Kilyukadtunk a lényeghez: ÉRDEKEK! Hogy ezek a bizonyos érdekek mennyire mozgatják jól vagy rosszul a világot, azt nyilván látja, aki látni akarja. Aki nem akarja látni, az mindenféle magyarázatokat talál. Trianontól Wass Alberten át Horthy Miklósig. De az a tényeken nem sokat változtat, vérmérsékletünk szerint reagáljuk le ezeket az ügyeket, aztán lecseng. Minden csoda három napig tart, tartja a mondás, s tényleg így is van.

A legmegfelelőbb kontroll a képviseleti demokrácia lenne, ha a képviselők valóban közreműködők, hozzáértők lennének. Biztosan emlékeztek Keller László rövid pályafutására, mint közpénzügyi államtitkár, vagy mi a csoda. Egyetlen ügyből sem lett ügy, valamennyi elvérzett az ügyészségen. Persze ez Polt Péter pártszimpátiája ismeretében nem is csoda.

Csak az autópálya-építéseket vegyük nagyító alá. Mitől is másfél-kétmilliárd forint egy kilométer, amikor olcsóbban is meg lehetne csinálni? Ha valaki vizsgálatot kezdeményezne, akkor semmit sem találna, minden jogszerű, szakszerű, érthető, elfogadható, csodás. Komoly szakemberek azt állítják, a közbeszerzések kincsesbányák, s ezekben működik igazán a kapcsolati tőke, a párthűség, bármiféle lojalitás. Ha bárki megvizsgálná ezeket a közbeszerzéseket (csak a ceglédi ügyeket nézzük meg), nyilván semmit nem találna. Persze mindenki tudni és látni vél mindent, miközben semmi nem bizonyítható, legalábbis a földi halandó számára. Földi polgármesteréknek esetleg lett volna módjuk megkapargatni a felszínt, de nem tették, jobbnak látták végkielégíteni a jegyzőt és a volt polgármestert. Az eredmény ismeretes, a város fuldoklik az adósságban, van egy kétes minőségben, kétes praktikummal, kétes építészeti és művészeti értékekkel bíró strandfürdőnk, amely még mindig deficites (s talán az is lesz örökké), ám az okokról, a felelősökről nem nagyon szól senki, ha van egyáltalán felelős. Persze biztosan lehetne találni. Elsősorban az akkori testület, a költségvetési és pénzügyi bizottság tagjait, vagy ha mást nem, a szerződéseket, a műszaki kivitelezés ellenőrzési naplóit, a műszaki átvételt aláírókat. Az ő nevük nyilván olvasható, mint ahogyan az akkori képviselők nevei és döntései is ismertek. Ipari Park, a szennyvízcsatorna-hálózat építésével kapcsolatos kezdeti hazudozás... Lehetne sorolni ügyeket, amely ügyek, döntések sorozata, döntnökökkel, pályázókkal, kivitelezőkkel, stb.

Számomra ezek legalább annyira rejtélyesek, mint a kórházi menedzsment, a kht. nyakára ültetett kft. Ezt még a mai napig sem magyarázta el nekem senki, hogy mitől is jó ez így.

Tehát az érdekek mozgatnak mindent, mert Kozma Attila vagy Réthy Mária kinevezése pusztán politikai döntés volt, de rövidlátás is egyben, mert az oktatás az alapkérdés, szakmai kérdés, nem lehet politikai csatározások harcmezejévé tenni.

Emlékszem, valamikor a CEFET nyilatkozta Kozma Attila esetében, hogy neki esélyt kell adni. Az eredmény közismert, s ilyen áron ne kapjon senki esélyt, akiről eredendően köztudott, hogy alkalmatlan.

Don Quijote harca ez ma, ha egyáltalán valaki akar valamit. Baráti társaságokban elhangzanak nagyon értelmes vélemények, de ezek soha nem jutnak el a várásházáig, s ha eljutnának is, hatástalanok maradnának. A civil kurázsi beteg. Mert bosszúálló a világ. Miközben mosolyogva átbiccentünk az utca másik oldalára, addig azt gondoljuk, menj a fenébe te szemét! S ugyan meddig lehet így élni?

Most mennem, kell, de még folytatjuk.

Pá:

Josephin