Imádom a nyarat, a napfényt, a meleget, különösen a hajnalokat és az estéket szeretem, amikor különleges fényekben pompázik minden.
Imádom a nyarat, amikor több a találkozás, a szervezett és a spontán is, csak „beugrik” valaki néhány percre, aztán órák múlva távozik. Ülünk a teraszon, finom vörösborokat iszunk, s beszélgetünk. Komoly dolgokról és butaságokról is, komolyan és nevetgélve (hogy azt ne mondjam, nagyokat röhögve).
Imádom a nyarat, mert a barátságok ilyenkor megtelnek tűzzel, élettel, varázslattal, és nevetéssel. Mert a barátságok olyanok, akár a napfény, melegítenek és élettel töltenek fel, szinte semmit sem kell tenned ezért (persze önként és vidáman mégis ezer dolgot megteszel, hiszen természetesen jön minden mozdulat, gondolat, segítség). A barátságok ilyenek. Sajnos nem túl sok van, de van. Ezer ismerős, és kevés barát. De ez a sokszínűsége is fontos az életnek. Kell tartozni valakihez, kell szeretni valakit, s kell, hogy hozzánk is tartozzanak, minket is szeressenek. És ez így van jól. És még – remélem – sokáig így lesz jól.
Befejezem, mert most mi indulunk egy üveg borral a kezünkben „barátkozni”. Hiszen kellemes az idő, holnap dolgozni sem kell menni, s itt az ideje a jó dolgoknak. Nektek is kívánom.
Josephin