A monoki erdőtulajdonosok megbírságolása az igazság megcsúfolása - részben. Arról is szól, hogy hogyan működik a hatóság, mennyire gyakoroljuk jogainkat és kötelezettségeinket. A fatolvajok elkapása biztosan nehezebb feladat, mint kiróni a bírságot, vagy esetleg megtenni a tolvajlásról a feljelentést.

Tegnap este néztem a híreket a melegfelvonulásról. Nem szimpatizálok különösebben a melegekkel, de tőlem ott vonulnak fel, amikor csak akarnak. Az a néhány (tíz, száz?) ellenfelvonuló csinált nekik igazán reklámot, akik a közerkölcsök „védelmében” Molotov- koktélokkal, kövekkel, tojásokkal felvegyverkezve fogtak a küzdelemhez.

Biztosan megtudjuk hamar, hogy mennyibe kerültek a kivezényelt rendőrök, az eszközök, a megsérült rendőrautók, a felborogatott, összetört kukák, padok, egyebek...

Néhányan megsérültek, néhány ellenfelvonulót előállítottak. Eljárás indul ellenük, a szokott színvonalon, a szokott eredménnyel, hogy legközelebb ugyanott, ugyanúgy „védelmezzenek”, ellentüntessenek.

Ha ez a demokrácia, a szabad vélenynyilvánítás, akkor megeszem a ... nem is tudom mit.

Civil kurázsi, mondogatták itt a blogon néhányan régebben. A civil szervezetek kontrollt kell hogy jelentsenek a hatalommal szemben. Próbálkoztam megfejten iezt a talányt. Vajon melyik civil szerveződésnek van akkora súlya és bátorsága, hogy bármit is megmondjon itt Cegléden bárkinek? Én egyetlen egyet sem találtam. Az egyéni akciók nem jellemzőek, egyedül Kozma Attila hajlandó feljelenti még az Atyaúristent is... Persze én nem a feljelentésekre gondolok. Az nem út, hanem a párbeszédre. Kivel lenne hajlandó kommunikálni a hatalom a saját fészekaljából származókon kívül? Ezen gondolkodjatok!