Egész nap fájt a fejem, kíméletlenül, nem reagálva se masszírozásra, se gyógyszerre, se a mély lélegzetvételre, s talán az a nagy adag fagylalt segített csak valamennyit, amit Kecskeméten ettem.

Megtaláltam ma postaládánkban a Hírmondó legújabb számát. Kár volt, elfújhatta volna a szél, széttéphette volna a kutya, vagy csak egyszerűen elfelejthették volna bedobni. A fejfájásomnak se tett jót.

Az elmúlt néhány nap gondolata a porban hever. Nagy Tamás és Kovács Gábor. Kovács Gábor és Nagy Tamás. Egyik sem lehet nagyon büszke a teljesítményére. Az új kabinetfőnök, Rajki László azt mondja, számára csak egyféle politika létezik helyi szinten, a várospolitika. A kabinetfőnök nem tárgyal a Kovács Gáborral és Nagy Tamással.

Mert mindkét nyilatkozat a legalja annak, amit el tud képzelni ember a politikáról. Hogy kinek van igaza? Talán az már nem is érdekes. Az viszont nyilvánvaló, Kovács Gábor olvasta a Nagy Tamás írását, mielőtt nekifogott a sajátjának. Helyzeti előny? Én nem így fogalmaznék. Persze Nagy Tamás sem úri gesztusok sorával akarja megnyerni magának a ceglédi választópolgárokat. Ez a két úriember (vagy csak egyszerűen nevezzem őket politikusnak) nem olvassa a blogot?

Ez szörnyű, kedves Urak! Nem kellene már felnőni? Kommunikálni, nem elbeszélni, hanem megbeszélni? Hátha majd a monori úriember besegít (ha már ceglédi nem volt alkalmas erre a posztra).

Gyanítom, a beharangozott politikai tanácsadói, főtanácsadói posztra várományosok bemutatására sem kell sokáig várni. Jutalmazni kell a lelkesen csápolókat, a holdudvart. Nekem nagyon tetszene, ha a Korondi Miklós lenne az egyik főtanácsadó. Akkor már nem kellene annak a látszatát sem őrizni, hogy a helyi Fidesz nem öleli eléggé keblére a „szélsőjobbikot”.

Szégyen, ami itt folyik Cegléden, a városházán.

Josephin