Ez aztán a pezsgés! Üdvözöllek Benneteket! Bele is vágok rögtön a közepébe, mert a vacsora nem akar magától elkészülni, a számítógép mellől pedig még nem tudom irányítani az edényeket, fakanalat, és egyebeket.
Kedves Bonaparte!
Én a múltkor már azt hittem, egészen jól összejöttünk. Bár ami késik, még nem múlik, de most nem nagyon értek egyet Veled. Valószínűleg Galateának van igaza, aki azt mondja, nem az Árpád-sávos zászlóval van a baj, hanem azokkal, akik lengetik, ahogyan lengetik, s amiket kiabálnak mellette, alatta. A történettudomány, én azt hiszem, nem érzelmek kérdése, s végzetes hiba lenne a baloldaliságot a kommunizmus eszméivel, a szocializmusnak nevezett valamivel azonosítani, mint ahogyan a jobboldaliság sem azonos a fasizmussal. Nem szeretem a címkéket, még a bugyimon sem, mert irritál.
Ha higgadtan tudnánk mérlegelni a történelmet, különösen a közelmúlt történelmét, akkor sok érdekes dologra rájöhetnénk. Az emberek általában nem hülyék, de én azt gondolom, ez a mai (politikailag és érzelmileg) kettészakított Magyarország mesterségesen szított érzelmek hadszíntere. Nem hinném, hogy az általam nagyra becsült Reznák Erzsike történelmet akarna hamisítani. Szálasi idején (az én történelmi ismereteim szerint, ami ugye jelen vitában nem mértékadó) elég rendesen lengették bizonyos körök az Árpád-sávos zászlót. Erről valószínűleg nem a zászló tehet, s nyilván a rendszerváltozás után rehabilitálta volna minden normális ember, ha ezeket a zászlókat nem kopasz, feketébe öltözött, bakancsos fiatalemberek lengették volna, bizonyos jelszavak skandálása mellett. Nem hiszem, hogy a másképpgondolkodással van a baj, hanem a külsőségekkel, a cirkusszal, mások érzelmeinek, gondolatainak nem tiszteletben tartásával. Lehetne azt mondani, mert a kommunisták nem tartottak tiszteletben kilencven előtt semmit, a sötét ötvenes évekről, a hatvanas évek elejéről már ne is szóljunk. De 1990-től elvileg demokrácia van nálunk. Elvileg szabadság. Elvileg jogaink vannak. S most visszautalok az előbbi mondatomra, hogy mesterségesen gerjesztik politikusaink (elsősorban Orván Viktor, s akkor is ezt mondanám, ha ő lenne a baloldal vezére, s ugyanígy viselkedne) a politikai indulatokat, érzelmeket az emberekben. Sértve érzem magam, mert engem nem tekint a nemzet tagjának, mert nem tartozom az ő általa definiált nemzeti oldalhoz. Nem szeretnék. Mint ahogy a nem nemzeti oldalhoz sem szeretnék tartozni, ha az a mai baloldalt jelenti. De nem szeretnék a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagja sem lenni, mert szerintem összekeverik a magyarkodást a nagyon fontos magyarságtudattal, a hagyományőrzést a politikai jelszógyártással. Kisgazda végképp nem szeretnék lenni, mert nem értek a mezőgazdasághoz, s nincs kedvem traktorosdit játszani napokon, heteken át (milliós traktorom ormára tűzve a nemzeti lobogót), Torgyán doktorral és a többi kisgazdával aztán meg végképp nem szeretnék azonos platformmon mutatkozni. Demszki miatt már szivesen SZDSZ-es sem lennék, az exdrámaírónk mellett a MIÉP-ben aztán végképp nem akarok jelen lenni. Kit is hagytam ki? Ja, Dávid Ibolyát sem igazán kedvelem azóta, mióta ennyire nem ért a focihoz.
Valahol a blogon régebben már írtam, ma Magyarországon még mindig előbbre való a hatalom és a pénz, mint az ország (a város) fejlődése. Mindenáron! Bár én úgy sejtem, Magyarország a háttéralkuk országa. Folyamatosan ordibálni, kivonulni, bambulni, köpködni nem lehet. A jobboldal akkor tisztul meg, ha a két tehetséges fiatal, Rogán vagy Kósa fogja irányítani orbánmentesen a Fideszt, az MSZP belátja, hogy elég volt már a szellemtelen, sótlan, unalmas politizálásból, s ha mindkét nagy párt úgy érzi, ideje lenne kevesebbet zsebretenni, s végre az országért dolgozni. Idelista vagyok. Talán akkor is jobb vagy könnyebb lenne, ha néhány futballhuligán évekre rács mögé kerülne, ha Ifj. Hegedűst végre lecsuknák az uszításért, a botrányokba keveredett jobb- és baloldali bróker-, céghalmozó- és egyéb kétes erkölcsiségű fiúk végre megkezdenék hosszú börtönbüntetésüket...
Addig meg reménykedjünk, s tűrjük bölcsen, hogy a Cen-suras nevű barátunk is hozzászóljon a témákhoz.
Puszi:
Josephin
