Kedves Szpokk!

Örülök, hogy nem fejezted be első hozzászólásod után, kedvelem azokat az embereket, akik nem adják fel könnyen.

Majdnem megijesztettél, hogy teljesen hülyeségeket beszélek, de aztán kiderült számomra, hamar feladtad az olvasást, mert valóban igazad van, liberális demokrácia van nálunk (és Európa jelentős részén), de a demokráciát közvetlen vagy képviseleti demokrácia útján gyakorolják, nálunk is. Biztosan észrevetted szavazások alkalmából, hogy mit teszel. De hagyjuk ezt, én nem kívánlak kioktatni Téged, semmilyen szempontból sem, legfeljebb a véleményemet mondom el.

Valamikor volt egy katolikus pap barátom (remélem nem haragszik meg az angyalok mellett, ha még ma is barátomnak nevezem), ő mondta, azokat a híveket szereti, akik nem csak bűneiket meggyónni járnak templomba, hanem a mindennapokban, cselekedeteikben gyakorolják vallásukat. Én ma ezt hiányolom, számomra a mai neovallásosság álságos és képmutató, de ez legyen az én problémám.

Valóban nem most jártam iskolába, igazad van, bár nagyképű módon bízom abban, nem teljesen rekedtem meg a  fejlődésben. Igyekszem, igyekszem, de ennyire futja. Valóban lehetne minden embert csodának tekinteni (még ha ez bizonyos szempontból közhely is), de ugyanazt gondolom, mint amit pap barátom tartott, az ember cselekedetei fontosak számomra, talán még sokszor fontosabbak (élethelyzettől függően), mint a gondolatai. A mértékadó személyiségek, az értékek képviselete, s általában az élet, ritkán esik mostanság egybe, bár gyatra történelmi ismereteimet citálva úgy vélem, régen sem volt ez másképp, legfeljebb ma már gyakrabban zuhanyozunk, vannak életünket megkönnyítő (vagy megnehezítő) technikai eszközeink, gyorsabban közlekedünk, talán gyorsabban is gondolkodunk, de mennyit javultunk? Fejlődni fejlődtünk, ez tény, de javultunk is? Erről nem vagyok meggyőződve.

Abban szintén igazat kell adnom Neked, a magyar beszéd, a magyar szó gyönyörű, gazdag (lagalábbis nekünk). A használata és a nem használata is ingereket vált ki az emberből, s ez így van jól. Hogyan jött elő a kiállítás? Csak úgy. Csapongó vagyok. Szeretem a kiállításokat, mindenfélét, mert olyan kiállítási tárgyakkal találkozhatom, amelyek másképp láttatják a világot, s gondolkodásra késztetnek. Ez számomra öröm, s értetlenkedem, másoknak miért nem jelent ez örömet. De ez megint az én problémám.

Egyébként bevallom Neked, nem szeretek politizálni. Beszélgetni szeretek a politikáról, az eseményekről, megvitatni kérdéseket, s jól érezni magam a társaságban. Ha már nem lehet elmenni szó nélkül amellett, amiket írok, ahogyan írom, az már jó. Akkor már megérte itt szórakoztatnom magam a számítógép előtt. S örülök, hogy Te sem mész el mellette szó nélkül, hiszen én nem meggyőzni akarlak Téged, és mást sem, csak beszélgetni, kommunikálni. Egyébként a blogon számtalan téma felvetődött, számtalan ceglédi esemény megjelenült bizonyos formában. Ha ezekről is leírnád mértékadó véleményedet, megköszönném.

Üdvözlettel:

Josephin