Nem volt ma kedvem semmihez, pedig szabadságom voltam, lehetett volna sok mindent csinálni. Munkát is kereshettem volna otthon, de még ahhoz sem fűlött a fogam. Ez ma egy elpocsékolt nap volt. Nyilván nem az utolsó.
A tegnapi ünnepség jár a fejemben, meg az esti „buli”. Hát, erre kár pénzt költeni. A hangosítás minősége minősíthetetlen volt. Sok fiatalt láttam, kevesebb idősebbet. A cigány kisebbség jelentős számban képviseltette magát, a lumpen népség is jól érezte magát, kellő alkoholmennyiség után még táncoltak is. Városunk nagyjait nem láttam. Ők sem bírták ezta ricsajt, gondolom elbújtak. Nem volt türelmem kivárni, amíg előkerülnek.
Nem értem, miért kell ezekre a bulikra pénzt költeni. Valószínűleg keveset költenek rá, ha ilyen színvonalú, persze a többtől sem lenne jobb. Azt hiszem.
Ma olvastam a Kék Újságban, hogy Apáti-Tóth kiállítása megnyílt. Persze hallottam már róla. Nem hiszem, hogy megnézem, elég volt, amit eddig láttam. Kicsit elcsodálkoztam azon, hogy 450 000.- forinttal támogatta a város. Persze a tehetségeket támogatni kell. A tehetségeket. Csúnya vagyok, de kíváncsi lennék, ha nem a szekértábori „művészről” lenne szó, akkor is kapott volna-e ennyit.
Nem lett jobb ez a mai nap attól, hogy ideültem a számítógéphez. Be is fejezem. Talán sétálok egyet. Bár ahhoz még meleg van. Majd lesz valahogy.
Pá:
Josephin
(Neked is pá, Pax!)
