Tegnap elszakadt a melltartópántom. A Windows nem jelölte hibásnak ezt a szót így, bár kétségeim vannak, mint általában is, de amikor egy erős szittya asszonynak erős keblei elindulnak égbe-világba, akkor komoly a helyzet, még akkor is, ha a Windows nem ismeri fel a hibát.

Olyan helyen voltam, ahol ez kissé kellemetlennek tűnt. Ilyen megbízhatatlanok a műanyagok, nagyanyáink korában ez nem volt ennyire közveszélyes.

Meghallgattam, megnéztem ma a híreket, minden a csúcsok körül forog, mondtam én eddig is. Ha lehetne helyettük szégyenkeznem, megtenném, de ennek semmi értelme nem lenne. Lassan szembesülök azzal, hogy ez egy szégyentelen ország, szégyentelen vezetőkkel, félelmek között vergődő kisemberekkel, s akkor most jön ez a hülye pénzügyi világválság, a világ vezetői igyekeznek legnormálisabb formájukat hozni, mi meg...

Fodor Gábor szerint van már nemzeti csúcs, úgy hívják, hogy Országgyűlés. Ha ez komoly mondat, ha az Országgyűlés a csúcs, milyen lehet a többi, kérdezhetnék a szkeptikusok, cinikusok és leszbikusok, de nem kérdezik. Már ők se kérdeznek semmit. Orbán vezér meg csak bizonyos kérdésekért képes garanciát vállalni a szombati csúcson, de azért nem, hogy Gyurcsány ismét átveri az európai vezetőket, mondta ő. „Pofája az van”, hogy idézzek a Hair-ből egy mondatot, de itt be is fejeztem a kommentárt. Ez nem a nemzeti csúcs lesz szombaton, hanem a nemzeti seggek találkozója, egy kis gúnyos vigyorral, egy kis köpködéssel, egy kis semmitmondással, egy kis nagyotmondással... A szokásos.

Persze ez a pénzügyi világválságot nem érdekli, csak jön majd, s lekaszálja, amit le akar kaszálni.

Megnéztem itthon is Apáti-Tóth szűkített kiállítását. Most erről nem írom le a véleményemet, fáradt vagyok hozzá, leszűkítette az agyamat, a művészetekről alkotott elképzeléseimet. Talán majd hétvégén.

Egyik barátunk mondta valamelyik nap, haláli pofa, egyetemi tanár: gyerekek, nem akarja senki tudomásul venni ebben az országban, hogy nem mindegy, a farok melyik végén állunk! Hímsoviniszta duma, de kivételesen tetszett.

Most megyek aludni. Menjetek ti is. És fel ne ébredjetek édes álmotokból soha többé, alvajárón menjetek dolgozni, ne lássatok, ne halljatok, ne érezzetek semmit. Talán már nem is érdemes.