A prostitúció ősi mesterség, mondják azok, akik tudják. Vannak előnyei és hátrányai, persze a mai nagyon vallásossá és nagyon kereszténnyé ájtatosodott Magyarországon nem illik beszélni. Már nem is tudom hol olvastam, hogy százezer főiskolás és egyetemista van közöttük, akik így tudják finanszírozni a tanulás, a mindennapi megéléhetés költségeit.

Korondi a mérleg nyelve. Ezt ő nagyon jól tudja, és nagyon ki is használja. Ordas? Lehet. Nem az ő ordasságával van a baj, hanem hogy Cegléden nem működik (Cegléden sem működik) a civill kontroll. A véleménnyel rendelkező különféle társadalmi rétegek titokban tartják véleményüket. Az okoról már számtalanszor beszéltünk, itt, a blogon is. Történelmi okai is vannak, bár én azt gondolom, sokkal jelentősebb a prostituálódott hatalom, a prostituálódott politika nyomásgyakorlása.

Amikor a gyűlöletbeszédről akarnak törvényt alkotni, akkor oda lyukadnak ki, hogy hogyan kellene, lehetne korlátozni az újságírók, a média véleménynyilvánítási szabadságát. Ez számomra döbbenet, és egyben biztató jel is, hiszen akkor a hatalom tart kicsit a nyilvánosságtól. Az Európai Unió tagjaként persze soha nem fogják tudni korlátozni hatékonyan a nyilvánosságot (vagy ismét évtizedekre kiírjuk magunkat Európából).

A Korondi-jelenség viszont egyértelműen arról szól, hogy a magyaroknak szükségük van minimum egy ellenségképre. Az oroszokat már nem érdemes utálni, a zsidók, cigányok, egyéb kisebbségek utálata túlságosan általános. Konkrét személyek kellenek, akik ellen lehet harcolni, akikről véleményt lehet mondani, akik miatt utcára lehet vonulni.

Persze a társadalom zöme normális, még akkor is, ha van titkos véleménye, normálisan baloldali, normálisan jobboldali, vagy egyszerűen pártnélküli módon normális.

Külföldi elemzők írják, Magyarországnak a legnagyobb kárt saját politikai elitje okozza. Ezen érdemes elgondolkodni. Csak Ceglédből induljunk ki. Az előző önkormányzati garnitúra bődületes baklövéseket követett el. Nem biztos, hogy tevőlegesen a testületben ülők zöme, hanem egyszerűen engedve Sós János és Balogh Edit idáig vezető ámokfutását. Az emeszpés többség mai napig is ugyanúgy ott ücsörög a testületben, s ugyanúgy nem alkalmas szakmailag bármiféle komoly döntés meghozatalára, ugyanúgy elmennek mellettük az események, mint hosszú éveken keresztül. Nyilván – ha lenne bennük bármiféle erkölcsi tartás, bármiféle morális értékrend, akkor – már régen vissza kellett volna adniuk mandátumukat, teret kellett volna engedniük a fiataloknak, akik esetleg tényleg hozzáértő szakemberek lehetnek. Nem tették, nem teszik meg, s innentől kezdve nem tekinthetők másnak, csak megélhetési politikusnak, akit nem érdekel sem a város, sem a fejlődés, semmi. (Ennek elég jó bizonyítékai a városi honlapon lévő testületi jegyzőkönyvek)

Ám ez a fiatalítási kérdés sem egyértelmű, hiszen a helyi Fideszben elég sok fiatal található, s tessék, itt az eredmény. Nyilvánvalóan jobbak, mint az előző, gazdasági káoszt teremtő MSZP-s többségű testületek, de bennük sem teng túl az erkölcsi tartás, sőt, elég gátlástalanul képesek megtenni bizonyos lépéseket céljaik elérésére.

Mit lehet tenni egy városért? Van-e Cegléden olyan, aki sokat tesz a városért, aki megérdemel díjakat? Bizonyára. Azokat, hagyjuk, akiknek eleve ez a dolguk, hogy hivatalból működjenek a város érdekében, hiszen ezért kapják a fizetésüket, tehát semmiféle díjat nem kaphatnak. Azok kerülhetnek szóba, akik a város jóhírét öregbítik (ha van „ilyene” a városnak), akik kimagasló teljesítményt mutatnak, akik tehetségesek, akik országos, nemzetközi viszonylatban is jelentőset alkotnak, akik bármi módon, huzamos időn keresztül, erős erkörcsi tartással, példaértékű emberi megnyilvánulásokkal mutatják az utat, akik tudják és vállalják is, hogy politikán kívül, aktuálpolitizálás nélkül is van normális élet...

Én több nevet is fel tudnék sorolni, de nem teszem.

Nem a ruha teszi az embert. Ha polgármesterünk kurvának „álcázza” magát, tegye. Rácsodálkozom ugyan erre a gondolkodásra, de nem érdekel, viszont polgármesterként illene talpig (tetőtől talpig) úriembernek lenni. Persze én nem akarom eldönteni, hogy melyik megy neki jobban, a kurválkodás-e vagy az úriemberség. S ezzel ismét ugyanott tartunk, mint eddig.