Tehát a helyzet változatlan. Most kaptam a z első információt, egyetlen hölgy szólalt fel iskolaügyben a nyilvános meghallgatáson, s megkérdezte, a nevelőtestületek véleményét figyelembe veszi-e az önkormányzat a döntésnél.

Földi László azt válaszolta (s most biztosan nem pontos az idézet, de a lényeg ez), hogy nem tudja, a testület figyelembe veszi-e a szavazásnál a nevelőtestületek véleményét, vagy nem. Ergo, a polgármester még mindig nem beszél egyenesen. Pedig nyilván már tudomása van arról, hogy nem minden klappol.

Erről jut eszembe, vajon Nagytiszteletű Nagygyőr Árpád úr leadta-e már a polgármesteri hivatalnak az elsumákolt munkaközösségi jegyzőkönyveket, melyekben az igazgatói pályázatokat, személyeket véleményezték a munkaközösségek? Ez nagyon kisstílű dolog Igazgató Úr! Dehát nyilván csak ennyire futja. Abban azért reménykedünk, hogy ezt a „munkamódszert” az önkormányzat is figyelemmel kíséri, s azok a normális képviselők, akiknek már tele lehet a hócipője az iskolaügyekkel, adott helyen és időben értékelik.

Persze nehezményezhetnénk, hogy Földi polgi nem fogalmazott korrektebbül. Mondhatta volna, hogy semmi helye az önkományzat oktatási bizottsága körül az egyházi iskolák jeleseinek, mert nyilvánvaló, hogy ők az önkormányzati iskolák számára legrosszabb döntést támogatják. Mondhatta volna, hogy normális önkormányzatoknál a normális szakbizottságok javaslatait (melyek a normális tantestületek javaslataira épülnek) a normális testület csont nélkül megszavazza, mert normális önkormányzatoknál a normális képviselők tisztában vannak azzal, hogy a szakterületekhez (elvileg) a szakbizottságok tagjai értenek, akik (elvileg) szakemberek. Most újra el kell olvasnom ezt a mondatot, mert nyilván valahol elhibáztam, ugyanis ez nálunk – úgy tűnik – nincs így.

Barátaim! Nagygyőr Árpád is benne van az oktatási bizottságban! Nem, nem folytatom a felsorolást, hogy még ki. Tehát akkor ismertek a módszerek már, nem történik semmi véletlenül. Úgy sejtem, taktikát kell váltani, de ez nyilván nem a blog témája.

Kozma Attila megjelent ezen a nyilvános beszélgetésen, valószínűleg őt érdekli legjobban a ceglédi iskolahelyzet. Mert az, hogy a ceglédiek nem akarják privatizálni a kórházat, ez nem számít, bár kíváncsi lennék, az önkormányzat ezt honnan tudja. Talán nem egy városban lakunk, vagy mi soha nem találkozunk a felméréseket készítő emberekkel? Ja, hogy olyan felmérések készülnek, melyekben már előre ott vannak a válaszok?

Táncsics Iskola:

Válasz:Réthi Marit akarják a Ceglédiek.

Várkonyi Iskola:

Válasz: Mindegy ki, csak ne a Milusné Józsa Márta (Földi László után szabadon).

Ceglédi Kórház:

Válasz: A ceglédiek nem akarják a kórház privatizációját.

...

Legközelebb tehát el sem kell mennünk szavazni sem, mert kész szavazólapok lesznek, behúzva a megfelelő rubrika. Ne fáradjon a polgár gyaloglással, gondolkodással. Csak dolgozzon szépen, ahogy csillag megy...

Orwell: 1984 – aztán huszonhárom évvel később (a regény címéhez képest) le kellene nyelnünk gondolatainkat, véleményünket, legjobb lenne, ha senki nem szólna semmiért. Egy kisebbség mindig tudta irányítani a többséget. Voltak olyan helyzetek, amikor a többség hallgatott a kisebbségre, s volt olyan is, amikor a kisebbség akarta elhallgattatni a többséget.

Mi hallgatni akarunk? Beleegyezőleg bólogatni? Szégyenkezve, megfélemlítve lehajtani fejünket? A rendszerváltozás után tizenhét évvel?

Nem hinném. Látom, már folyamatosan jönnek az e-mailek. HOlnap folytatjuk. Mindenképpen, mindenhogyan.

Puszi:

Josephin