Engem nem nagyon irritál már Tótin Lóránt mondata. Olyan ez is (ugye rettentően viszonylagos!), mint az, hogy Wass Albertnek mi köze is lehet a politikához. Én nem tudom megítélni, volt-e köze háborús bűnökhöz, a művészetét lehet szeretni vagy sem. S egyiki sem baj, főleg nem bűn. Az viszont baj, ha a politika citálja be céljainak szentesítésére ezeket a műveket, a művészeket. Saját véleményem az, hogy Wass Albert neve fel sem került volna a blogra soha, ha nem elcseszett, politikailag megformázott igazgatóválasztás erőszakosan felmagasztalt kelléke.
Erről persze nem Wass Albert tehet, hanem a szakmaiságot Wass Alberttel felváltani kívánó, akaró politika. De ezt már sokszor megbeszéltük, erre a politizálásra és erre a kulturális „hittérítésre” a magam részéről nem tartok igényt. Mint ahogyan az emeszpés propagandára sem. Olyan vád ez is, mintha Orbán Viktor szavaiből (de mondhatnám Gyurcsányt és többit is) csak azt akarnám meghallani, ami tetszik, vagy nem tetszik, engem erősít, vagy nem...
Tehát engem nem érdekel sem a színlelés, sem a magasztalás. Amennyiben valakinek nem tatszik Mária Zita „anyánk magasztalása”, akkor ne olvassa az adott sajtóorgánumot, bár „ennek az emeszpés beütésű” hölgynek akkor is igaza lenne, ha a Magyar Nemzetben vagy a Demokratában jelenik meg ez az írás, s van fogalmunk az elmúlt tizenhét év gazdasági és politikai folyamatairól és összefüggéseiről (Persze ez csak akkor igaz, ha a nagy viszonylagossági és tetszési rendszerben azt is meg akarjuk hallani és látni, ami éppen nincs annyira ínyünre. Ha meg nem akarjuk meghallani, meglátni ami nem tetsző, akkor nyügödt szívvel utálhatjuk Mária Zita anyánkat, meg Wass Albertet, a papokat, a zsidókat, cigányokat, a gárdistákat, a kommunistákat... A lista bővíthető és szabad a választás!)
De hagyjuk a komolytalankodást! Éljen Las Vegas! Vagy nem?
Ha engem valaki megkérdezne, hogy mit is szeretnék 2008-ban (bár erre aztán nyilván soha nem kerül sor), akkor azt mondanám, hogy legyen Ceglédből a Nyugat-Balkán, vagyis rosszul mondom, Kelet-Európa Las Vegasa. Homok van, nyáron meleg is, s az ötlet tényleg nem annyira elvetemült. Önkormányzati tulajdonú játékkaszinók (hideg- és melegbárok, intézményesített, magas színvonalú prostitúció, s pénz, pénz, pénz! Vagy elvesztettem a fonalat, s nem jól gondolom?
Talán lehetne jó az ötlet. Tényleg. Én ugyan nem tudom, miképpen, ki, hogyan és miért akarna itt befektetni (mert gondolom nem a Szabadság tér árnyas fái alatt fognak felállítani félkarú rablókat, s nem a bokrok árnyékában akarnak „itt a piros, hol a piros?”-t játszani a reménybeli milliomosok...
Valaki tájékoztasson engem, még az óévben. Ha lehet.
Egyébként én azt szeretném, ha lenne egy Gubody Ferencünk. Találjátok ki, miért. És azt is szeretném, ha a városban meglévő szellemi erő nem ütközőzónákban, egymásra mutogatással és köpködéssel találkozna össze, hanem a kreativitás, a kommunikáció, a problémamegoldás talaján. S ezek olyan fogalmak, melyekhez aztán tényleg semmi köze egyik pártnak sem, sőt, még Wass Albertnek sem.
Na, csók!
Josephin
