Műveletlenségemnek köszönhető, de fogalmam sincs, kitől származnak az idézetek. Kedves Catcher! Világosíts fel. Annyira nagyon nem tetszettek, de ez nem jelent semmit. Sznobizmusom csak a legismertebb költők műveit engedik beférkőzni leszűkült látókörömbe, s csak azokat, amelyekre mások is azt mondják, hogy hű, de jó! (Nem akarok ironizálni, de tényleg nem tudom, kiről van szó!)
A fröcsögésre visszatérve még egy pillanatra, azt hiszem, a viszonylagosság nem lehet mérvadó ebben az esetben. Csak egy példa: Az Apáthi-Tóth és Fehér Ferenc féle médiaszörnyület után úgy tűnik, Bányász Barna gatyába rázta a CTV-t. Az nyilván nem várható, hogy tényfeltáró riportokban a visszásságok is megjelenüljenek, de korrekt tájékoztatást nyújtanak. Jól szerkesztve, jól vágva, amennyire ezt a lehetőségek megengedik. Attól viszont ideggörcsöt kapok, amikor olvasom az online híreket, az előzeteseket, s tévesztések, nyelvtani hibák fordulnak elő a szövegben. Apróság, de nem csak ceglédiek tévednek a televízió honlapjára, bárki bárhol láthatja a világban. Ez csak pici igényességet, pici odafigyelést kívánna meg. Az, hogy én itt a blogon összevissza írok mindenfélét, s tele van hibával, legfeljebb azt mondják rám az emberek, ugyan mit lehetne várni tőlem. Ez a szőkeség azt hiszi magaráól, hogy ... pedig csak frusztrált. Talán így van, de mint írtam tegnap, a frusztráció bizonyos esetekben absztrakcióra kényszeríti az embert. És ez érdekes játék.
Ha Bányász Barna ezt fröcsögésnek ítélné meg, akkor nagyon csodálkoznék. Nyilván azt mondja (s ezt nem kell nyilvánosan megtennie), mert értelmes fiú, igen, ez tényleg így van. Persze az emberek nehezen mondanak ki ilyet, nehezen ismerik el, hogy hibáztak, hogy nem jól végezték a dolgukat, hogy nem olyan szépek és okosak, mint azt szeretnék, mint ahogyan szeretnék elhitetni másokkal...
A rokoni kötelezettségek olykor nehéz terhet rónak az emberre. Tegnap meghívtak a Várkonyi estre, ügyes a gyerek, meg szép is, meg okos is. Vittem csokoládét, virágot, tapsoltam, mosolyogtam. És szenvedtem (mint valamikor a saját gyerekeim hasonló rendezvényein). Amikor a pedagógusok átmennek rendezőbe, koreográfusba, elfojtott, titkos vágyaik az emelkedett művészet labirintusába kergetik őket, hát az nem olyan nagy élmény. Persze a szülők élvezték, hiszen ügyes a gyerek, meg szép is, meg okos is. Jaj!
Most mennem kell. Valami ebédnek is lennie kell ma.
Pá:
Josephin
