Kedves Angelo!
Igaza van Servatiusnak, kezd csiszolódni a stílusod, s felvetéseidet is érdemes végiggondondolni.
Nem tudom, mélységében mennyire ismeritek a város ügyeit, azt azért ki kell mondanunk, ez a mélyrepülés, amely most folyik, nem most kezdődött, nem a Fidesz indította el, legfeljebb csak folytatja saját ízlésére szabva. A CTV most még sokkal jobb, mint volt a Fehér Ferenc, vagy az Apáti-Tóth idejében, ha emlékeztek még. Az Apáti-Tóth teljesen alkalmatlan volt a televízió vezetésére, a műsorszerkezet, a minőség is katasztrófális volt nála. Valamivel jobb volt Fehér, bár újságírónak jobb (?) volt, mint tévéfőnöknek. A mostani fiatal csapat lehetőségeihez mérten jól teljesít. A függőségek rányomják bélyegüket a a közéletiségre, mivel az önkormányzattól kapják fizetésüket, nem is lehetnek kritikusabbak. A Club TV más, bár ők is csak dokumentálnak, nem véleményeznek. A rádió szinte teljesen apolitikus. Marad tehát a Kék Újság. Nem lehet lecserélni őket Angelo, mert független hetilap, tulajdonosaik magánszemályek, mégha az önkormányzat olykor-olykor lök is nekik valamennyi pénzt. Aki ismeri a Kék Újságot, tudja, látja, vannak jobb és kevésbé jobb időszakaik. Cegléden ennyi és ekkora a szellemi erő, ilyen színvonalú újságírásra elegendő. Van amikor nagyon jó, van amikor nagyon kevés. A Képes Korzó ámokfutását össze sem hasonlítom vele. Az is lehetett volna sokkal jobb újság, még ma is megjelenhetne – akár egyensúlyt tartva a politkai szempontok alapján ítélőknek, választóknak –, de nem ez volt a cél. Hortobágyi Zoltán túlságosan nagy (és drága) név volt Ceglédnek, hogy ő hosszan itt töltse napjait. Tehát a Kék Újság gárdáját nem lehet lecserélni, legfeljebb ösztönözni, bátorítani, támogatni lehet, ha van miért. És van miért, én is azt mondom, mert az egyetlen kitartó sajtóorgánum, már lassan tizenöt éve (a Gerjapartról most ne beszéljünk, mert az teljesen más jellegű, más színvonalú sajtótermék).
Servatiussal egyetértek, amikor a városi költségvetést, gazdálkodást firtatja. Vannak furcsaságok, érthetetlen, pazarlónak tűnő tételek. Angelo a sportot is említette. Harmincmillió forint az éves költségvetésben nem olyan sok pénz, tedd mellé, hogy a képviselőtestület éves működése nyilván többet felemészt, miközben a sportban ott vannak gyerekeink, akik így egészségesebben élhetnek, biztosított nekik a mozgás. A versenysport megítélésében lehet vitát gerjeszteni, a CEKK, a női kosárlabda hárommilliót kap az NB I-ben szerepelve, az NB III-ban szereplő futballcsapat eddig ötmilliót kapott a várostól, s mint hallani, az NB-II-be feljutva megduplázzák az összeget. Nehéz lenne ezt velem megértetni, vajon miért. Ha a nézőszámot nézzük, jelentős különbség nincs, csak a színvonal, a szint.
Ha valamelyik befolyásos képviselő gyereke, unokája teniszezne, netán golfozna, akkor az önkormányzat a teniszt vagy a golfot támogatná? Még az is meglehet.
Azt el kell ismernünk, Cegléd városa nincs könnyű helyzetben. Nincsenek komoly történelmi emlékhelyeink, várunk, nincsenek hegyeink (még dombjaink sem), nincs jelentős erdőnk, arborétumunk... Miért kellene itt komoly életnek zajlania? Mitől? Egy szerencsétlen módon megépített, veszteséget termelő fürdőtől? Önmagában még nagyon kevés.
Maradjunk a golfnál, a tenisznél, ha már az előbb azt hoztam példának. Merjünk nagyot álmodni, s modjuk azt, Európa legjobb golfpályáját építteti meg az önkormányzat, európai, nemzetközi versenyeket rendeznek. De ezt a tenisz esetében is el lehet játszani. A járulékos nyereség elég nagy lehetne a városnak.
De ne csak sportban gondolkodjunk. Legyünk merészek. A befektetők nem hülyék, oda viszik a pénzüket, ahol látják a reális megtérülés esélyét. Ám amíg ilyen színvonalon vagyunk képesek „eladni” magunkat (hogy csak az Ipari Parkot és Nyári Tibor élévülhetetlen érdemeit említsem), addig mire várunk? Mit szeretnénk?
Évekkel ezelőtt hallottam, hogy a fürdő nem fogja kihúzni a bajból Ceglédet (főleg így nem), arra kellene törekedni, hogy a kultúra, a művészetek, a fesztiválok rangsorában Cegléd megfelelő ismertséget szerezzen, művészeti, szellemi központ lehessen. Tudomásom szerint egyetlen lépés sem történt ebben az ügyben. De ki lépett volna? Ki volt a testületben valaha is olyan szellemi volumen, hogy ezt a folyamatot el tudta volna indítani? Valószínűleg senki. A saját kis megélhetésüknél soha nem láttak messzebbre, egyikőjük sem, tartozzanak is bármelyik párthoz.
A CFE-et említetted Angelo. Ügyes túlélő társaság, létüket soha nem a konkrét tevékenységüknek köszönhették, hanem a viszonylagosan ügyes kommunikációjuknak, meg annak, hogy Cegléden választásokkor mindig van egy jelentős réteg, amelyik nem akar egyik politikai alakulatra sem szavazni. Nagy túlélők ők, tényleges tartalom és munka nélkül, de ha azt vesszük, ez mindegyik pártra is elmondható.
És még egy kicsit visszakanyorodva az iskolák ügyéhez Angelo mondataira válaszolva. Sós János és társasága az óvodák és az általános iskolák kivételével mindent leadott a megyei önkormányzatnak, még a Gimnáziumot is, amelyet valamikor Cegléd polgárai építtettek saját pénzükből (bár hozzáteszem, a Gimnázium talán jobban járt ezzel a döntéssel). Ha azt vesszük, az óvodákat és az általános iskolákat kellett volna felügyelni, gondozni, támogatni. Elég elsétálni a Táncsics vagy a Várkonyi épületei mellett. Súlyos állapotban vannak az épületek, a folyamatos önkormányzati elvonások miatt pedig a tényleges szakmai munka sem szárnyalhat magasan (a vezetőkről, akik eddig igazgattak, már ne is beszéljünk, bár egyik-másik újtól sem várok nagyon sokat.) Az önkormányzat mindig vak volt az oktatás irányában, szükséges rossznak tekintették, és olyan költségvetési tételnek, ahonnan pénzt lehet elvonni. Meg is tették, nem is egyszer. Pedig az alapoktatás fontosságát nem kell hangsúlyoznom. Ha ott nem jól mennek a dolgok, akkor később már nagyon nehéz bármit is kijavítani. A két egyházi iskoláról most nem szólok. Vannak ismereteim, de most ebbe ne menjünk bele.
(Az egyház tevékenységét már szívesebben kritizálnám, de most ezt nem tartom fontosnak. Remélem a történelem, még virtuális értelemben sem ismétli önmagát!)
És innen folytathatjuk, ha gondoljátok.
Josephin
