Azt hiszem, bárhonnan jön az ember, ugyanazt a képet látja, fűtenger, gondozatlanság, itt-ott szemét. Akár autóval, akár vonattal érkezel.
Gyakran járok a Dunántúlon, de ott mintha nem ez történne, mintha nem így működtetnék környezetüket az emberek. Nyilván egymást sem, bár ezt nem tudhatom.
Keserű vidék ez, úgy mondják, Cegléd az Alföld kapuja. Semmi remény, semmi erény, egyre kevesebb mosoly, egyre kevesebb nevetés. Szélsőséges város. Szélsőséges volt régen is. Az országban elsők között alakítottak itt gettókat a zsidóknak. Erőteljes egyházi segédlettel. (A Gerjepartban jelent meg erről egy megdöbbentő tanulmány).
Tegnap elmentünk a gyerekekkel fagyizni. Nagyon sok szomorú, magába roskadt embert láttam az utcán. Csak a fiatalok nevetnek, csak ők.
Reménytelen ország vagyunk, mondják barátaink, de én soha nem akarom elhinni, mindig azt mondom, lehet még jobb. Jön a sok új egészségbiztosító, megemelik a nyugdíjkorhatárt, ingatlanadót vezetnek be, aztán talán kéményadó, füstadó. levegőadó, napfényadó is lesz. És elfelejtünk mosolyogni. Küzdenénk, de igazán azt sem tudjuk, ki ellen kellene. Ellenségképeket gyártunk (valakit tényleg muszáj gyűlölni?), s minden bajunkért valakire mutogatunk. Ilyen nép vagyunk. Tényleg ilyen nép vagyunk?
Igazán nem tudom mi zajlott, mi zajlik a Kereskedelmiben, de azt sem tudom, mi történt a Bemben, a Táncsicsban, a Várkonyiban, a Reformátusban. Csak az tudja, csak az érzi a bőrén, aki nap mint nap ott tölti az időt, látja a kollégákat, a folyamatokat, érzékeli a jó vagy rossz változásokat. De én hiszek az objektivitásban. Milyen disszonánsan hangzik ez!!! De mégis. Mert vannak objektív értékek, objektív szakmai, emberi értékek, melyeket semmiféle indok alapján nem szabad semmibe venni. Nem teheti ezt meg sem Nagygyőr Árpád, sem Arany Zsolt, vagy Kozma Attila sem tehette volna meg, s nem teheti meg Réti Mari sem. De a képviselők, a polgármester, s a többi sem tehet úgy, mintha... Mert ettől kiábrándult és rosszkedvű lesz a világ, lázadásra hajlamos. És ezért tartunk ott, ahol tartunk, mert a meglévő szellemi erőt a pozícióba kerülő emberek kordában akarják tartani, s nem kihasználni, együttműködni, jobbítani a környezetünkön, a mindennapjainkon. S ez rossz út, rossz szemlélet. De nem az a bűnös, ki ezt kritizálja, aki véleményt mond, hanem aki megteremti ezt a helyzetet, aki tűri. S ezen változtatni kell. Mégha nem is nagyon tetszik. Mégha nagyon nem tetszik is.
Josephin
