Valamikor a blog elején írta valaki, hogy Abony meghódítja Ceglédet, abonyi a polgármester, a jegyző, a Csuti Emese. Érdekes. Bár ezzel nem lenne baj, ha jól funkcionálnak. A polgármesternél nem jött be. A többinél majd meglátjuk...
Be kell látnom, Kisfaludi Péternek igaza van, Cegléden nincs olyan szellemi erő, amely képes lenne kontrollja lenni a hatalomnak. Egyszerűen nincs. Talán két hónapja írtam itt a blogon, hogy nem való nekünk a demokrácia, még a virtuális demokrácia sem. Akkor többen felhördültek, kikérték maguknak, s azt mondták, honnan veszem én a bátorságot, hogy...
Veszem a bátorságot. Sajnos. Itt a blog, amely megmutatja fehéren-feketén, hogy Cegléd város internethez hozzáférő lakosai nem alkalmasak a véleménynyilvánításra, a kulturált vitákra, a folyamatos érvelésre, kommunikációra, a gondolkodásra. A hangsúly a folyamatosságon van. Bizonyos események felkorbácsolták az érzelmeket, akkor volt kommunikáció, aztán elcsitultak a kedélyek, s már nem annyira érdekes a közélet többi része, hogy bárki leüljön a számítógép elé, s megfogalmazza gondolatait.
Az is furcsa számomra, hogy lenne miről beszélni, s mégsem beszélünk. A vitakultúra alacsony színvonala kimerül abban, hogy az engem támadók aggatják körmüket, a stílusomat kifogásolják, de érdemi érvelések nagyon ritkán hangzanak el, nem kerülnek fel a blogra, mert akinek nem tetszik a mondandóm, az nekem támad, aki meg egyetért velem, az csak ritkán erősít meg.
Egyedül nem tudok küzdeni, mindenkinek a maga területéről kellene információkat hozni, de ez nem történik meg. Jó nekünk így is? Ennyire vagyunk képesek? Ennyire fontos, hogy mi történik körülöttünk, velünk? Lehet. „Bűnösök közt cinkos, aki néma”, írta a költő. Igaza volt. Persze akkor mi van? Erkölcsi színvonalunkon ez már nem ront sokat. Legfeljebb egy hétvégi templomlátogatással majd könnyítünk lelkünkön. Most úgy is ez a divat.
Hát erről ennyit.
Josephin
