Ennyit a szolidaritásról. Úgy látszik, több vélemény hangzik el itt holtakról, művészetekről, kultúráról, mint élő emberekről, mint égető gondokról. Persze nincs ezzel baj, majd unokáinknak elmeséljük, hogy mi milyen klassz csajok és pasik voltunk, mert...
Álszentek vagytok, gyerekek, nem csak a szexualitás terén. De a ti dolgotok. Az emberség pártsemleges, a szolidaritás is, az együttérzés is. Én legalábbis hiszek ebben.
Nincsenek is már ambícióim ezen a téren. Meggyvágó írta itt valamikor, hogy nincs információja erről az ügyről. Meg valamikor Bon, hogy bízzunk a képviseleti demokráciában. Csakhát a politikai bohóckodások, a pártzászlók lengetése nem is olyan nagyon érdekes, bosszankodunk, azt hisszük, mi jobban tudjuk, de mindennek kell határának lenni.
A Várkonyiból valamikor sok pedagógus elment, mert nem akart együttdolgozni egy autokrata igazgatóval. Ez az autokrta igazgató még mindig számtalan embernek megkeseríti az életét. Ilyen a jog. Ha hagyjuk, hogy ilyen legyen. Az önkormányzatnak már régen fel kellett volna jelenteni, ráverni az összes költséget mindenben, mindenért, mert Kozma Attila nehogy azt gondolja, büntetlenül tehet bármit, bárkivel. Más elmondani a véleményünket, s megint más feljelentéseket fogalmazni, rágalmazni, hivatalos szervekhez járni, akik hivatalból kénytelenek foglalkozni egy ámokfutóval.
Nem volt elég egy eset. És véleményünk sincs, csak arról, hogy Sárik Péter koncertje nem volt jó, meg mindegyik párt olyan, amilyen, persze szintén nincs véleméynünk a terjedő agresszióról, a szélsőjobbról, meg a városi rendezvényekről...
Értem én ezt. Meg is értem. És átgondolom.