Valamelyik nap elmentem a gyerekeimmel pizzázni. Nem volt rossz, én az USA pizzát szeretem, mert tejfölös, gombás, s nekem mindkettő a kedvencem. A mögöttünk lévő asztalnál három pasi ült, nem néztek ki rosszul, az egyik még néha szemezett is velem. Vicces. Két gyerekkel mellettem. Hallottam, hogy a blogról beszélgetnek. Kettő dicsérte Josephint, egy pedig nagyon ellene volt. Finoman, kulturáltan vitatkoztak, elhangzottak nevek, intézmények, szokásosan begyűrűzött a beszélgetésbe a politika is. Tudták mit beszélnek, minden szempontból, ahogy kivettem szavaikból, ismerik a város eseményeit, ám az én „ellenlábasom”, az a sovány, szemüveges fickó előbbre helyezte politikai hitvallását a tényeknél. De én ezen miért is csodálkozom?

Ma úgy döntöttem, kiveszek egy szabadnapot, nem dolgozom, elég volt, annyit futottam, tárgyaltam mostanában, hogy elegem lett mindenből. Legalább egy napra. Ma jutottam oda, hogy megnézzem a Kék Újságot, s láss csodát, a városban nyíltszíni küzdelem zajlik. Az MSZP fellázadt. Ezzel minzha kicsit elkéstek volna, a Sós János idejében nagyon csöndben voltak, most meg már egyből képesek lettek „szakérteni” ellenzéki nézőpontból. Sajtótájékoztatót is tartottak, ahol (legalábbis az újságban megjelentek alapján) nem sok értelmes gondolat hangzott el. Lehet kötözködni a városi ünnepségekre szánt összeg nagyságával, de azt el kell ismerni, a régi, jellegtelen, semmitmondó ünnepségeknél a Fidesz által szervezettek jobbak valamivel. Persze a Pörzse Sanyi tényleg felesleges pénzkidobás, de hát semmi nem tökéletes. Adjunk időt, én is azt mondom, hogy beletanuljanak.

Ami talán érdeks volt ebben a sértett felhangú cirkuszban, egyetlen gondolat, s most idézem. Sajnos megint az iskolai témánál kötöttünk ki:

„...fokozott figyelemmel kell kísérnie a testületnek az új általános iskolai tagiskolák működését, s a közelmúltban kinevezett iskolaigazgatók munkáját egyaránt.” Na, tessék. Ettől mentsen meg bennünket az ég, hogy a testület ellenőrzésbe fogjon, mert akkor aztán vége mindennek. Persze a dicső MSZP-sek Réthi Marira célozgattak. Ha ezt nagyon forszírozzák, akkor a Földi meg a Milusnét kezdi el ellenőrizgetni, s itt a vége mindennek. Jelenlegi helyi politikai állapotainkban lassan előkerülnek az asztal alól a nagykések és a csúzlik is, s a képviselők hamarosan – olyan igazi latinos vérrel – egymás hajába kapnak, fizikailag is. Szép kis város, szép kisváros.

A nyáron egyébként egy társaságban, kellemes nyáresti sütögetés közben került szóba a Réthi Mari. A társaságban volt egy hölgy, ki dolgozott is vele. Azt állította, a Réthi Mari szakmailag nulla, nem sok épkézláb ötlete van a pedagógiához, de jól meg választja, kik legyenek a segítői. Okos. Ezt így kell csinálni. Ezért passzolnak ők ennyire a Korondival, egyikük sem ért a pedagógiához, ezért nyert a pályázaton Wass Albert, s nem a szakmaiság. De ez már lerágott csont, még ha nagyon bosszant is.

A mai újság másik érdekessége a Kovács Gáborral készült interjú (interjú? vagy riport? Sose tudom, mi a különbség a kettő között). Mondanom sem kell, Kovács Gábor elmondta a saját verzióját a költségvetéssel, a kilábalással kapcsolatban. Persze azt gondolom én is, nehéz batyut örököltek az előző testülettől, de ettől még nem kellene emberileg, politikailag meghülyülni, mert az nem tesz jót a városnak sem, a testületnek sem, a fejlődésnek sem.

Annyira egyébként nem érdekes a cikk, lényegi dolgokat nem mond a Fidesz főtudora, viszont itt is akadt egy gondolat, amely megragadott. Már a Földi is emlegette valamikor egy testületi ülésen, s most a Kovács Gábor szájából hallom, s most ezt idézem: „Az egészségügy mai helyzetében minden kórházra ráférne egy tőkeinjekció. De én fontosabbnak tartom azt a szellemi , amit egy másfajta üzemeltetés fel tud szabadítani.” Ha valaki tudja, mi ez a szellemi erő, s milyen az a másfajta üzemeltetés, melyről már a polgármester is egyedül üdvözítő megoldásként beszélt, akkor tájékoztasson engem is. Nagyon kíváncsi lennék. Persze vannak elképzeléseim, hogy a mai működő gazdaság mintájára hogyan is lehet finanszírozni az orvoselitet, s hogyan lehet a közalkalmazotti állományból kikerült kisegítő személyzetet (pontosabban szólva a nem orvos szakembereket) romlásba dönteni, de ne kiabáljuk el. Hátha lesz még itt csoda!

A mÁcz István és a C. Fehér Ferenc mondataihoz nem akarok hozzászólni. Jobb lesz, ha nem teszem. Még lenne mit és miről írnom, de nyilván holnapra marad, mert le kell mennem a gyerekeimhez. Tényleg, mi történt? Nem szoktak ilyen korán lefeküdni aludni! Már nem lesz erőm visszatérni. Álmos vagyok én is. Lehet, hogy holnapra is kiveszek egy szabadnapot? Lehet. Majd kiderül.

Puszi:

Josephin

(Azt elfelejtettem a nagy igyekezetben: a SZÉGYEN még mindig él! S nem javult ma sem a helyzet!)