Kedves Gábor, Neked igazad van! A hatalom nem szorul senki tanácsára sem. Nem feltétlenül azért, mert mindent jól csinál, hanem mert azt gondolja, hogy mindent jól csinál. Morális, szakmai, politikai kontroll? Az ennyire egyet nem értő országban ez is egy újabb zsákutca, politikailag, morálisan annyi ellentmondani való van, hogy ezek mellett a szakmai érvek már el sem jutnak a megfelelő fülekig.

Hajdú Bandi bácsit emlegettük nem olyan régen. Nem sok mindent kellene tenni, csak leülni vele beszélgetni, s néha kérdezni, közben jegyzetelni. Csak ezek a jegyzetfüzetek mindig üresek maradnak.

Most át akarjuk festeni az országot, hol ilyen, hol olyan színűre. Ez a legfontosabb feladat. Nem számít, mennyibe kerül, nem számít ki nyer, ki veszít.

Szívem szerint egyébként nagyon szeretnék hinni a képviseleti demokráciában, de az elmúlt tizennyolc év nem arról szólt, hogy „morálisan, szakmailag, politikailag” legalább a minimumot elérték volna tisztelt képviselőink... Sajnos. A civil kontroll meg nem működik. Sem morálisan, se szakmailag, se politikailag. Egyébként is kevés az információ, vagy semmi, összezárnak a hatalom elemei, amikor támadás éri őket. Marad az utca. Amely szintén nem vezet sehová, akár csak békésen tüntet az ember, akár utcaköveket dobál...

Tehát aléltan kell látnunk, hogy átneveznek iskolákat, nem elég érdemes emberekről akarnak elnevezni utcákat, alkalmatlan vezetőket neveznek ki, hol itt folyik el a pénz, hol ott, miközben mindenre van kész magyarázat.

A civil kontroll, igen, az segíthetne, ha lenne a civilek részéről sok-sok olyan mértékadó nyilvános vélemény, amely meghátrálásra késztethetné a hatalom képviselői. De nem nagyon van, s ha van is, rögtön politikai felhangokkal fűszerezik meg a mondandót. Annyira megosztott politikailag az ország, hogy a józanságnak még maradványtünetei sincsenek, nemhogy kommunikáció, tisztességes tárgyalás, esetleg egy baráti mosoly... Akkor innen folytassuk majd.

Pá:

Josephin