Rám nem jellemző módon ma korán felébredtem. Valamiért rosszul aludtam éjszaka, furcsa álmaim voltak. Nem rémísztőek, csak furcsák, olyan idegenek, mintha nem is velem történtek volna. Persze minden jobb lesz majd egyszer, még az álom is.

Azt mondják Lizik Zoltán már Kanadában téríti (és szédíti) a híveket. Azt hallottam, hogy nem is volt olyan nagyon önkéntes ez a hazát (szívet, lelket) cserélünk akció, a főnökei „kivetkőztették” a reverendából a nagytiszteletű urat kétes ügyletei miatt. Állítólag vizsgálatok folynak még most is, mert nem tudott elszámolni jelentős összegekkel. Nyilván nem lesz persze semmiféle büntetőügy ebből, hiszen az egyház még mindig állam az államban, s mindenáron megvédi a presztízsét (azt a keveset is).

Az azért elgondolkodtató, hogy Lizik nagytestvér egyedül ment ki Kanadába, nem vitte magával feleségét. Mennyi időt is töltött Cegléden? Három évtizedet? S mennyi embernek keserítette meg addig az életét? Soknak. Jobb lesz a következő? Nem hinném. A papok tanult emberek. S értenek a pénzcsináláshoz. Komoly erkölcsi gátlásaik sincsenek. Egyszer olvastam egy könyvet a pápaság történetéről (Peter de Rosa: Krisztus helytartói), a kezdetektől egészen II. János Pálig bezárólag. Azóta gyanakodva figyelem az egyházak tevékenységét.

Egyszer minden gazember megbukik. Egyszer minden gazember megbukik? Nem, naivitás lenne ezt hinni. Ebben a káoszban csak nagyon kevés gazembert csípnek el.

Azt mondják, az egyházi iskolák aratnak most a beíratkozáskor, a két önkormányzati iskola csak kis szelethez fog jutni a „gyerektortából”. Ez nyilván nem az önkormányzattal kötött szerződéseknek köszönhető. Divat lett a „nagyonkereszténység”? Ez is benne van, bár az Arany-féle módszer a hatékonyság oka. A gyökereknél kell kezdeni. Persze most nem a hitéletre gondolok, hanem egészen másra. Az óvónőket kell megvásárolni! Ők javasolják a szülőknek, hová is érdemes beíratni a gyereket. Arany igazgató úr pedig hatékonyan meg tudta győzni arról az óvónők zömét (apró ajándékokkal, hidegtálakkal, és még ki tudja mivel), hogy a Refi a csúcs.

Ha a szülők belegondolnának, akkor rögtön rájönnének, hogy az óvónőknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy szakmailag melyik a legjobb iskola, hiába űznek rokonszakmát, sem ismeretük, sem rálátásuk nincs, nyilván csak megvásárolhatóak lettek, s hülyeségeket beszélnek. Sajnos a városvezetés se nagyon védi saját iskoláinak működését a szabadversenyt tisztességtelen eszközökkel művelő egyháziakkal szemben. Az én ismereteim szerint ez se nem tisztességes, se nem keresztényi, se nem normális dolog. De ez jutott.

Talán ez is része az integrált városfejlesztési stratégiának (legalábbis szellemi értelemben, bár ezt a szellemiséget meg lehet azért kérdőjelezni).

A Budai úti fürdő nagy teher lehet, s értem a szándékot, hogy valami nagyon rosszból valami kicsit jobbat csináljanak. Takáts László kisded játékai majd kimenekítik a heringként fürdőzőket az unalom tengeréből, a hadiparkban majd rácsodálkozhatnak a különféle haditechnikai eszközökre, bemászhatnak egy (remélhetőleg) működésképtelen tankba, felmászhatnak az ágyúcsőre. Komoly szellemi igényeket fog ez kielégíteni. Mint ahogyan az is szervesen kapcsolódik Cegléd múltjához, történelméhez, szellemiségéhez, hogy skanzenként, a falusi turizmus erősítéseként székely falut építsenek a fürdő közelében. Zseniális ötlet, de honnan lesz ezekre pénz? Takáts László tankosat játszik, más nemzeti érzelmektől fűtötten idehozza a Wass Albert által megálmodott székelyföldet...

Máris látom „megmentődni” és felívelni Cegléd jövőjét. Végre van jövőképünk! Horváth Szabolcs alig győzi majd elszállásolni az eddig üresen tátongó kempingjében a tülekedő külföldieket...

Csodálatos ez a világ, és határtalan benne az emberi hülyeség, még akkor is, ha épp integrált városfejlesztési stratégiának hívják is.