Kedves Kisfaludi Péter!
Köszönöm a biztatást. Igazság szerint nem volt időm mostanában a blogra. Meg kedvem sem hozzá. Meg az van, amit Ön is ír, „semmi nem történik”, alszik a város. Talán.
Kedvem szerint ma azt mondtam volna, utálom ezt az esőt, de mivel az esőt ez nem érdekli, így inkább azt mondtam, még ezt az időt is szeretem. Mint annyi mindent. Akár még a polgármestert, az alpolgármestert is. Semmiből sem tart.
Minden szép lett, minden jó lett. Mindenki elhallgatott, viszont meghallgattuk az aktuális beszédeket, megnéztük, elolvastuk a napi híradásokat, összeütöttük a tenyereinket, ha úgy gondoltuk, máskor meg csak magunkban mérgelődtünk...
A kommunikáció elmélete szerint bizonyára valahol tévedtem. Az üzenet a feladótól nem jutott el a vevőig, talán a kódolással lehet a baj (bár a magyar nyelv elég gazdag ahhoz, hogy ne lehessen túlságosan nagy hibát elkövetni), talán a vevő dekódolásával lehet gond (a hiba az ön készülékében van), vagy a közvetítő csatorna nyeli el a lényeget, ám az is előfordulhat, hogy a vevő szűrője cencúrázza azonnal az uzenetet...
Maradjunk annyiban, alszik a város (amit persze én nem hiszek olyan nagyon), esetleg legyávázhatnék bárkit (bár ez sem tűnik célravezetőnek), maradok hát annál a megfogalmazásnál, hogy a Győzike show (Mónika, Balázs...) érdekesebbek a tudatalattiba űzött véleményeknél. Persze ezt is mi a fenének írom le, hiszen mint ezt egyszer egy kedves és értelmes hozzászóló írta: a piacon több információt tud meg a városról, mint a blogon). Tehát a blogot ki kell költöztetni a piacra. Vagy a piacot be a blogra. Vagy csak a piaci kofákat felkérni közreműködésre. Ám mindez teljesen lényegtelen. Az alvó város alszik. És nem érdekli semmi. Ezt is meg kell érteni, és el kell fogadni.
Írom a blogot, írom, bár olykor azért szívesen olvasnám is. (Hogy nagyon leegyszerűsítsem – tudomást sem véve egyéb ezernyi okról, körülményről, adottságról...–, aludjunk. Az alvás a legjobb stresszmenedzser, tehát akkor majd az álmokról fogok írni.)
Jó hétvégét kívánok. És köszönöm még egyszer a biztatást.
Josephin
