A tegnapi Baksáné-alterego kicsit elgondolkodtatott, vajon meddig mennek el emberek saját igazuk védelmében. Van-e egyáltalán határ? Mondhatja-e bárki, a másiknak van igaza, s nem nekem, vagy fordítva, amikor eléggé nem egyenes eszközökkel működik olykor a blogon némely hozzászólás.

Időközönként a lelkes „ellenzékiek” eltűnnek, aztán visszatérnek. Talán más néven, de hasonló stílussal. (Azért örülök, hogy a sértődékenység múlandó!) A blog feladatáról már annyi hozzászólás, vélekedés érkezett, megszámolni sem tudnám, de még mindig nem tudom, tényleg mi is a feladata. Olykor én is elvesztem a türelmemet, leginkább akkor, amikor úgy tűnik, a hozzászólók nem értik, miről is beszélek, mintha nem is a szépséges magyar nyelv szavait próbálnám egymás mellé rakosgatni. Így tudom. Ez nem mindig tetszik, az is igaz, dehát a blog nyílt. Viszont döbbentes élmény számomra, hogy mennyire kevés a hozzászóló, s mennyire sok a  látogató, a „csak” olvasó, akiknek nyilván van véleményük, ám – különféle okok  miatt – nem mondják el.

Nem szeretném „osztani az észt”. Sokkal jobban élvezném azt az állapotot, ha én is egyszerű hozzászóló lehetnék, ha csak az újabb és újabb témákat kellene feltennem a blogra, s ha nem nekem kellene mindig megválaszolnom mindent, mintha én annak fényében tetszelegnék, hogy mindent tudok. Sajnos nem, bár a háttérben kapom rendesen az eligazításokat, hasonló módon és stílusban, mint a blogon, bár sokan egyszerűen csak információkat közölnek, s nem tesznek többet. De ez a legfontosabb, az információk áramoltatása.

Nem olyan régen beszélgettem egy hölggyel, s ő mondta, a közélet nyilvános része és a valóság között óriási a különbség. Sós Jánost hozta fel példának, aki valamivel több, mint két cikluson keresztül volt polgármester. A polgármestereket azért annyira nem fizetik meg jól, hogy a Budai úti strandnál, Szolnokon tudjon belőle házat építeni (a szolnoki alatt legalább öt kacsaláb van, s ez tényleg nem pletyka), ráadásul Balatonföldváron vagy hol egy százhetven négyzetméteres nyaralóra is fussa még. A lelépési díjból meg új autó is került...

Szóval ez karrier, tehát senki ne is mondja, hogy a politika nem jól fizet, tehát van „értelme” politizálni. Ha megélhetési politikusnak titulálnánk őket, akkor se nagyon sértődhetnének meg. S akor még csak a Sós Jánosról beszéltünk, hol a többi!

Közben olvasom az új hozzászólást, ki is a Csuti Emese. Legyen igaza a hozzászólónak. Én a Csuti Emesét nem ismerem, de a Réthi Marit igen. Az előbbi még nem bizonyított (bár őszintén mondom, legyen igaza a hozzászólónak, s tényleg menjenek jól a dolgok a Kereskedelmiben), de RM már bizonyított, sajnos.

Tehát ez ma ilyen nap, csöndes, visszafogott. Közelít a hétvége. Már nagyon várom. Fáradt vagyok. Kovács Gábor is jelentkezhetne már. Kíváncsiak vagyunk.

Josephin