Nem olyan régen értem haza Pestről, s úgy voltam vele, csak lefekvés előtt szaladok fel megnézni, vajon történt-e valami. Mostanában nem sok minden történik itt a blogon, így én is kissé belefáradtan ücsörgöm a gép, a monitor előtt. De ez nem is érdekes. Meglepetés ért.
Kedves Tánczos Tibor!
Megtisztelő számomra a jelentkezésed, s nagyon örülök. Kezdésnek tisztázzuk a dolgokat, már csak azért is, mert sejtettem, előbb-utóbb erre sor fog kerülni.
Amikor egy évvel ezelőtt egy szűk baráti társaságban felmerült a blog ötlete, akkor azt mondtam, ez hülyeség, halott ügy. Több „jó tollú” írástudó is szóba került, mint a blog leendő szerzője, aztán csak én maradtam, nem a jó toll, hanem a szabadidő, egy bizonyos szabadság miatt. Kedves barátaim megszervezték, hogy teljesen anonim legyek, internet-kapcsolatot, helyet, teret adtak, arról volt szó, váltogatom a hozzáféréseket, mindig más termináljáról jutok a bloghoz, aztán mégsem így alakult. Bár ha kívánod, ezt is megoldjuk. Azt nem tudom, hogy számítástechnikai szempontból ez hogyan működik, de működik. Barátaim azt mondták, az én vedelmemben történik ez így. Biztosan, bár én egy akaratos, hülye liba vagyok, s azt gondoltam, engem ezért senki nem bánthat, mert nincs miért. De meggyőztek, s valahol a blog magán- és közélete is meggyőzött, jobb kicsit vigyázni, bár még mindig azt hiszem, teljesen mindegy, ki a blog szerzője.
Már tudjuk, nem volt szerencsés a névválasztás (mint ahogyan Te is utaltál rá, s gondolom hiszed is, hogy nem tévedsz), de ez már így marad. Olyan internetes kapcsolatokon keresztül akartunk megjelenni (mert tudtuk, hogy az lesz az első, hogy kiderítsék, kiderítsétek, ki a szerző), amelyeknek gazdái – ha épp úgy hozza a helyzet – meg tudják védeni magukat. Már látom, teljesen önálló kapcsolatot kell hamarosan létrehoznom, de ezt a barátaim meg fogják oldani helyettem. Egyébként szívesen megmutatnám Neked a keresztlevelemet, s felmenőim között tényleg volt egy Josephin nevű borzasztó nő. Persze reménykedem, én azért nem vagyok annyira borzasztó...
Kedves Tibor!
Igazat kell adjak, most megnéztem, tényleg ott a Ceglédi Hírmondóban a fideszes hirdetés mellett nagyon apró betűkkel az, hogy „fizetett hirdetés”. Nem magyarázkodom, nem mentség a több dioptriám sem, figyelmetlen voltam. Viszont az egyházi iskolákkal kötött szerződéseken kissé csodálkozom. Én eddig úgy tudtam, hogy az egyházi iskolák is oktatási feladatokat látnak el Cegléden. Legalábbis formailag. Most azt írod, hogy ezekkel a szerződésekkel szentesítettétek, amit eddig is csinálniuk kellett volna. Ezt nem is értem. Teljesen azt sem értem, mit jelent, hogy állami normatívákhoz, támogatásokhoz jutnak így. Eddig is az állam dotálta közvetlenül vagy közvetve ezeket az iskolákat, az egyházak pénze is állami pénz volt, tehát ez nem világos számomra. A fentartóság csak a hitéletre és az állam az államban fejezetre vonatkozott. Tehát az én szőkeségem még magyarázatot kíván, hogy jobban megértsem ezt a helyzetet.
Kedves Tibor!
Valóban igazad van, sokszor tévedek. Nem vagyok, nem lehetek ott mindenütt, s valójában szinte sehol nem vagyok ott, tehát a blogra felkerült információk másodkézből kapottak (bár sok szűrőn keresztül kerülnek fel a világhálóra). A csúsztatásokat (ha tényleg van ilyen), tudd be tájékozatlanságomnak és szőkeségemnek, bár én erről azt gondolom, az éremnek több oldala is van, s szeretjük azt látni, amelyik számunkra fényesebb. Igaz ez mindenkire. Nyilván rám is igaz, de ha látnád, hogy a háttérben sokkal aktívabb élet zajlik a blog körül, mint nyíltan a blogon, akkor meglepődnél. Az embereknek van véleményük, de tele vannak félelemmel, kétséggel, gyanakvással, s ez komoly kritika a mai világgal, az ország és a város vezetőivel szemben is. Talán egyszer megmutatom, mi is a valóság, s akkor Te is látni fogod, mi a csúsztatás, s mi nem.
A blogon már számtalanszor leírtam, a jelenlegi városvezetés nehéz örökséggel kezdte működését. A mennybe mehetne, ha nem szúrná el apró dolgokkal (vagy épp nem aprókkal).
Megtisztelnél mindannyiunkat, ha elmagyaráznád nekünk a menedzsment-szerződést is, meg a Táncsics igazgatóválasztást. Kérdésünk biztosan lesz ezer, s ha megtiszteltél jelenléteddel itt a blogon, mi megtisztelünk bizalmunkkal, s ezzel a szűk (vagy nem is annyira szűk) nyilvánossággal. Nem azért, mert mi mindenképpen küzdeni, leváltani, megdönteni, győzni akarnánk, hanem egyszerűen csak kommunikálni, kérdésekre választ kapni. S ez a legtöbb, amit tehetünk. Ti talán sokkal többet, s mi ehhez a blog nyilvánosságával csak segítséget, szellemi támogatást, s egészséges kritikát biztosíthatunk, mást nem.
Én nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél bennünket, s reménykedem, lesz még több látogatásod is nálunk.
Üdvözlettel:
Josephin
