Kedves Kisfaludi Péter!

Köszönöm a támogatásodat, de ezt úgy veszem, hogy nem csak nekem szól, hanem a ceglédi közéletnek, a ceglédi embereknek is.

Tudok erről az elemző dolgozatról, e-mailben megkeresett a hölgy, de abban maradtunk, inkább a blogon megjelenő tartalommal foglalkozzon, s ne a személyemmel, az fontosabb. Ennyiben maradtunk, így én kíváncsian várom, mire jutott. Természetesen nem kérem, hogy küld el nekem a dolgozatot, kivárom, amíg megjelenik a Gerjepartban. Türelmes vagyok, még ha nehéz is olykor.

Ez az elemző dolgozat egyébként örömmel tölt el, mert azt jelzi, nem hiába „töröm magam”, az embereket érdekli a közélet, a mindennapi problémák. Nem számítok túl sok dicséretre, tisztában vagyok saját korlátaimmal, de már az jó, ha a blogra felhívja a figyelmet ez az elemzés.

Persze kétségeim nekem is vannak, folyamatosan, hogy mi értelme ennek az egésznek, jutunk vagy juthatunk-e így valahová, de mindig oda lyukadok ki, a blog csak egy bizonyos szemléletű véleménynyilvánítás, lehet az itt megjelenő gondolatokkal vitatkozni vagy egyetérteni.

Épp ma kaptam egy e-mailt, melyben azt kérdezik tőlem, tényleg csak „szar emberek” élnek Cegléden? Erre azt tudom mondani, hogy egyáltalán nem csak „szar emberek” élnek Cegléden! Sőt, én finomítanék ezen a megfogalmazáson, hiszen azért, mert én nem értek egyet bizonyos emberekkel, bizonyos folyamatokkal, bizonyos gondolatokkal, bizonyos szellemiséggel, még nem jelenti azt, hogy nekem van igazam, s akiket bírálok, rossz emberek lennének. Csak erről meg kellene győzni, kommunikálni kellene, s akkor lehetne valamire jutni. Soha nem állítottam, hogy tévedhetetlen lennék, mint ahogyan más sem. Ha jól tudom, harminchétezer ember él Cegléden, a közéletben „megfordul” kétszáz-háromszáz. Ők irányítják a várost, az intézményeket, rajtuk múlik sok minden (lásd az előző testületek őrült rossz döntéseit!), ők vannak a közfigyelem középpontjában. Nyilván éri, érheti kritika őket, nyilván lehet és kell is bírálni döntéseiket, nyilatkozataikat, tetteiket, ha van miért, még akkor is, ha a városban számtalan pozitív dolog történik, kicsik és nagyobbak, fontosak és kevésbé fontosabbak.

Szóval, kedves Kisfaludi Péter!

Köszönöm még egyszer támogatásodat, s kíváncsian várom a Gerjepart következő számát. Addig is minden jót kívánok Neked, és mindenkinek!

Üdvözlettel:

Josephin