor biztosan furcsa válaszokat kapnánk. Persze a házasság ötödik éve után szabadna csak elvégezni a vizsgálatot, mikorra már a begyakorolt (és szinte unalmassá váló) figurák már semmi újat, semmi csábítót sem jelentenek a házasságban.
Én a testiséget, a szexualitást teljesen normális dolognak tartom, még a homoszexualitás sem zavar, csak ne kényszerítsenek arra, hogy én is részese legyek egy ilyen akciónak. Maradjon ez meg belterjes keretek között, azért a társadalom zöme genetikailag, szexuálisan az úgymond normális többséghez tartozik. Persze lehet velem vitatkozni a normális többségről is, amely többség sokszor egyáltalán nem normális, de ez már más téma. (A pedofilokat természetesen kérdezés nélkül, rögtön, azonnal agyonlőném. Juj, de agresszív vagyok! De akkor is!)
A szellemi prostitúció már jobban zavar. De ki is lehet szellemileg prostituálni? Akinek van mit bedobni a buliba. Ahogy ezt leírtam, rájöttem, a szellemi prostitúcia soha nem lesz divat. A többségnek ugyanis nincs mit bedobni a buliba. Kicsit nyűglődnek a barátnővel, hogy a főnök milyen szemét, meg ezt is meg kell csinálni, meg azt is. És mit főztél tegnap? Semmit. Elmentünk vacsorázni a férjemmel, s az a szemét azt mondta, vacsora után még bemegy solgozni. Persze, a macájával...
Tehát ezt nem lehet bedobni a buliba. Ez a szellem nem tud prostituálódni. De ennél van jobb is. Amikor rátarti módon azt mondom, én tudom mi az érték, én azt képviselem. De hol? Miben? Mikor?
Amikor kényszerhelyzetbe kerülök, azonnal lemondok az értékeimről, a szellemiségemről, a büszkeséggel eltöltő tudásomról, s átváltom a túlélés ideáira, a békén hagyás csalóka álmaira, a megtűrtség nem nagyon felemelő lelkiállapotára.
Jobb egy harcos kurva, mint egy nyámnyila úriasszony? Ez biztos, hogy így nem igaz. A kurvának kicsit finomodnia kell, míg az úriasszonynak kicsit kurvulni? De ki mondja meg, hogy hogyan is kell ezt csinálni? Hol a határ? Mi a mérce?
Tökéletlen a világ. Mihelyst egy kicsit el kell rugaszkodni a biztonságos anyaföldtől, azonnal nem tudjuk a válaszokat. Tényleg jobb biztos lábbal állni a földön, mint ideákat kergetni, megválaszolatlan kérdéseket feszegetni. Úgyis mindenképp elkurvulunk, leglább ezt tegyük élvezettel és bölcs belátással. Az eredmény úgy is ugyanaz.
Most elmentettem időben!!!!
Pá!
Josephin
